2024. july 7., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az előző években beigazolódott, hogy a Maros Megyei Múzeum jelentős művelődési intézmény lett, mivel több rangos kiállítást, kiemelkedő kulturális eseményt szervezett, ugyanakkor jelentős lépést tett a műemlékvédelem terén is. 

Fotó: Vajda György


Az előző években beigazolódott, hogy a Maros Megyei Múzeum jelentős művelődési intézmény lett, mivel több rangos kiállítást, kiemelkedő kulturális eseményt szervezett, ugyanakkor jelentős lépést tett a műemlékvédelem terén is. A tavalyi évet összegezve, Soós Zoltánnal, a múzeum igazgatójával arról beszélgettünk, hogy milyen nagyobb kiállítással lepik meg a közönséget, mit terveztek 2018-ra. 
 
– Kezdjük a beszélgetést az előző év összegzésével. 
– Elég jó évet zárt a múzeum. Bruttó értékben nem nőttek ugyan a jegyeladásból származó bevételek, de sikerült megtartanunk a 2016-os szintet. Mintegy 46.000 jegyet váltottak a különböző állandó és időszakos kiállításainkra, ezeknek értéke kb. 300.000 lej. Ennél jóval több látogatónk volt, mivel több intézménnyel, iskolával partnerségi szerződésünk van, és így turista- vagy diákcsoportokat is fogadtunk térítésmentesen, ezért elmondhatjuk, hogy 2017-ben több mint 50.000-en lépték át termeink küszöbét. 
– Más múzeumokhoz, megyékhez viszonyítva mit jelent ez a látogatottsági szám? 
– Erdélyben a nagyszebeni Brukenthal múzeum áll az élen, utána mi következünk, és nem sokkal utánunk a csíkszeredai múzeum, ahol egy-egy nagyobb hírnevű vendégkiállítással sikerül több látogatót odavonzani. Kolozsváron, bár nagyobb város, és többen is keresik fel, jóval kevesebben járnak a múzeumokba. Tavaly nálunk a létszámot növelte a kiállított Zichy- gyűjtemény, amelyet 26.000-en láttak. 
– Lesz-e az idén kiemelkedőbb kiállítás? 
– A megyei költségvetés elfogadásáig nem tudok semmi jót mondani, hiszen a művészeti politikánkat jelentősen befolyásolja az, hogy mennyi pénz áll a rendelkezésünkre. Tavaly sikerült megvásárolnunk egy Nicolae Tonitza- és egy Hollósy Simon-festményt. A Tonitza-festmény kapcsán szeptemberben szeretnénk egy kiállítást nyitni, ami a festményen ábrázolt gyerekek korabeli világáról szólna, és természetesen több román festőt is bemutatnánk. Úgy tervezzük, hogy katalógust is kiadunk, és kétéves országos körútra indítanánk el a tárlat anyagát. A Múzeumok éjszakáján szeretnénk megnyitni a várban az elmúlt három-négy éve vásárolt műtárgyakból, kincsekből álló kiállítást, hogy lássák a finanszírozók és természetesen a haszon-élvezők is, milyen beruházásokat eszközöltünk. A már meglévő tárgyakat – a költségvetés függvényében – két 16. századi, kolozsvári és nagyszebeni ötvösműhelyekből származó ezüstpohárral egészítenénk ki. A várban berendezzük a 17. századi városházát. A kiállításon az egykori város létrejöttét, működését, szokásjogát mutatnánk be. Hosszú távra kölcsönkérnénk a levéltártól és kiállítanánk Bethlen Gábor kiváltságlevelét is, az 1600-as években használt városi pecsétet, korabeli dokumentumokat az akkori peres ügyekről, bemutatnánk a boszorkánypert. Egy másik helyiségben pedig berendeznénk egy reneszánsz kori konyhát, ahol korabeli erdélyi recepteket is ismertetnénk. A kiállítás bútorzata már a helyén van, hozzáfogtunk a tér kialakításához. Ezenkívül, kapcsolódva a tematikához, arra számítottunk, hogy Erdély kincsei címmel elhozzuk a Magyar Nemzeti Bank erdélyi tallérgyűjteményét, azonban a pénzügyi intézmény eddig ismeretlen okok miatt visszalépett. Amennyiben megváltozik az MNB álláspontja, szívesen fogadjuk a kiállítást. 
