Csütörtöki kimenő
A kérdés már régóta izgat, ugyanis teljesen nem mindegy, nem közömbös, mit viszünk, illetve hozunk magunkkal. Például a közösbe, piknikre (ha még van ilyen ki-ki alapon szervezett görbe este, morzsa, pinkaparti). Hozzunk magunkkal kiskést, villát, kanalat. Hozzuk magunkkal kedvenc vicceinket és százszor elismételt aranyköpéseinket, hátha valaki még nem unja.
Gyakran feltették a kérdést, legtöbbször célzatosan, nem kevés arroganciával és tettetett kíváncsisággal társaságban, interjúk végén, egyéb, nem éppen kivételes alkalmakkor: mit vinne magával a Holdra, Marsra egyéb társbolygókra vagy a világűr(öm)be?
Először is, ki kívánkozik a Holdra vagy Marsra és a többi helyekre ilyen szép nyári időben? Akinek ingere, ám kövesse. Én maradok a Földön. Jobb ma egy földönfutó, mint holnap egy űrcsavargó. (A 22. század közmondásaiból.) Nem biztos, hogy a közeljövőben tömegesen el kellene hagynunk ezt a régi, kissé már kopottas bolygót. Nem fenyeget űrcunami, aszteroid-összeütközés, baljós csillaghullás, amit az amerikai katasztrófafilmek előszeretettel vetítenek a naiv és önelégült/rövidlátó nézők elé. A rövidlátás ezúttal nem a vetítővászontól mért (nem)látás távolságára vonatkozik.
Aztán, ha már elmennénk a Földről, nem biztos, hogy vinnénk valamit is levegőn és vízen kívül. Élelmiszer lesz kapszulában, olvasmányt a Földről küld majd az űrkönyvtár online, kérésre May Károlyt vagy Marx Károlyt, Verne Gyulát vagy Krúdy Gyulát. Az efféle változatos könyvtári állomány kimeríthetetlen már ma is, az írás felfedezése után 8000 évvel. Nem szólva arról, hogy az emberiség ószeren áruló tömegei, ha nem ruhát és műszaki cikket ömlesztenek minden mennyiségben és silány minőségben, akkor megunt, megtagadott vagy soha el nem olvasott, másoktól elcsent könyveket kínálnak a porból és rupimoll-zajban.
Aztán a Holdon nem olyanok a fényviszonyok, hogy könyvet olvassunk. Az űrruhadivat lassan mutál, egyáltalán lesznek ott korzók, ruhaparádék, operaházi esték, ahol fel lehet ölteni az itthon még a Textila Muresben csináltatott taxidónk, fecskefarkú frakkunk űrkosztüm változatát? Nem, erre nincs túl biztató válaszom. Az űrmeztelenkedés – mai tudásunk szerint – életveszélyes. Ne keress a Holdon nudistastrandot! (A 22. század közmondásaiból.)
Elhangzott olyan javaslat, is, hogy az űrszemetet össze kellene szedni, és egy terméketlen, haszontalan, nemzetközi egyezményekben szabályozott kukabolygóra kellene összegyűjteni. Ugyanide kerülne a Föld felszínén vagy mélyében már tárolhatatlan szemét, hulladék. Persze a fejlődés során aztán több bolygóra lenne szükségünk, ez már természetes, ahogy a világegyetem tágul, úgy emelkednek az igényszintek is, és létesülnének a szelektív hulladékgyűjtés ürügyén üveg-, papír- és műanyagtárló meddőhányók az űrben. (Feltételezhető, hogy oda is elér majd a szervezett bűnözés – megvetné lábát a súlytalanság ellenére a űrszemétmaffia nápolyi előzményekkel.)
És mi sem természetesebb, fontosabb, mint az ember és az űrlények egészsége. Ezért a szellemi egészség érdekében az intellektuális szemetet is fellövik a szeméthordozó rakétákkal egy erre kijelölt kopasz bolygóra, ahol aztán maguktól összerogynak vagy egymást megsemmisítik az ordas ideák. Ha ez nem menne, fel kell küldeni néhány konteofilozófust, tanügyminiszter-helyettest és cenzort, háborús uszítót, akik aztán elvégzik az ártó eszmék lenullázását.
Ha rákényszerítenek, azért vinnék magammal egy jókora guriga sajtot abból az óriás hollandi fajtából (Alkmaar), és remélhetőleg az űr körülményei között tartósítható lesz hosszú időre a magos barna/fekete kenyér. (A hétlejes.) Pia? Nem alkoholizálunk az űrben. Elég, ha tudjuk, ennek esett áldozatul a rossz nyelvek és az amerikai hírszerzés szerint szegény Gagarin. Lajka kutyáról nem is szólva, aki vodkafüggő volt.
Ezek után elvárható, hogy olvasóink nem fognak a Holdra vágyni, sem a Vénuszra, mert ott nincsen katolikus gimnázium ügye, nincs Hezbollah, olimpia, Európa-bajnokság, igaz, nincs táblamázolás sem, midőn a Holdat jelző űrtáblát ismeretlen tettesek a holdfogyatkozás vaksötétjében rendszeresen Luna-ra mázolják át.
