Két telefonasztal, négy protokollcélra szánt asztalka,
nyolc szék, két fotel. Ezek voltak az államelnöki hivatal tavalyi év végi prioritásai. Csak az érdekesség kedvéért mondjuk el, hogy ezek a „beszerzések” éppen akkor történtek, amikor az államfő blokkolta a kormány által javasolt költségvetés-kiegészítést, elutasította a korrupcióellenes ügyészség vezetőjének kinevezését, amikor az Európai Parlament éppen a romániai jogállamiságról szóló elmarasztaló határozatot készült elfogadni.
Nos, ilyen körülmények között az államfő legfontosabbnak a fotelvásárlást érezte. Bizonyára ezért nem volt ideje az állam ügyeivel, például a költségvetés-kiigazítással foglalkozni. Egyszerűbb volt nemet mondani rá.
Akár azt is mondhatnánk, hogy hozzászoktunk az elnöki nemekhez. Olguţa Vasilescu volt munkaügyi miniszter azt mondta egy vasárnap esti tévéadásban, hogy az államelnök egy év alatt 41 alkalommal utasított vissza törvényeket, illetve fordult az alkotmánybírósághoz. Összehasonlításképp: Ion Iliescu két mandátum alatt kétszer, Emil Constantinescu a mandátuma alatt egyszer, Traian Băsescu tíz év alatt 30-szor fordult alkotmánybírósághoz. A mostani elnök, aki Vasilescu kinevezését a hajától fogva előráncigált érvekkel, szinte rögeszmésen utasítja el, minden rekordot megdöntött.
De most a dolgoknak nem is erről a vetületéről szólnánk. Hanem arról, hogy az asztalokért és fotelekért közel 70 ezer eurót fizettek, hogy úgymond „optimális körülményeket biztosítsanak a protokolltevékenységre”. A beszerzés természetesen közpénzekből történt.
Egyszerű földi halandó számára szinte felfoghatatlan ez az ár, hiszen ekkora összegből még a fővárosban is vásárolható egy kétszobás lakás. Azt is hozzá kell tennünk, hogy bár nagy összegről van szó, nem volt rá közbeszerzés. De kit érdekelnek az efféle apróságok? Azonban nem rózsásabb a helyzet a társadalom más területein sem.
Vállalva a populista jelzőt, felhívjuk a figyelmet, hogy az Eurostat tavalyi felmérése szerint Románia még mindig az Európai Unió egyik legszegényebb országa. Itt a legdrágább az élelem, a lakásfenntartás, a szolgáltatások, több mint kétszerese az uniós átlagnak. De pénzbe kerül az „ingyenes” oktatás, az egészségügyi ellátás, az emberek nagy részének nincs pénze kultúrára, vakációra, könyvre, újságra, mozira, színházra.
A felmérés szerint ellenben szeszes italra, dohányra és kábítószerre sokat költünk, jócskán meghaladva az uniós átlagot. Pszichológusok szerint a lakosság jó részét nem érdekli, hogy nincs mit ennie, de az italt, a cigarettát nem vonja meg magától. A „pórnép” biztosan úgy érzi, ilyen államvezetést nem lehet józanul elviselni. Vagyis mindennek oka van.
