„Mindenek ékesen és jó renddel legyenek” (1Kor 14,40)
A jó rend ritmusára, dallamára és összhangjára mindenhol szükség van. A testi éhségünkkel, fájdalmainkkal való törődés fizikai életben maradásunk egyik alapfeltétele. A másik feltétel – amiről hajlamosak vagyunk elfelejtkezni –, hogy szánjunk időt benső, lelki rendünk gondozására is. A testi és lelki éhség, valamint a fájdalom megtapasztalása mindig annak a rendnek a hiányát jelzi, amely földi létünk – tapasztalataink szerint egyszer megélhető – életének hajszálgyökereivel keresi az élethez elengedhetetlenül szükséges, megtartó és éltető talajt.
Testi és lelki öngondoskodásunk a környezetünkre is kisugárzik. Éppen ezért hasznos, ha fel tudjuk tenni magunknak a kérdést: mennyire vagyunk rendben önmagunkkal és a világgal? A belső rend és a belső csend nem önmagától jövő, természetes lelki állapot; ez egy olyan belső ékesség, amiért tennünk kell. Azért is érdemes áldozatokat hozni érte, mert amikor lelkileg rendben vagyunk, sokkal jobban elviseljük a külső rendetlenség kihívásait. Sőt, talán tenni is tudunk azért, hogy ne csak bennünk, de körülöttünk is a rend utáni vágy öröme szerint igazodjon és mozduljon meg minden lélek.
Engedje meg a kedves Olvasó, hogy hálatelt lélekkel számolhassak be e pár sorban arról, miként mozdult meg e szent rend utáni jó hírt szomjazva Székelykál, Iszló és a környező települések azon lelki közössége, amely tagjai ott lehettek az idei tavasz és nyár folyamán a ritmus, a dallam és a jó szó szelíd csendjének alkalmain. Ezekre az eseményekre az iszlói és székelykáli unitárius műemléktemplomokban, valamint a helyi kultúrházakban került sor.
A székelykáli unitárius műemléktemplomban tartott Trianon-megemlékező istentisztelet alkalmával – Péter-Györgyi László székes-székelykáli református lelkipásztor szószéki szolgálata után – a nyárádszeredai Bocskai István női dalkör vezette a közösség lelkületét a rend biztató reményének útján, Ferencz Csaba tanár úr vezényletével. A nyár folyamán, ugyancsak itt, a Tiberius vonósnégyes játékát hallhattuk, majd ezt követően dr. Sógor Géza kányádi református lelkész Kisebbségben az Egyház, az Egyház mint kisebbség című könyvének bemutatójára került sor. Ez az alkalom is hozzájárult ahhoz, hogy lelki hajszálgyökereinkkel belekapaszkodjunk a számunkra oly sokszor távolinak tűnő isteni rend megtartó és éltető áldásába. Szintén Aranyosrákosi Székely Sándor (1797–1854) unitárius püspök, tanár, történész és költő szülőfalujában került sor a nyárádszeredai Deák Farkas Általános Iskola Harmónia ifjúsági kórusának fellépésére, akiket a Székelykáli Elemi Iskola közössége fogadott a helybéli kultúrotthonban az iskolakezdés alkalmából.
A Harmónia ifjúsági kórus tagjai az iszlói elemi iskola vendégei is voltak az elmúlt tanév záróünnepségén. Cseke Erzsébet helybéli tanítónő, a Hodosi Önkormányzat, Bíró Nándor Alfonz plébános úr, valamint a falubeli önkéntesek támogatásának köszönhetően sor került a kisiskolások rajzpályázatának kiértékelésére és díjazására. A pályázatba több környékbeli iskola is bekapcsolódott Nyárádgálfalváról, Nyárádszeredából, Székelykálból, valamint a helyi és községbeli településekről. Ezúton is köszönet illet minden nemes lelkű támogatót, akik a díjak biztosítását és a résztvevők megvendégelését segítették: a helybéli adakozók mellett a jobbágyfalvi központi boltot és a nyárádgálfalvi Tóth Pékséget. Ugyancsak az iszlói, kápolnásdombi műemléktemplomban került sor a nyár folyamán Balogh Ottó Dezső és Györfi Bernadett verses-dalos fellépésére, Lélekrezdülések címmel.
Természetesen ezen írásnak nem célja minden egyes lélekápoló esemény részletezése, hiszen a két település katolikus és református templomaiban, valamint a környező falvakban is számos hasonló alkalomra került sor, ahol a rend ékességével ápolták a múltat, táplálták a jelent és a jövőt. A fentebb lejegyzett események az Iszlóban bejegyzett Vis Vitalis (Életerő) Egyesület sikeres pályázatának köszönhetően, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósulhattak meg. Ebből a forrásból sikerült biztosítani a fellépő kórusok, énekesek és a Tiberius vonósnégyes tiszteletdíját. A fellépők és a közösségi alkalmakon részt vevők nevében e pár sorral is hálásan köszönjük Magyarország Kormányának, valamint a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumnak a támogatást.
A Vis Vitalis Egyesület és támogatói bízunk benne, hogy ez a támogatás a Nyárádmentét és a Maros mentét összekötő települések közösségi értékeit is felmutatja. Olyképpen teremt ez lehetőséget a szomszédos nyárádmenti és marosi kistérségi társulások részére a találkozásra, hogy az egyúttal a Csíkszeredai Főkonzulátus részére is hasznos tudást és tapasztalatot ajánl fel nemzeti közösségünk szolgálatában – rávilágítva a nagy egységeket összekötő kisközösségek lehetőségeire és értékeire. Bízunk abban, hogy a jövőben hasonló közösségi alkalmakon már személyesen is részt tudnak venni támogatóink is, ezáltal is támogatva és erősítve azt a nemzeti közösséget, amelyhez mindannyian tartozunk, akik értjük e szavakat.
Dr. Sándor Szilárd – Székelykál, Kisillye, Marosjára és Iszló unitárius lelkésze, a Vis Vitalis Egyesület alapító elnöke
