Távol áll tőlem, hogy a közelgő választások küszöbén valamiféle esélylatolgatásba bocsátkozzak, és egyik vagy másik jelölt irányába terelném a választókat. A 2024-es európai parlamenti és helyhatósági megmérettetésen van bőven kínálat a politikai paletta minden síkjáról – a szélsőjobboldaltól a balig – minden irányzat képviselői megjelennek, és bőven akadnak függetlenek is, akik a pártoktól eltávolodva jelöltették magukat. Négyévente van esélye azoknak is, akik nem vállalnak semmiféle politikai vagy közösségi felelősséget az államigazgatásban, a közigazgatásban, hogy sorsdöntően befolyásolják az országlást, meghatározzák, milyen irányba haladjon tovább az ország, egy megye vagy a település, vagy akár az Európai Unió. Ezért is fontos, erkölcsi kötelessége minden állampolgárnak részt venni a választásokon. Ezen a héten fokozódik a kampány, amelynek kommunikációs üzenetei – jól bevált módszer szerint – leginkább a választók érzelmeire mintsem a rációra próbálnak hatni. A politikai jelmondatokon és a kampányígéreteken túl észszerű érvek mentén (és nem a populista demagógiára hallgatva) hozhatunk jó döntést. Azt érdemes elsősorban mérlegelni, hogy melyik jelölt vagy politikai alakulat rendelkezik megfelelő infrastruktúrával ahhoz, hogy a realitás talaján maradva a kijelölt terveket, kampányprogramot megvalósítsa. A politika mai értelemben arra a specifikus tevékenységre utal, melynek célja egy közigazgatási entitás (Európai Unió, ország, megye, település stb.) általános értelemben vett irányítása és az erőforrások elosztása, illetve az ehhez szükséges hatalom legitim módon való megszerzése és megtartása. Ebben a megfogalmazásban az a politikus, aki közügyekkel foglalkozik. Ilyen értelemben fontos azt is figyelembe venni, hogy ki az, aki felelősségteljesen vállalja és teljesíti a felvállalt közfeladatot, amelyért elszámoltatható, azaz felelősségre vonható, akár a voksaink által. Valójában az tud eredményes lenni, akinek sikerül megfelelő rendszert, kapcsolati tőkét, hálózatot kiépíteni a pénzügyi források előteremtésére, az adminisztratív akadályok mielőbbi elhárítására. Ismerve a hazai, a központi és helyi közigazgatást, ez nem könnyű feladat. Sokféle buktatója lehet egy konkrét terv kivitelezésének az engedélyeztetéstől a kivitelezésig, hiszen közismert, hogy a geopolitikai helyzet miatt egyre szűkösebbek a források, változóak a prioritások, és egyre kiszámíthatatlanabb a jövő. A bizonytalan világban szükség van a stabilitásra, a nyugalomra, arra, hogy a lehetőségek szerint Európában, az országban, de a szűkebb pátriában is meglegyenek a feltételek az életminőség javítására mind a közösségek, mind az egyének számára. És ebben mindenkinek szerepet kellene vállalnia, nem romboló, hanem építő hozzáállással, felelősségtudattal. A demokrácia elvileg lehetővé teszi, hogy közvetlenül vagy megbízásos alapon beleszóljunk a közügyekbe, megszavazva azokat, akik erre vállalkoztak vagy netán bizonyítottak. Június 9-én döntsünk észszerűen, és bízzuk a jövőnket azokra, akik rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal, hogy a következő négy évig eredményesen irányítsák, intézzék közös ügyeinket.