November végén a centenáriummal kapcsolatos kiállítás lesz a néprajzi múzeumban. Ezen nem a klasszikus egyesülés szemléletet mutatnánk be, hanem inkább azt illusztráljuk, hogy milyen kontextusban történt az 1918-as esemény. Közismert, hogy december elsején volt a románok gyulafehérvári nagygyűlése, de kevesen tudják, hogy december 22-én Kolozsváron a magyarok is nagygyűlést tartottak erről. Mindezek ellenére a nagyhatalmak döntése értelmében és az akkori magyar politikai vezetés gyengesége miatt Erdély Romániához került. A kiállításon bemutatjuk a gyulafehérvári kiáltványt, azt, hogy milyen ígéretek hangzottak el az akkori román politikai vezetéstől, nem zárkózunk el az azóta vitatott tényállásoktól sem. A kiállítás az első világháborút és a közvetlen következményeit is illusztrálja eredeti, eddig soha sem látott, Marosvásárhelyhez kötődő fotókkal. Sikerült beszereznünk az akkori marosvásárhelyi huszárezred egyenruháját is, amelyet szintén kiállítunk. 
2018-ban nem tervezünk ennél többet, mivel a saját kiállítások berendezése elég sok energiát felemészt. Azt is meg kell említenem, hogy már az idén készülünk két jövő és azt követő évi kiállításra is. 2019-re az általunk vásárolt Hollósy Simon-festmény kapcsán szeretnénk a nagybányai festőiskola alapítóinak, Ferenczi Károlynak, Hollósy Simonnak és Torma Jánosnak az ismertebb alkotásaiból egy kiállítást szervezni. 2020-ban pedig igazi különlegességgel állunk elő, azt tervezzük, hogy a nápolyi múzeum közreműködésével elhoznánk Pompejiből származó eredeti tárgyakat. 
– A szűk költségvetés ellenére elég gazdag kínálat ígérkezik. Az említett két ezüstpoháron kívül vásárolnak-e még az idén műtárgyakat?
– Nem tervezünk különösebb beruházást ezen a téren. Azt még el kell mondanom, hogy a múlt év végén megvásárolhattuk Hegedűs László, a nagybányai festőiskola kiemelkedő művészének egyik festményét és egy, a 16. század első feléből származó csontintarziás nyelű, keréklakatos vadászpuskát, amiből csupán néhány van az országban. Tavaly foglaltuk le és az idén érkezett Marosvásárhelyre Tobias Stranover erdélyi származású festőművész munkája, egy 18. századi csendélet. Azért tartottunk igényt a festményre, mert ettől az alkotótól kevés van romániai gyűjteményekben. Stranover ugyanis Nagyszebenben született. A festő családból származó tehetséges ifjú Eperjesen Bogdán Jakabnál, a magyar festészet korabeli jelentős mesterénél inaskodott, akinek a lányát elvette feleségül, és az 1700-as évek elején Hollandiában festett és tanult, majd Londonban telepedett le, ahol haláláig alkotott. A festmény a városháza kiállításán kap helyet, hiszen méltón illusztrálja azt a művészeti ízlést, amely uralta a 18. századi polgári életet. 
– A kiállításokon kívül lesznek az idén nagyobb múzeumi rendezvények?
– Mindenképpen megszervezzük a Múzeumok éjszakáját, hiszen ez évről évre egyre népszerűbb rendezvény, több mint 10.000 embert mozgat meg. Szeretnénk Mikházán az idén is megrendezni a római fesztivált, amelyet szintén egyre többen látogatnak, tavaly több mint 2000-en voltak. Viszont, ha kevesebb alapot kap a múzeum a megyei tanácstól, kérdésessé válik a római fesztivál megrendezése. Ezenkívül az idén újra vendégül látnánk a Pósta Béla erdélyi magyar régészkonferenciát, amelyet két évvel ezelőtt szintén itt Marosvásárhelyen szerveztünk. Ez számunkra igen fontos tudományos fórum, ahol a legújabb kutatások eredményeit ismertethetjük meg egymással. 
