Meseszerzőként vagy parodistaként fényes karriert futhatna be a kormány több tagja is, ha mezei halandóként lennének kénytelenek megélni valamiből. Csakhogy amikor egy országot vezető politikusként eresztenek el – gyakran a szakterületükre vonatkozó – kijelentéseket, amik távoli köszönőviszonyban nincsenek a valósággal, az már nem olyan jó vicc, mint elsőre tűnik.
A napokban a gazdasági miniszter egy rendezvényen jelentette ki, hogy az évtized végéig az ország kizárólag zöldenergiát fog termelni. Arról nem volt hír, hogy mekkorát szóltak a teremben a padlón koppanó állak, és arról sem, hogy a diskurzus után valaki nem érdeklődött-e a tárcavezetőnél, hogy mit szokott szívni, mert kétségtelenül hatásos szer, bármit is használ. Annyiban közelített azért a valósághoz, hogy az utóbbi időben a hazai energetika tényleg zöldül, de ez nem valamiféle méregzöld kormányzati politika következménye. Egyszerűen arról van szó, hogy a lepukkant szénerőműveket sorra zárták be a közelmúltban, és a csökkenő fogyasztásnak egyre nagyobb hányadát fedezik a zöldenergia-források. Ez divatzöldülés, mert ha akarták volna, sem lettek volna képesek rendbe tenni az erőműveket, és az sem maradt már a hazában, aki a szenet kibányássza hozzá, mert a szakik rég epret szednek melegebb vidéken. Mivel a miniszternek nem az energetika az épp aktuális szakterülete, így hivatalosan nem is muszáj tudnia, hogy ha minden jól megy, az évtized végéig talán elkészül két gázerőmű az országban, és ha a fogyasztási trendek nem változnak, az akkori energiamixnek nagyságrendileg harmadát teszi majd ki a gázerőművekből származó áram, ami olyan messze áll a zöldenergiától, mint nyilatkozónk a kérdésben való jártasságtól.
Arról sincs hír, hogy a zöldségeket beszélő politikus egy héttel korábban a műfajban még nagyobbat alakító kollégájára akart volna rátromfolni. Akkor az energiaügyi miniszter mondta az indulóban levő tengeri gázkitermelési beruházás kapcsán, hogy az abban rejlő készletek kitermelésével szép hazánk Európa legnagyobb gázkitermelője lesz. Az biztos, hogy amikor beindul a tengeri gázmező kiaknázása, az jelentősen feldobja a jelenleg évi 9 milliárd köbméteres hazai kitermelést, optimista becslések szerint évi 20 milliárd köbméterre, kevésbé derűlátóak szerint 15-16 milliárdra, mert közben a szárazföldi gázmezők kimerülőben vannak. De ha 20 is lesz, az akkor is csak töredéke a norvégok évi 120 milliárd köbmétert meghaladó kitermelésének, és még a britek 38-40 milliárd köbméteres termelésének is csak a fele. És azért ezek az országok még Európában vannak, ha nem is uniós tagállamok. Talán valami kártyavető szaki avatta be olyan titkokba miniszterünket, amikről még a világ nem tud, és addigra elapad a többi gázmező a kontinensen, de nem kéne feltétlenül megvárni a jóslat beválását, mielőtt ezeknek a szakiknak szólnak, hogy talán inkább a humoristapályán kéne villogni a politika helyett, mert az ilyen szakértelemre alapozott kormányzásnak generációkig fogjuk fizetni a csődszámláját.
