Minden szülő réme: a hiszti
2015-07-22 15:28:31
- Menyhárt Borbála
Bizonyára nincs olyan szülő, aki ne szembesült volna azzal, hogy a bevásárlás vagy a játszótérről való hazatérés rémálommá válik, mivel nem akarjuk megvenni a gyereknek a játékot, amit éppen kinézett magának, vagy mondván, késő van, nem engedjük, hogy századszorra is lecsússzon a csúszdán.
Bizonyára nincs olyan szülő, aki ne szembesült volna azzal, hogy a bevásárlás vagy a játszótérről való hazatérés rémálommá válik, mivel nem akarjuk megvenni a gyereknek a játékot, amit éppen kinézett magának, vagy mondván, késő van, nem engedjük, hogy századszorra is lecsússzon a csúszdán. Talán nincs gyermek a földön, aki ne próbálkozott volna egy-egy hisztis jelenettel, hogy elérje, amit éppen szeretne. Ilyenkor minden szem a szülőre szegeződik, vagy legalábbis a szülő így érzi, valósággal szúrják a rosszalló tekintetek: lám-lám, nem tudja kezelni a gyerekét. Mit tehet ilyenkor a szülő, hogyan kezelje ezeket a helyzeteket? – erről beszélgettünk Cosma István pszichológussal.
– A hisztis megnyilvánulások rendszerint az úgynevezett dackorszak velejárói?
– A dackorszak természetes folyamat, nem egy különálló fejlődéslélektani szakasz, de jelen van, a fejlődés folyamatának a része és általában a 2–2,5–3 éves korra tehető. Ahogy nő, a gyerek kezdi felfedezni a saját képességeit, mi az, amit meg tud tenni, és ezek hatalmas élmények számára. Először az anya az, aki mindenben segít neki, de aztán elkezdi használni a saját érzékszerveit, a kezét, élmény számára, hogy kézbe veszi a dolgokat. Ahogy telnek a hónapok, ezek a képességek fejlődnek, és elkezdődik az én akarom, én választom ki, én döntök, hogy igen vagy nem időszak, elkezdi a saját határait próbálgatni, de ugyanakkor a szülő határait is. Másik fontos szempont, ami a dackorszakra jellemző, az önállósodás, sok mindent szeret már egyedül kipróbálni. Nincs pontos képe arról, hogy ez most sikerülni fog-e vagy sem, csak van benne egy indíték, hogy ezt most ő akarja. A nemet mondás gyakorlása is ekkor jelenik meg. Szembesül azzal, hogy vannak bizonyos korlátok, és ezekre a korlátokra válaszképpen megjelennek a viselkedésbeli, érzelmi reakciók. Amikor a hisztis korszakról beszélünk, fontos tisztázni, hogy mit is takar a hiszti, annak ellenére, hogy könnyebb elintézni a dolgot azzal, hogy hisztis, akaratos a gyerek. Ne minősítsük a gyereket. Minden esetben meg kell nézni, mi van a viselkedés mögött, milyen érzelmek, amik ezt kiváltják.
– Melyek lehetnek ezek az okok?
– A gyerekek gyakran elfáradnak, éhesek, a hőség is megviseli őket, nyűgösebbek, de nem tudják megfogalmazni, szavakba önteni, mi a baj. Mi, felnőttek is vagyunk így. De az is lehet, hogy unatkoznak, és kell nekik a felfedezés. Tegyük fel, hosszabb ideig sorban állunk, természetes, hogy a gyerek unja. Ennek az ellenkezője, amikor sok inger éri. Például bemegy egy nagy vásárba, ahol sok színes dolog veszi körül, mindent ki szeretne próbálni, megfogni, megkóstolni. És nem teljesedik az akarata, mert a felnőtt részéről van egy határ, egy nemleges reakció. Nem biztos, hogy megérti a nemnek az okát. Fontos tisztázni, hogy a gyerek értette-e, hogy miről van szó, miért nem lehet úgy, ahogy ő akarja. Természetesen kellenek a határok, korlátok, mert biztonságot adnak számára. A hisztis viselkedésekben általában van egy célelérési vágy, próbálgatja, hogy meddig mehet el, ha visítani kezd, megkapja-e az áhított játékot. Ezek a helyzetek a gyerekeknek is nehezek, nem szívesen csinálják, és sokszor annyira beleélik magukat, hogy kis vihart idéznek elő magukban, a lelkivilágukban. Jó odafigyelni arra, hogy kizárólag az adott cél elérésére törekszenek, tehát csak viselkedési komponensek vannak, vagy érzelmi összetevői is egy hisztis megnyilvánulásnak. Ilyenkor megjelenhet a csalódottság, frusztráció, lehet, hogy más sérelmek is előjönnek.
– Hogyan reagálhat ilyenkor a szülő? Ha megveszi a játékot, ami miatt kitört a hiszti, precedens lehet, azt szűrheti le, hogy máskor is fog működni ez a módszer?