– Ön a költségvetés szűkítéséről beszél, azonban számos igazán nagy műemlékvédő beruházás is elkezdődött 2017-ben. Elég csak a görgényszentimrei kastély felújítását említeni, de ott van a nemrég átvett mezőzáhi Ugron-kastély épülete; hozzáfogtak a Kultúrpalota javításához, s közben a maros- vásárhelyi várban is elmaradtak munkálatok. 
– Mindezeket az idén is figyelembe vettük. Már benyújtottuk igényünket a megyei tanácshoz. A tavalyi nehéz költségvetési év volt, kb. 25%-kal kevesebb pénz jutott a múzeum kulturális tevékenységeire, mint az előző évben. A beruházásokra szánt összeg 2017-ben valamivel elmaradt a 2016-os évitől. Mindezt azzal indokolták, hogy a repülőtér felújítására szánt összeg megterhelte a megyei költségvetést. Pedig akár a Kultúrpalotában elkészített védőkorlát, az elkezdett görgényszentimrei és mezőzáhi felújításoknak is pozitív hatásuk van a társadalomra. Egyre többen jelzik, hogy van igény a szépre, az emberek örülnek annak, ha a kulturális értékeket megóvjuk, látogathatóvá tesszük. Tavaly a megyei tanács finanszírozásából sikerült drénezni a Kultúrpalotát. Itt folytatjuk a helyreállítási munkálatokat. Azt szeretnénk, hogy a Kultúrpalotában bizonyos helyeken ingyenes wifi-elérhetőség legyen, és egy hangos idegenvezető (audio guide) rendszert is beüzemeltetnénk. Tavasszal szeretnénk megnyitni a múzeumüzletet, ezért már tárgyalunk a képzőművészek egyesületével, hogy a Képzőművészeti Alap üzletét közösen használjuk. Augusztusban lezárul a Kultúrpalota és a természetrajzi múzeum teljes rekonstrukciója európai uniós forrásokból történő munkálatainak tervezése és az engedélyeztetés, így a második félévben az építők, restaurátorok már hozzáfoghatnak a kivitelezéshez. Míg a Kultúrpalotában felújítják a Tükörterem faldíszeit és további belső munkálatokat végeznek, addig a természetrajzi múzeum teljes egészében megújul. Ezenkívül még hátravannak a néprajzi múzeum renoválásának simítási munkálatai. Reméljük, a vállalkozóknak sikerül betartaniuk az ütemtervet. 
A marosvásárhelyi várral kapcsolatosan tavaly nyáron benyújtottunk a polgármesteri hivatalhoz egy együttműködési javaslatot, amiben felkínáltuk, hogy a Kapubástyában berendeznénk egy fegyverkiállítást, hiszen a múzeumnak több mint 400 fegyverből álló gyűjteménye van. Ugyanakkor a volt katonai pékség (a hosszú épület) egyik kiállítótermében a 20. századi marosvásárhelyi festőiskola jelesebb alkotóinak munkáiból több mint 100 festményt állítanánk ki állandó tárlaton. Továbbá a kolostor helyreállított pincéjében egy kolostortörténeti kiállítás lenne. Elkészült a várról egy román és magyar Braille-írással ellátott bronzmakett, amelyet a múzeum épülete előtt állítanánk ki, várjuk az engedélyeztetést a hivataltól. Sajnos több mint fél éve a város nem méltatott válaszra. Mindebből az látszik, a felújítás óta semmilyen koncepció nem alakult ki. Remélem, hogy a városi tanács közbenjárásával sikerül elmozdítani mindezt a holtpontról, mert fontos lenne az, hogy turisztikailag minél jobban kihasználjuk a várat. Egyre többen keresik fel, de kínálat hiányában a látogatók csalódottan távoznak. Sajnos, a Románia által elfogadott európai uniós szabályok is némiképpen nehezítik a helyzetet, ugyanis azokban a helyiségekben, amelyeket európai uniós pénzen újítottak fel, nem működtethető jövedelmet generáló tevékenység, így a város nem adhatja ki a közélelmezési egységeknek a helyiséget, pedig bárhol a világon az ilyen történelmi létesítményekben működnek ilyenek. Az említett kiállítások berendezésén kívül a régészeti parkban helyreállítanánk a 18. századi kemencét, a Vártemplom mellett levő 16. századi bástyát, amelyet egyszerűen kifelejtettek a tervezéskor, ugyanakkor érdekes lenne az egykori kolostor és kápolna mellett levő 6. századi gabonásvermeket is befedni és közszemlére tenni. 
