Mit adnak a hobbik?

A sütéstől a kertészkedésen át a kézilabdáig

„Ebben a mai világban nagy szükség van a hobbira – ha nem is többre, legalább egyre” – fogalmazott Jolán, aki fiatalkora óta több hobbit is űz, a sütéstől kezdve a motorozáson át a sportig.

És valóban: legyen szó egy aprólékosan elkészített, szépen díszített tortáról, egy izgalommal teli kézilabdameccsről vagy egy méhecskékkel teli, gondozott, illatos virágoskertről – a kézzel végzett munka néha olyan, mint egy stoptábla a rohanó hétköznapokban. Egy pillanat, ahol megállhatunk, megpihenhetünk, és örömmel teli perceket élhetünk át.

Három különböző ember három különböző hobbiról mesél. Elsőre talán semmi közös nincs bennük, de ha közelebbről megnézzük, a szív és a lelkesedés, ami bennük rejlik, mégis hasonlóvá teszi őket.

Édes finomságok világa

Jolán egy 22 éves fiatal lány, akinek saját manikűrös és pedikűrös kisvállalkozása van, és kellemes, édes illatok keringenek a konyhájában is – az egyik szenvedélyének köszönhetően. Inycsiklandó süteményeket, tortákat és pogácsákat készít sok szeretettel és odaadással, már 15 éves kora óta.

„Édesapámnak készítettem egy tortát a születésnapjára. Miután a család megkóstolta, csak pozitív visszajelzéseket kaptam: hogy milyen szép, milyen finom. Szerintem ez hozta meg az alkotási vágyat” – mesélte. Egy pár kedves, bátorító szó hatására vált a sütés szenvedéllyé.

Számára a hobbi mindig is a mindennapjai része volt. Elmondta, hogy egy régi szeretett elfoglaltsága volt a néptánc is, amit személyes okok miatt abbahagyott. Mint mondta: „Megnyugvást, egy energialöketet ad számomra.” A sütés volt az a kikapcsolódás, ami az érettségi időszakban is segítette.

Elmondása szerint lobbanékony természetű, ezért a sütés már a személyiségének része lett – segít neki ellazulni, miközben a pogácsákon dolgozik. Emellett a kapcsolataiban is segítenek a hobbijai: például a sportolásnak köszönhetően új emberekkel ismerkedett meg.

„Ha valamit szenvedéllyel csinálsz, arra mindig lesz időd” – fogalmazta meg, hozzátéve, hogy a sütés annyira kinőtte magát, hogy már rendelésre is készít süteményeket. „Simán el tudnám képzelni, és hozzá tudnék szokni, hogy egy saját cukrászlaborban sürögjek-forogjak.”

Úgy érzi, a hobbi elengedhetetlen része kellene legyen az életünknek, mert segít kipihenni a fáradalmakat. Ezért azt tanácsolja azoknak, akiknek még nincs hobbijuk: „Próbáljanak ki mindent, ami csak egy kicsit is vonzza őket. Ha még nem motorozott, menjen el, próbálja ki. Ott minden gond megszűnik, mert az úton kívül másra úgysem tudsz gondolni.” Hozzátette, hogy rengeteg sport és kreatív tevékenység van, amit érdemes felfedezni.

Adrenalin és harci szellem

„Nem keresek aktívan hobbikat, csak próbálom élvezni az életet” – mondta Loránd, 23 éves szoftverfejlesztő, aki gyerekkora óta kézilabdázik. Nincs olyan hobbi, amit abbahagyott volna – csupán van, amit ritkábban űz.

Számára a kézilabda nemcsak adrenalinlöket, hanem segít az egészséges életmódban is, és jó érzéssel tölti el, hogy része lehet annak a csapatnak, akikkel játszani szokott. Volt olyan időszak is, amikor rosszabb lelkiállapotban volt, és egy-egy játék után sokkal jobban érezte magát.

Nemcsak élményeket és pillanatokat köszönhet a sportnak, hanem emberi kapcsolatokat is – szinte mindenkit, akivel szorosabb kapcsolatban van, a kézilabdán keresztül ismert meg. Úgy érzi, ez a sport jól tükrözi a személyiségét: „Durva játék, harcolni kell – és ez a harci szellem, úgy érzem, része a személyiségemnek.”

Minden kedden csatlakozik a játékhoz, ha az életében megvan az egyensúly munka és magánélet között. Régebben még az is megfordult a fejében, hogy kézilabdázó legyen, viszont egy másik szeretett elfoglaltság, a programozás mára első helyre került az életében.

Szerinte a fiataloknak nagyon is szükségük van valódi hobbikra. „Úgy látom, egyre nagyobb erőt vesz rajtunk, fiatalokon, a céltalanság.” Szomorúnak tartja, hogy sokan az alvást vagy a közösségi médiával töltött időt tekintik hobbinak.

A következőt tanácsolta azoknak, akik keresik a saját hobbijukat: „A hobbinak helyet kell csinálni az életben. Kell hagyni magad unatkozni – az unalom fontos része annak, hogy az ember megtalálja, mihez vonzódik. El kell kerülni az olyan elfoglaltságokat, amik ideiglenesen elütik az időt, de hosszú távon nem építenek benned semmit.”

Horgolt és élő virágok találkozása

„A virágok horgolása először időtöltésnek indult, ám azóta egyik legkedvesebb tevékenységem lett” – mondta Margit, 52 éves dolgozó családanya.

A horgolt virágok készítése mellett szereti, ha élő virágoskertje is színes és egészséges. Számára a hobbijai szorosan összefonódnak a mindennapokkal. Egy hosszú nap után – ha ideje engedi – szívesen locsolja a kertjét, vagy készít néhány szál virágot horgolással.

Elmondta, hogy korábban a kötés volt az egyik kedvenc elfoglaltsága, de időhiány miatt abbahagyta. A COVID-járvány idején kezdett el horgolni, ami visszahozta azt az örömöt és kikapcsolódást, amit régen a kötés adott. „Gyerekkoromtól érdekel mindenféle kézműves tevékenység – kötés, papírvirágok készítése, majd a horgolás.”

Ezekre a tevékenységekre főleg ősztől jut több ideje. Mint mondta: „Nyáron több a munka a kertben és a virágok között. Ősztől, amikor hamarabb sötétedik, több időm marad a horgolásra.” Ezek a foglalatosságok jelentik számára a feltöltődést és kikapcsolódást.

Hozzátette, hogy szívesen végezné ezt hivatásszerűen is, ha megélhetést biztosítana. Emellett jó érzés számára látni a végeredményt – a kézzelfogható produktumot, ami a saját munkája. Végül azt tanácsolta azoknak, akiknek még nincs hobbijuk: „Amennyire lehet, próbáljanak ki minél több dolgot. Kell legyen valami, ami feltölt a szürkébb hétköznapokban.”.