– Valóban van egy ilyen csapda. Gyakori, hogy a szülők inkább megveszik a kívánt dolgot, csak legyen vége a sírásnak, de ez precedenst teremt, mert az cseng le benne, hogy így elérte a célját. Fontos odafigyelni, hogy szülőként hogyan reagálunk ezekre a helyzetekre, hiszen sok esetben ott a mi szorongásunk is, hogy mit fogunk kezdeni egy ilyen helyzetben. Az egész áruház minket néz, hogy nem tudom ezt a viselkedést kezelni. Gyakran a szülő is indulatossá válik, ez pedig sosem fog segíteni, hanem inkább fokozza a gyerekben ezt a viselkedést. A gyerekek tőlünk tanulják a viselkedési mintákat, abból, hogy mi hogyan kezeljük az érzéseinket. Fontos a megfontoltság, tudatosság, hogy szülőként próbáljam megnyugtatni magam, és ezzel tudok segíteni. Ha erélyesen rászólok, hogy fejezed be, minden bizonnyal egy erős nem lesz a válasz. Ne menjünk bele egy vitába a gyerekkel. Ajánlott megfigyelni, hogy melyek azok a helyzetek, amelyekben előáll ez a viselkedés. Például, ha tudom, hogy vásárláskor vagy esti lefekvéskor, akkor preventív lehetek. Találjunk ki rituálékat, legyenek szabályok, tegyük fel, megbeszéljük, hogy most vásárolni megyünk, és választhat egy dolgot. Vagy az esti lefekvésnél, hogy fürdés, mese, lefekvés, akkor ő is jobban rá tud készülni. Persze, próbálkozni fog, hogy nem lehet-e még egy mesét. Fontos, hogyan mondjuk a nemet, legyünk határozottak, állítsunk fel szabályokat, de túlságosan merevnek sem szabad lenni.
Ha benne találjuk magunkat egy hisztis helyzetben, először is a saját nyugodtságunkat próbáljuk megőrizni. Tudom, könnyű ezt mondani, de nagyon nehéz megtenni. Figyeljünk oda a hangnemünkre, ne menjünk bele a gyerek játékába, ne próbáljuk erősíteni a mi igazunkat. Nyugodt, következetes hangnemben szóljunk hozzá, és ez biztonságot ad neki, mert azt fogja érezni, hogy ott vagyok neki, eljutott hozzám az üzenete, hogy ő mit szeretne. Akár érintéssel, öleléssel is próbálkozhatunk, természetesen ha a gyerek nyitott erre, mert van amikor a hiszti hevében ellök magától. Fontos, hogy ő biztonságban legyen, ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy magát vagy másokat bántani tudjon. Miután lenyugodott, el kell vele beszélgetni, hogy megértse, miért nem volt lehetséges, amit akart, hogy ez nem ellene szólt. Fontos, hogy egyszerű szavakat használjunk, és ne próbáljuk érzelmileg zsarolni.
– Vannak olyan vélemények, hogy a hisztizést figyelmen kívül kell hagyni, ne érezze, hogy magára vonja a figyelmet…
– Ez helyzetfüggő. Kiindulópont lehet, hogy megértsük, mi van a hiszti mögött. Amikor a gyerek nagyon feszült, és erőteljes érzelmei vannak, én nem ajánlom ezt a viszonyulásmódot, mert az neki fáj, tombol, csalódott. Ha úgy érzi, magára van hagyva, amikor toporzékol, az az üzenet cseng le benne, hogy nincs ott senki mellette; ilyen esetben is fontos az érzelmi biztonság.
Ha csak határpróbálgatásról van szó egy adott cél elérése végett, talán célravezető lehet, hogy figyelmen kívül hagyjuk a viselkedését, de nem a gyereket. Gyakori, hogy a gyerekek vágynak a közönségre, élvezik, hogy mindenki rájuk figyel.
Fontos felmérni a hisztizés gyakoriságát. Van ennek egy bizonyos fajta természetessége, hiszen a gyerek próbálgatja a határait, a saját akaraterejét. Ha szépen tud bánni, reagálni a szülő, és jó példát mutat, az a gyereknek a későbbiekben hatalmas segítség lesz. Ha ingerülten szól rá a szülő, a gyereket is ingerültté teszi. Arra is figyelni kell, hogy ne ijesztgessük, ne félemlítsük meg a gyereket. Lehet, egy adott ponton kimarad a hisztis megnyilvánulás, de nem azért, mert nem akarja, hanem mert fél, és ez szorongást idéz elő benne.
– A hiszti minden gyerekre jellemző, vagy személyiségfüggő?
– Van ennek egy természetessége, hiszen az adott fejlődéslélektani szakasz kísérője. A megnyilvánulás változó tud lenni, közrejátszik a gyerek személyisége, az, hogy milyen típusúak az interakciók a családban. Vannak gyerekek, akik határozottabbak, akaratosabbak. Egy akaratosabb gyereknél jobban megnyilvánul a hisztis viselkedés.