Ezzel szemben, úgy tűnik, hogy a görgényszentimrei kastély felújítása folytatódhat háromévi leállás után, ugyanis tavaszra rendeződik az ingatlan jogi helyzete. A közigazgatási törvény megváltoztatása miatt a múzeum nem tudott befektetni egy olyan épületbe, amely nincs a megyei tanács tulajdonában. Tudomásom szerint a Görgény-szentimrei Polgármesteri Hivatal átadja a kastélyt a megyei tanácsnak, amely átruházza az igazgatást a múzeumra. Az idén kértünk költségvetést a kapuépület felújítására, ahova vendégszobákat és kisebb kiállítást rendeznénk be. Ha minden jól megy, jövőre a kastély dísztermét is helyrehoznánk, mert lenne igény rá, a helyi vállalkozók üzleti találkozókra, kisebb rendezvények szervezésére használnák a kastélyt. A hosszú távú elképzelésben szerepel az is, hogy a telekre épülne egy szálloda is. A kastélyban pedig konferencia- és üzleti turizmusra alkalmas helyiségeket alakítanánk ki, és a vadászati múzeumot is helyreállítanánk. Sajnos, a dendrológiai parknak nincs gazdája, bizonytalan a helyzete. Jogilag az erdészeti hivatalhoz tartozik, de nem gondozzák, és nem is akarják átadni a helyhatóságnak. Ha végül a múzeumhoz kerülne, akkor is hatalmas beruházás kellene ahhoz, hogy visszaállítsuk eredeti állapotába.
Jóval könnyebb dolgunk lesz a 2017 végén átvett mezőzáhi Ugron-kastéllyal, amelyet a megfelelő parkrésszel együtt a megyei tanács a múzeum rendelkezésére bocsátott. Jóval kisebb az épület, mint a görgényszentimrei kastély. Egyelőre a tetőjavítást kell elvégezzük, és ki kell alakítani egy vízelvezető rendszert, mivel a pince ázik be. A nyár végéig a központi terasz restaurálásával szerkezeti szempontból biztonságossá tehetjük az épületet. Fontos kezdeményezésként egyfajta történelmi jóvátételt is szeretnénk, ugyanis az Ugron család visszaigényelte a kastélyt, azonban elkésett a dokumentáció benyújtásával. Ezért felajánlanánk a családnak, hogy vegye át az épület egyik szárnyát. A többiben kastélyszállót működtetnénk, kihasználva a közelben lévő halastavak kínálta turisztikai lehetőséget is. 
– Terveznek fontosabb régészeti munkálatokat? 
– Tavaly befejeztük a leletmentést az autópálya és a marosvásárhelyi terelőút nyomvonalán. Egyelőre nem tudunk olyan beruházásról, ahol igényelnek régészeti leletmentést. Kisebb régészeti felügyeletek vannak kilátásban, de kicsi az esélye annak, hogy valamilyen jelentős lelőhelyre bukkanjunk. Ha sikerül pályázati támogatáshoz is jutnunk, akkor Mikházán a római castrumnál és Nyárádszentlászlón az unitárius templom körül folytatjuk az ásatásokat. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató