2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

125 éve született a sokoldalú művész

Moholy-Nagy László születésének 125. évfordulója alkalmából a világhírű magyar képzőművész, fotográfus eddig publikálatlan leveleit jelentette meg a Mai Manó Ház.



A világszerte a Bauhaus egyik fontos alakjaként tisztelt Moholy-Nagy László most közzétett leveleit 1921 és 1925 között írta, és mostanáig sehol sem jelenhettek meg. Az anyag Silard Isaak svájci műgyűjtő tulajdonában van, aki döntésével lehetővé tette, hogy Németh György kutatásának eredményeivel együtt a magyar közönség is megismerhesse ezeket a dokumentumokat – közölte az MTI-vel a Mai Manó Ház.
Az intézmény blogján publikált leveleket (https://maimanohaz.blog.hu) Moholy-Nagy László Landau Erzsinek, a magyar származású, de életének nagy részében főleg Párizsban, Ergy Landau néven alkotó fotográfusnak írta.
Moholy-Nagy László és Landau Erzsi kapcsolatát máig sok találgatás övezi. Néhány fotótörténész szerint barátság volt közöttük, mások viszont azt állítják, hogy kapcsolatuk jóval több volt ennél. Többen is úgy tartják, hogy Landau Erzsi mutathatta meg Moholy-Nagynak a fényképezés alapjait, míg más kutatók szerint a fotótechnika használatára első felesége, Lucia tanította meg 1922-ben.


Ezekre a kérdésekre a blogbejegyzésben olvasható levelek sem adnak egyértelmű választ, de a levelek azt mutatják, hogy Moholy-Nagy és Landau kapcsolata mély, szoros barátság lehetett, bár az egyik levélben van utalás arra, hogy talán valóban több volt közöttük ennél.
A Németh György által jegyzett poszt Moholy-Nagy László hat levelét mutatja be, melyeket a művész 1921 decembere és 1925 júniusa között küldött el Landau Erzsinek Budapestre és Párizsba.
Moholy-Nagy László sokoldalú, a legkülönbözőbb műfajokkal kísérletező igazi avantgárd egyéniség volt, akinek legtermékenyebb alkotó periódusa a ’20-as évek németországi művészetéhez kapcsolódott.
Otthon megkezdett – soha be nem fejezett – jogi tanulmányai, szépirodalmi kísérletei, majd az I. világháborúban való aktív részvétele nem hatott rá olyan meghatározó erővel, mint a budapesti MA folyóirat körével kiépített kapcsolata. Elsődlegesen Nemes Lampérth József, Uitz Béla és Tihanyi Lajos portré- és tájfestészete segítette saját stílusa megteremtésében. Noha a Tanácsköztársaság művészetpolitikai küzdelmeiben nem vett részt, az 1919-es év legvégén elhagyta az országot, s előbb Bécsben, majd rövidesen, az 1920-as év legelején Berlinben telepedett le. Miközben portré- és tájrajzaiban aktivista szemlélete tovább élt, Berlinben megismerkedett a nemzetközi dadaizmus és az orosz konstruktivizmus legfontosabb irányzataival és azok képviselőivel.
Baráti körébe tartozott Raoul Hausmann, Hannah Höch, El Liszickij, Ivan Punyi stb. 1922-től rendszeresen kiállított Péri László magyar szobrásszal együtt a berlini Der Sturm galériában és a berlini baloldali Novembergruppéban. 1921-től a bécsi MA munkatársa, berlini képviselője lett. A berlini hidak, transzformátorok ihletésére születtek 1921-ben dadaista jellegű „ipari tájképei”, amelyek a MA által kiadott Horizont albumban is megjelentek.
1922-től festészetében a geometrikus absztrakció egy sajátos változata – amit üvegarchitektúrának nevezett – vált uralkodóvá. 1922-ben Kassák Lajossal együtt Bécsben kiadta az Új művészek könyvét (magyarul és németül). 1923 tavaszától Walter Gropius meghívására a weimari Bauhausban tanított mint a legfiatalabb professzor. A fémműhely művészeti vezetésén és a bevezető kurzuson kívül a Bauhausban grafikai mappák megalkotásával, az új, korszerű Bauhaus-tipográfia megtervezésével, a Bauhaus-könyvek sorozatának megszerkesztésével is foglalkozott. Ekkor születtek legharmonikusabb absztrakt festményei, fényképei, fotogramjai, „fotoplasztik”-jai, ekkor jelent meg a MA-ban a Filmváz. A nagyváros dinamikája c. filmszcenáriója, valamint a Bauhaus-sorozatban két önálló könyve: Festészet, fényképészet, film (1925) és Az anyagtól az építészetig (1929). Mire ez utóbbi megjelent, ő Gropius példáját követve 1928-ban elhagyta a Bauhaust, Berlinben telepedett le.



Először Párizsban, a Werkbund-kiállításon, 1930-ban mutatta be Fény-tér-modulátor című korai kinetikus szerkezetét, amely színes fényjátékot teremtett. Ennek felhasználásával született a Fekete-fehér-szürke filmjáték című absztrakt filmje. Közben rendszeresen publikált – elsődlegesen fényképészetről – az amszterdami i 10, a kolozsvári Korunk, a budapesti Dokumentum, Munka, majd később a brnói Telehor folyóiratban. 1934-ben Amszterdamba, 1935-ben Londonba költözött, ahol gyakorlati, kereskedelmi feladatokat látott el Kepes Györggyel együtt. 1937-ben Gropius meghívására Chicagóba utazott, s véglegesen ott telepedett le, a New Bauhaus-American School of Design igazgatója lett. Miután a New Bauhaus anyagi okokból 1938-ban megszűnt, 1939 februárjában megalapította saját, School of Design elnevezésű iskoláját, amely 1944-ben Institute of Design nevet és főiskolai státust nyert. Egészen haláláig itt tanított.
1945-ben befejezte a Látás mozgásban című, alapvetően fontos könyvét, amely több évtizedes tapasztalatát összegezi; a szöveghez elválaszthatatlanul kapcsolódik a szerző által kiválasztott képanyag. Művészi öröksége – elsősorban a fotóművészet terén folytatott kutatásai – egyre inkább a nemzetközi figyelem központjába került, számos kiállítás és publikáció foglalkozott velük.
1995-ben Kecskeméten mutatták be képeit, fotóit, kollázsait, és kiadták 100 fotó című fényképalbumát. 2006-ban az ő nevét vette fel az addigi Iparművészeti Egyetem, amelyet azóta Moholy-Nagy Művészeti Egyetemnek (MOME) hívnak. Moholy-Nagy: Future Present címmel jelenleg a Chicagói Művészeti Múzeumban látható több mint háromszáz alkotását bemutató kiállítás. A tárlatot, amely több mint fél évszázad után az első retrospektív kiállítása Amerikában, a New York-i Guggenheim Múzeumban is láthatta a közönség, és jövőre Los Angelesbe is elviszik. Minden bizonnyal a kiállítás sikere is hozzájárult ahhoz, hogy – a tárlaton is szereplő – egyik alkotása, úgynevezett telefonképeinek egyike november közepén rekordáron, 6 millió dollárért kelt el egy New York-i árverésen. Az EM 1 Telephonbild című alkotás ezzel az aukción eladott legdrágább magyar műtárgy lett.
Moholy-Nagy László fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, a kísérleti filmek egyik magyar úttörője 125 éve, 1895. július 20-án született Bácsborsódon, és 1946. november 24-én hunyt el Chicagóban.







Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató