Modern „mostohák”

• 2014-01-08 16:09:40

• Nagy Székely Ildikó

Ezúttal az elvált szülők új párkapcsolatából születő mozaikcsaládok jelenségét próbáltuk körbejárni nem annyira az ünnepek, mint a hétköznapok szemszögéből.

Karácsonyi lapszámunkban a felbomlott családok ünnepéről, illetve arról beszélgettünk Suba Mónika pszichológussal, hogy hogyan lehet a megváltozott helyzetben is meghitté tenni a gyerekek számára a szentesti együttlétet. Ezúttal az elvált szülők új párkapcsolatából születő mozaikcsaládok jelenségét próbáltuk körbejárni nem annyira az ünnepek, mint a hétköznapok szemszögéből.

– Mit takar a „mozaikcsalád” megnevezés?

– Induljunk ki az ismert Karinthy-idézetből: „Az én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket.” Ez ma már korántsem vicc, sokkal inkább lépten-nyomon megtapasztalható valóság. A mozaik- vagy patchwork – azaz összetoldozott, -foldozott – családok, melynek tagjai két másik családból, háztartásból érkeznek, nagyon színesek, különböző magatartásokat, elvárásokat, szemléletmódokat ötvöznek. A jelenség igen elterjedt, úgy is mondhatnánk, hogy ez a modern mostohák kora. Egy ilyen családnak egészen más a dinamikája, mint a hagyományos családoknak, így a mostohaszülőkre, különösen pedig a mostohaanyákra nagyon nagy felelősség hárul. Ezek a szerepkörök nem működnek úgy, mint a hagyományos családokban, éppen ezért tudatosan fel kell készülni a feladatra, esetleg érdemes előzetesen tájékozódni, olvasni is róla, vannak ugyanis bizonyos törvényszerűségek, sztereotípiák, amelyek a legtöbb ilyen helyzetre jellemzőek. Egy olyan önismereti munkára van szükség, amelynek elmulasztása a párkapcsolat végét is jelentheti.

– Említetted, hogy a női, mostohaanyai szerep a nehezebb. Miért?

– Az új párkapcsolatba lépő apákkal valahogy a társadalom is elnézőbb, jobban támogatja őket. A mostohaanyákhoz kapcsolódó negatív sztereotípiák, a „gonosz mostoha” fogalma még mindig élénken él a köztudatban, a különféle alkotások, filmek is ezt erősítik. Másrészt a nevelőanyával szemben sokkal több az elvárás, mint az apával szemben, hiszen a háztartási teendők nagymértékben rá hárulnak, ugyanakkor nem keltheti azt az érzést, hogy pótolni, helyettesíteni kívánja az édesanyát.

– Milyen életkorú gyerekekkel a legnehezebb kapcsolatot teremteni ebben a helyzetben?

– Egy kisgyerekkel, aki egész lényével az igazi anyjához ragaszkodik, nagyon nehéz érzelmi köteléket kialakítani, annál is inkább, mivel az ösztönös anyai érzéseket senki sem erőltetheti magára. De a lázadozó, mindent bíráló kamaszokkal sem könnyű elfogadtatni magát az apa új párjának. Ugyanakkor az új család életében igen érzékeny pontnak számít a mostohaanya–mostohalány kapcsolat, hiszen mindkét fél ugyanazért a férfiért rajong, és mindketten úgy érezhetik, hogy a másik elveszi őt tőle. Ilyenkor akár versengés is kialakulhat kettejük között. A helyzet pedig csak bonyolódik, ha az apa a másik nőért hagyta el korábbi feleségét.

– Mit tehet, hogyan közeledhet az új házastárs vagy élettárs párja gyerekeihez?

– Elsősorban el kell fogadni, hogy a kapcsolatteremtés nem megy gördülékenyen. Ne számítsunk arra, hogy az összecsiszolódás egyik napról a másikra megvalósul, ez ugyanis egy hosszú, 6-7 évig is eltartó folyamat, de akár soha véget nem érő munka, életfeladat is lehet. Fel kell készülni arra, hogy a gyerekek bizalmatlanul fogadnak, tudni kell, hogy ez teljesen természetes viszonyulás, és nem szabad a személyünk elleni támadásként felfogni. Meg kell engedni, hogy a kisebb családtagok továbbra is két családhoz tartozhassanak, de fontos felállítani bizonyos rugalmas szabályokat, amelyek csak az új családra érvényesek, és egymás megismerésében, elfogadásában, az együttélésben segítenek. Ugyanakkor tudni kell kezelni a negatív érzelmeket, és fel kell ismerni, hogy mi van mögöttük. Az őszinteség a kulcsszó.

– Azt mondtad, a mozaikcsaláddá válás többéves folyamat, akár életfogytiglani munka is lehet. Le lehet ezt bontani szakaszokra?

– Három fontos időszakot különböztethetünk meg. A kezdeti szakasz nagyon derűs, akkor ugyanis a felek még mindent rózsaszínben látnak.

– A gyerekek is?

– Van, amikor ők is, attól függ, hogy hogyan, mennyire dolgozták fel szüleik válását. Ez egyébként a felnőtteknél is fontos szempont. Nem biztos, hogy a válás feldolgozása, illetve az új kapcsolat építése azonos ritmusban történik. Így például olyan helyzet is kialakulhat, hogy az egyik szülő a gyerekek érdekében korábbi házastársával közösen szervezi meg a nyaralást, mivel a válási folyamat feldolgozásában már ott tartanak, hogy ez „belefér,” ezzel pedig új kapcsolatát veszélyezteti, mivel a mozaikcsalád összecsiszolódása még nem történt meg. A második a megküzdő szakasz, amikor a különféle ellentétek, konfliktusok felszínre törnek, végül pedig az érett szakasz következik, amelyben már mindenki tisztában van a szerepkörével.

– Beszéljünk egy kicsit a mostohaapa szerepéről is.

– A mostohaapánál különösen fontos, hogy ne próbálja pótolni az édesapát. De tisztában kell lennie azzal, hogy minden szavával, mozdulatával, legyen az jó vagy rossz, példát mutat, követendő modell lesz a másik fél gyerekei számára. Nem kell minden programban részt vennie, meg kell engednie, hogy időnként az anya csak a saját gyerekeivel töltsön időt. De az is fontos, hogy az új családnak, illetve az új párnak is legyenek külön programjai.

– A mostohatestvérek közötti kapcsolat is sokszor konfliktusokkal van teli.

– Teljesen természetes, hogy a két családból érkező gyerekek versengenek a felnőttek figyelméért. Az ebből adódó feszültségeket is meg kell beszélni.

– Egy közös gyerek születése új konfliktushelyzetet teremthet.

– Úgy gondolom, a közös gyerek az összekötő kapocs a mostohatestvérek között. De arra is van példa, hogy a korábbi házasságból származó, már felnőtt gyerekek nem tudják elfogadni a kistestvér születését. Ez főleg az apákkal fordulhat elő, akik fiatalabb nővel kötöttek új házasságot.

– Gondolom, nincs minden helyzetre érvényes megoldás a mozaikcsaládok konfliktuskezelését illetően.

– Ez egy annyira bonyolult, szerteágazó jelenség, amelyet lehetetlen teljes mértékben körbejárni. Egyetlen következtetést azonban levonhatunk: a mozaikcsaládok mindig valamilyen veszteségre épülnek, de megvan bennük a fejlődés lehetősége.