Két lépésben vezette be a kormány
a jövő évtől érvényes minimálbér-emelést, ám útközben kénytelenek voltak le is mondani egy nagyhangú ígéretről. Járnak így olyan politikusok, akik civilben nem sok szalmaszálat tettek keresztbe azon a szakterületen, amelynek törvényeket alkotnak.
Már amikor kitalálták novemberben, hogy a szolgálati idő (régiség) függvényében különböző szintű lesz a minimálbér, sejthető volt, hogy úgy szállnak majd le erről a kérdésről, mint a viccbeli sündisznó az ártatlan kaktuszról. Az ötlet magában nem rossz, de a kivitelezése – pláne szép hazánk intézményes viszonyai mellett – nem kis munkát és hozzáértést feltételez. Ugyanis mintegy hét éve felszámolták a papíralapú munkakönyveket, és azóta elektronikus adatbázissal dolgozik a munkaügyi szakhivatal. A munkavállalóknak emellett vannak még adatai a nyugdíjpénztárnál, az egészségbiztosítónál és az adóhivatalban is, lévén ezek az államnak azon szervei, amelyekhez befizetik a munkájuk után az államnak járó illetékeket. A fenti intézmények mindegyikénél számítógépes rendszerek működnek, azonban ezek nincsenek összekapcsolva. Pedig még az ezredfordulón regnáló szocdem kormány alatt nekifogtak a nagy számítógépesítési hadjáratnak, és akkor azt ígérték, hogy egy szép napon majd az összes ilyen kormányzati rendszert összekapcsolják. Nos, az a szép nap még nem jött el, és azt sem tudni, hányat kell még aludni az érkeztéig, de az tény, hogy a mostani viszonyok mellett a hét évnél hosszabb ideje a munka mezején tartózkodó adófizetőknek a munkaügyi szerződéses viszonyait tisztázni minimum nyomozói szimatot igényel. Csak négy hivatalból kéne adatbázist lekérni, azokat összeegyeztetni, és ha a négy forrás adatai nem vágnak egybe – aminek az esélye nem kicsi, ismerve a balkáni bürokratikus rendszer munkamorálját –, akkor kideríteni, hogy melyik hibás, és hol az igazság. Aktahuszár legyen a talpán, aki erre vállalkozik, és meg is birkózik vele, ez a kihívás, nem a hasra csapós törvényalkotás!
Ha nem sürgősségi rendelettel akartak volna bért emelni, hanem úgy, ahogy egyébként a törvény mindenféle adózást befolyásoló szabálymódosítás esetén megköveteli, nyilvános vitával és a tervezet alkalmazás előtt fél évvel való bemutatásával, akkor a szakértők még a szabályírás kezdetén szólhattak volna nekik, hogy a szolgálati időtől függő minimálbérszint ötlete úgy alkalmazhatatlan, ahogy van. Egyszer az érintett intézmények számítógépes rendszereit kéne egységes hálózatba fogni, hogy áttekinthető legyen minden munkával kapcsolatos adat és pénzmozgás, aztán, amikor már látható, hogy mennyi is az annyi, akkor lehet szabályozni. Csakhogy, ha egyszer rendbe szednék ezeket az intézményi adatbázisokat, akkor a kampányaikat pénzelő haverok nagyon idegesek lennének, mert nem tudnának többé úgy halászni a zavarosban, mint most. Így a kormány vágott egy huszáros hátraarcot, és letett a szolgálati idő szerinti minimálbér ötletéről. Nekünk, adófizetőknek, a minimál-hozzáértésű kormányokról kéne letennünk, de az sokkal nehezebb feladat.
