Mire alapoznak az anyagcsere-diéták?

Az előző cikkek tematikáját folytatva, maradjunk még egy kicsit a túlsúly, a kövérség problémájánál. A túlsúly egyfelől szubjektív észlelés, másfelől objektív egészségi kockázat. Ha valaki többet eszik, mint amennyit a szervezete elhasznál, akkor hízik, ha pedig kevesebbet, mint amennyire szüksége van, akkor fogy. A fogyáshoz manapság sokféle út vezet, de nem mindenik egészséges és hatásos. Fontos az is, hogy miből és honnan fogyunk. A koplalásról szóló diéták inkább tisztítókúraként hatnak, mintsem tartós fogyást eredményeznének. Az éhség, eltekintve attól, hogy kellemetlen érzés, betegséget is okozhat, legtöbbször túl kevés fehérje fogyasztását jelzi. Az elegendő fehérje fogyasztása pedig nélkülözhetetlen az izomtömeg megtartásához, mely a megfelelő anyagcsere záloga. Az izomtömeg elvesztése a fogyásra negatív hatású, és előidézi a „jojóeffektust”, amikor a fogyás után hirtelen hízni kezdünk. Ezért a tudományosan megalapozott testsúlycsökkentő program fehérjékben bővelkedő kell legyen. Túlzásba sem szabad esni, de testsúlykilogrammonként 0,8–1g fehérjét kell elfogyasztani. A jó minőségű fehérje azt jelenti, hogy jól hasznosítható biológiailag, megfelelő arányban tartalmazza az esszenciális (nélkülözhetetlen) aminosavakat. Az anyagcsere-diéták személyre szabott étrend segítségével ígérik a zsírfelesleg lebontását, de vajon mennyire bízhatunk bennük? Híres kutatók, orvosok, nem utolsósorban Sebastian Kneipp szerzetes, már réges-rég rámutattak arra, hogy az egészséges táplálkozás gyakorlati megvalósítása egyéni tényezőktől függ (alkat, psziché, testmozgás stb.). Ez a tudás az ősi kínai és indiai orvoslásban is megnyilvánul. A táplálkozástudomány ezt a tényt csak a közelmúltban fedezte fel, legalábbis részben. A személyre szabott medicina koncepciójából fejlődött ki a nutrigenomika nevű tudományág, mely a genetika és a tápanyagok kölcsönhatásait, az anyagcserének e kölcsönhatásokra gyakorolt hatásait tanulmányozza. Sok kutató, egyetemi tanár és orvos egyetért abban, hogy „a táplálkozás tudomány, sok tekintetben helyben tapos, sok kérdést nem sikerül megválaszolnia, ehelyett látványos, de nem igazán jelentős részterületekre korlátozódik a figyelme”. Tudományosan megalapozott, személyre szabott diéta nem létezik, egyesek állítása szerint sokkal inkább az anyagcsere-diétákról beszélnek manapság, melyek segítségével normalizálható az anyagcsere működése, és optimálisan csökkenthető a testsúly. Wolf Funfack müncheni belgyógyász Sylvia Bürke dietetikussal együttműködve dolgozta ki a Metabolic Balance (MB) nevű módszert, amely az egészséges emberi genetikának megfelelő étrendet kínál követőinek. A módszer kidolgozói szerint csak az egyén anyagcseretípusára kiszabott étrend képes az anyagcserét optimizálni, és garantálni az ideális testsúlyt, a stabil egészséget. Legfontosabb alapelve a hormonrendszer és az inzulinszint befolyásolása, ami szerintük a magas glikémiás indexű, egyszerű szénhidrátoktól és a túl sok fehérjétől való tartózkodással érhető el. Úgyszintén fontos a testzsír oxidálása az éjszakai alvás során. Ezért az esti étkezésnek nem szabad kései időpontra esnie. A Metabolic Balance négyfázisos modellt propagál, melyet 36 paraméterre kiterjedő vizsgálat alapoz meg, és melyben a második, igen szigorú fázis a zsírdepók lebontására koncentrál. Az ezt követő személynek ebben a fázisban kéthetes személyre szabott étrendet kell betartania. A legfontosabb szabályok összefoglalva: Az étrendnek minél kisebb inzulinszint-emelkedést szabad kiváltania; Naponta három étkezés, köztük legalább öt óra szünet; Az utolsó étkezés este 9 óra előtti időpontra essen; Minden étkezést fehérjével kell kezdeni, lehetőleg egyfajta fehérjével, nem többfélével (itt pl. a hús- és tejtermékek egyszerre való használatát tiltja, és minden fehérjefajta hetente egyszer szerepelhet); Sok folyadékot kell inni (két liter természetes tiszta víz vagy tea formájában); Minél természetesebb, kevésbé feldolgozott az élelmiszer, annál pozitívabb hatású. 

Ha megfigyeljük a tudományos módszert, semmi különlegeset nem találunk benne, inkább arra jövünk rá, hogy elméleti alapját olyan spekulációkra építi, miszerint az ősember sok fehérjét és zsírt evett, ezért a mai ember szervezete is 80%-ban állati eredetű fehérjére van beprogramozva. Arra azonban semmilyen bizonyíték nincs, hogy egy étkezésen belül többféle fehérje fogyasztása a szervezet elsavasodásához vezet. A proteinekben gazdag táplálkozás hosszú távon savasító hatást fejt ki, ezért ajánlott melléje a burgonya vagy más zöldségek, saláták fogyasztása. Megjegyzendő, hogy semmiféle tudományos bizonyítékkal nem támasztható alá az az állítás, miszerint az emberi szervezetnek bizonyos időszakokban meghatározott élelmiszerekre volna szüksége. Marta Garaulet spanyol orvosnő vizsgálatai megerősítik azt az elméletet, hogy a hízásban jelentős szerepet játszik a civilizált ember életritmusának összezavarodása. A rendszertelen, gyors és gyakori evés, a nassolás, valamint a késő esti evés kedvez az elhízásnak. Egyre több a bizonyíték arra, hogy testsúlyunkat nem csupán az befolyásolja, mit eszünk, hanem az is, hogy hogyan és mikor eszünk. 

És végül, hogy humor is legyen benne, az a leghatásosabb kúra, amit egyik sikertelen fogyókúrázónak ajánlott az orvosa: – Erélyesen rázza a fejét, valahányszor valamivel kínálják! 

Ezt is ki lehet próbálni! 

Bogdán Emese