Mitől félünk?
2013-07-17 14:14:47
- Ötvös József
A Rózsák tere és a Művészet utca sarkán álló tömbház földszinti ajtaja előtt villant belém a kérdés: mitől félünk? Az 1909-ben megnyitott és a régi szülészet felé vezető meredek út alsó sarkán álló négyemeletes épület homlokzatán az utóbbi időben ez olvasható: Volksbank.
A Rózsák tere és a Művészet utca sarkán álló tömbház földszinti ajtaja előtt villant belém a kérdés: mitől félünk? Az 1909-ben megnyitott és a régi szülészet felé vezető meredek út alsó sarkán álló négyemeletes épület homlokzatán az utóbbi időben ez olvasható: Volksbank. Némettudásommal játszadozva így fordítottam le: a nép pénzintézete. Ugye, mennyivel szebb, kellemesebb hangzású, és a német ridegségtől mentes így a megnevezés. De nem ezért akadt meg a szemem a Volksbank bejáratán…
Álltam háttal a Kultúrpalotának, és kíváncsian figyeltem, kik járnak ebbe a pénzintézetbe. Bizony, jó tízpercnyi idő alatt senkinek sem nyílt meg az ajtó, ezért érdeklődő tekintettel közelebb merészkedtem a titokzatos bankvilághoz, és a bejárati ajtó fölött – legalábbis számomra – meglepő jelzéseket fedeztem fel.
Az csak természetes, jelzik egy szimbólummal, hogy kamerával megfigyelt ajtó. A hírekben gyakran közvetített bankbetörések ismeretében számomra ez nem volt meglepő: félni kell a bankrablóktól e székelyföldi városban is. De ami utána sorakozik, azt furcsának találtam: szendvics, kutya, pisztoly és cigaretta (úgy emlékszem, éppen ebben a sorrendben). Vagyis ezek társaságában nem szabad a Volksbankba belépni. A pisztolyt értem, a cigarettát, no, meg a kutyát is. De a szendvics számomra érthetetlen, mert én úgy képzeltem, hogy akik a bankban tartják eurómillióikat, azok nem az utcán vagy a járdán fogyasztanak szendvicset. Vagy talán a „nép pénzintézete” azok számára épült, akik faluról érkeznek be másfél órás buszozással, majd a bank felé igyekezve eszik meg háziszőttesbe csomagolt, valódi csirkecombos reggelijüket, utána pedig a székely kacorral kanyarítanak még egyet a búbos kemencében sült mákos kalácsból?
Amint a Volksbank figyelmeztető jelképeit bámultam, a három évtizeddel ezelőtti külföldi út félelme jutott eszembe, amint Biharpüspökinél felszállt a román vámos a Balt Orient expresszre, és marxista szigorúsággal felénk célzott szavaival ezt kérdezte: fegyver, kábítószer, Biblia?
Azt hiszem, minden korszaknak egyik jellemzője ez: mitől félünk?
Marosvásárhely, 2013. július 15-én
