Az államelnök a minap kijelentette: Románia még biztonságosabbá vált, és folytatódnak az országban állomásozó NATO-csapatok bővítésére irányuló erőfeszítések. Mint mondta, Oroszország Ukrajna elleni háborúja és a Románia közelében lévő ukrán dunai kikötők elleni orosz támadások veszélyeztetik a fekete-tengeri térség biztonságát. Ez a háborús helyzet kihívások elé állítja Európát, de megmutatja azt is, hogy Románia a régió stabilitásának jelentős pillére. Ugyanakkor köszönetet mondott az Egyesült Államok, Franciaország, Lengyelország, Portugália, Belgium, Olaszország, az Egyesült Királyság, Hollandia, Spanyolország, Észak-Macedónia és Luxemburg katonáinak a Romániában való jelenlétükért. Azt is mondta, hogy a NATO tagjaként Románia jelenleg a legerősebb biztonsági garanciákat élvezi.
Szép beszéd volt, de mintha a szónok nem Romániában élne. A jelek szerint a legkevésbé sem érdekli, mi történik az országban, amelynek az igazgatását vállalta lassan egy évtizede.
Ami a „legerősebb biztonsági garanciákat” illeti, az ország közelében történő robbanásokat tekintve ez a biztonság nem is a legek legje. Ha meg azt vesszük, mi történik az országban, akkor jogosnak tekinthetjük az egyre gyakrabban és egyre többek ajkán megfogalmazódó kérdést, mire volt jó a tíz év?
De mi is történik az országban a napirenden levő tüntetéseken, gyilkosságokon, utcai verekedéseken, lopásokon, rablásokon, halálos közúti baleseteken kívül?
Például az, hogy rezeg a léc a kormánykoalíció alatt, amely talán kibírja a jövő évi költségvetés elfogadásáig. Politikai elemzők szerint ugyanis az egyetlen dolog, ami egyben tartja még ezt kutya-macska koalíciót, a pénz, illetve az ehhez való hozzáférési lehetőség elvesztésétől való félelem.
A kormányfő éppen Brüsszelbe készül, hogy a beígért „reform” jegyében ki tudja hányadjára újratárgyalja a költségvetési deficitet és a többéves „slágertémát”, a speciális nyugdíjak ügyét.
Közben az S.O.S. Románia „nyári egyetemén” a zsebformáció elnöke – a „Képzett Románia” egyik parlamenti képviselője – arról beszélt, hogy nem is a román nyelv származik a latinból, hanem éppen ellenkezőleg: a román nyelv volt előbb, és ebből származik a latin. A szöveg kísértetiesen emlékeztet az azóta jobblétre szenderült Vatra Românească egyik volt elnökének ama felejthetetlen kijelentésére, miszerint „az Isten is román, és a VR tiszteletbeli tagja”, illetve, hogy Románia már a kereszténység megjelenése előtt keresztény volt.
Kell még valami? A statisztikák állítják, hogy 30 éve Románia percenként 10.000 eurónyi kölcsönt vesz fel, csak a múlt évben percenként 60 ezer euróval terhelte meg a jövő nemzedékeket.
Politikai elemzők szerint a nemzetközi porondon a szolgalelkűség mintaképénak számító román politikusoknak sikerült magukat és az országot olyan helyzetbe hozni, hogy „szinte egymást kizáró viszony jött létre a külső és a belső erőforrások között”.
Sok tehát a megválaszolatlan kérdés, amelyeken el lehet morfondírozgatni. Jó felvezető lehet akár a jövő évi többrendbéli választásokhoz.
