Milyen sportra járjon a gyerek?

Az egészséges életvitel kialakítását célszerű már gyermekkorban elkezdeni, mert ha a gyerek rendszeresen sportfoglalkoztatásra jár, felnőttkorában is folytatni fogja, és ez életvitellé alakul át. A legtöbb szülő ragaszkodik is hozzá, hogy gyermeke sportfoglalkoztatásra járjon, de nincs tisztában azzal, hogy milyen sportok javallottak a különböző életkorokban. Egyesek nem tartják fontosnak gyerekeik módszeres megmozgatását, mások már óvodáskorban beíratják őket különböző foglalkoztatásokra. És ez rendjén van így. Az okoz problémát, ha a szülő nem elég körültekintő a sportválasztásban. Valami olyan sportot szeretne, mely az ő személyét érinti, vagy érintette. Olyan sportot helyez előnybe, amiben ő sikeresen teljesített, vagy esetleg nem tudott teljesíteni, vagy olyant, ahová a barátok gyerekei járnak, vagy ami közel esik otthonához (stb.), és figyelmen kívül hagyja gyereke kérését. Sokan bajnokot akarnak nevelni, s ez már 2-3 éves korban kifejeződik a családban, főleg olyan helységekben, ahol egy sportág virágkorát éli, és a bajnokok, élsportolók követendő modellként belevésődnek az emberi pszichébe. Például Nadia Comăneci idejében a szülők százszámra adták be gyerekeiket 3 éves korukban tornára, vállalva a vele járó nehézségeket. Kedves szülők, helytelen a saját becsvágyunkat, kedvtelésünket ráerőltetni a gyerekre! Tisztában kell lenni azzal, hogy a különböző felépítésű és mentalitású gyermeknek abban az életkorban milyen tevékenység ajánlott. Ez azért nagyon fontos, mert ekkor dől el, hogy a gyerek megszereti-e a sportot, ami lehet, egész életében végigkíséri, vagy megutálja, és a sorozatos kudarcélmények miatt eltávolodik tőle. Fontos tiszta képet alkotni arról is, hogy milyen életkorban szabad elkezdeni a rendszeres, versenyszerű sportolást, mert így sok felesleges problémától, sérüléstől óvjuk meg a gyereket. Azt is tudni kell, hogy bármely sportág nehézségekkel, lemondással és nem kevés anyagi áldozatvállalással jár. Tehát az intenzív, versenyszerű sportolással érdemes várni. Figyelembe kell venni a gyerek testalkatát, fizikai képességeit, természetét, szervezetének működését és nem utolsósorban az érdeklődési körét. A szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy a nagyon intenzív mozgási formák, valamint a sportág specifikumának megfelelő egyoldalú szakfoglalkozás, bármelyik sportágról legyen szó, negatívan befolyásolja a gyermek csont- és izomrendszerének, ill. egészséges testi-lelki fejlődését. Számos példa van arra, hogy sok szülő nincs tisztában ezzel, és már 3-4 évesen beíratja gyerekét szakedzésre (tornára, műkorcsolyára, balettre), ahol a sport jellegzetességeinek megfelelően a korai szelekciót alkalmazzák, egyoldalúan fejlesztenek, szakosítanak, még mielőtt az általános harmonikus testfejlődés végbement volna. Így pedig beleszólnak a gyerek egészséges fejlődésébe, negatívan befolyásolva azt. Korunk egyik nagy negatív jellemzője az eredménycentrikusság. Ez természetesen kihat a szülőkre, akik már kiskorukban három-négy képzésre is elvonszolják gyereküket, és nem veszik észre, hogy az fáradt, sápadt, természeténél fogva nem igényelne ennyit a mozgásból. Ám olyan gyerek is van, aki alig várja, hogy minél több edzésre járjon – úszás, korcsolya, sízés, tánc, zongora – nyilatkozta nagy büszkén egy kedves szülő, amikor megkérdeztem, jár-e valamilyen foglalkoztatásra IV. osztályos gyereke. Ha belegondolunk, tanügyünk nagyon eredménycentrikus beállítottságú, a felmérők és kiértékelők egymást érik, ahol a gyereket a nagy információözönben állandóan minősítésekkel bombázzák, nem nehéz elképzelni, hogy a gyerekünkben is idő előtt kialakul az eredménykényszer. Ráragad a szülőről, és mikor még a játékosságon van a hangsúly, mikor még minden tevékenységet így kellene tanulni, már komoly célkitűzésekkel terheljük, és észre sem vesszük, hogy idő előtt felnőttet csinálunk belőle. Mi a helyes út?A szakemberek olyan táborokat javasolnak, ahol a gyerek több sportággal is megismerkedhet játékos formában, olyan versengéseken vehet részt, melyek mentális, szociális képességeire is rávilágítanak (küzdőszellem, önbizalom, kitartás, bátorság), önismereti adottságait is fejlesztik. Így kiderülhet, melyik sportágot kedveli. A folytatásban azokról a sportokról lesz szó, amelyek a különböző korosztályokban a leginkább javallottak, és amelyek nem akadályozzák a gyermekek harmonikus fejlődését.

Bogdán Emese