A kérdés több mint frivol kíváncsiskodás, de kevesebb mint felelős jóslat. Ha létezik egyáltalán felelős jóslat. Az ókor óta, amikor Kasszandra gyakorolta hivatását Trójában, és a dolgok akkor és ott a homéroszi korban beváltak – ellenpróba nincs, csupán a görög klasszikusok feltétlen elfogadása (lásd Platónt vagy Arisztotelészt azóta is tanítják főiskoláinkon, s a középfokú oktatás sem tekint reájuk kevesebb respektussal) hitelesíti az akkor megjövendölteket.
Arra bizton számíthatunk, hogy a hőguta garantált, ezért már most illenék felállítani a párakapukat. Ha meg nem sértek valakit is – melyért előre is bocsánatukért esdeklem –, sokkal fontosabb és gyakorlatiasabb a párakapuk működtetése, mint most hirtelenjében és melegben székelykapukat faragni. Ugyanis a galambdúc vagy a kapuzábé kevésbé hűsít, és bár árnyékot tarthat, de költségesebb és időigényesebb, nem is szólva arról, hogy kell hozzá szakértelem, kiváló szerszámok, öregapám biztatása, mestertisztelet, ízlés, hagyomány, ünnepélyes kapuavató felzászlózás, nem is lehet akárhol felállítani, csakis ott és ahol erre igény, célszerűség, hagyomány, megszentelés, védeni való jószág van. A székelykapu vendégfogadó, vendégbúcsúztató. Ehhez képest a párakaput csupán a meztelen célszerűség hozza létre, egészségvédelmi okok hívták életre meg a klímaváltozás, ugyanis máskor is volt hőség és nyári kánikulai tobzódás, de az emberiségnek eszébe sem jutott, hogy párakapuval hűsítse magát. Sem Árpád fiai, sem Attila hunjai, sem a római légiók nem kívánták, hogy a meghódoltak párakapuval fogadják őket, midőn befejezettnek nyilvánítják a meghódoltatást. Na jó, legyen virágkapu, kevés beszéd, fogadóbizottság, rezesbanda, föld-, fű- és vízfelajánlás. Vagy adassék minden harcosnak bőkezű ajándék, megfáradt testének szépséges szűzleány. (Állítólag ez volt az a serkentő, amely az agresszorokat agresszívvá teszi.)
A rómaiak, akik rettenetesen szerettek építkezni, és a márványolt monumentalitás, ahogy mondani szokás, a vérükben volt, diadalíveket építettek, ami alatt áthaladni maga volt a megtestesült harci kéj és kielégülés. A diadalívek sorsa, hogy aztán leomolnak, a diadal elszáll, és az újkorban a köztereken építenek újakat, pl. Párizsban és Bukarestben, ahol parádézni lehet nagy alkalmakkor.
Az egyiptomiak ezzel szemben nem kapuztak. Nem játszottak egy vagy két kapura. Ők obeliszkeket emeltek rengeteg szöveggel, amin évszázadokig törhették a fejüket az utódok, amelyeket aztán az újkori hódítók és Egyiptom-utazók széthurcoltak a világ minden civilizált sarkába; van obeliszk Pétervárott, Londonban, Washingtonban, Rómában és Párizsban. Ezek árnyéka azonban változó, ha valaki ott kívánna hűsölni a rekkenőben, akkor az óramutató járásával egyező irányban kellene mozognia, követve a Napot.
Belátom, elkalandoztam. Hiszen a nyár hevéről akartam valami magvasat megállapítani, például, hogy az áprilisi kéretlen-kelletlen fagyok miatt kevesebb lesz – állítják a termelők fancsali arccal – a gyümölcs, ennek megfelelően fognak alakulni az ár viszonyai hozzánk, nem kis bosszúságunkra. Ennek enyhítésére az exportcégek olyan vidékekről (országok, kontinensek) hoznak majd be terményt, ahol a fagyok kevesebbszer és kevesebbet garázdálkodtak. Na már most az nem biztos, hogy a Trump elnök által kiprovokált vámháború nem fog a gyümölcsészet területén is negatívan gyümölcsözni. Ha nem mást, gyűlölséget teremt a kereskedelmi partnerek, termelők és eladók között. Ez is egy az izzasztó nyári programok közül.
A párakapuzárási pánik akkor tör ki, ha már pára sem lesz.
Addig is szerezzünk be elegendő palackozott vizet (bubisat, simát, forrásbélit, gyógyvizet), szalmakalapot, szellős nyári rongyokat, járjunk uszodába, evezzünk nyílt vizeken, óvakodjunk a kullancsoktól, hiszen ha meleg lesz, akkor az aszály sem kerüli el Európának ezt a részét. Az aszály majd úgy jelentkezik mint a közgazdasági mutatók silány voltának jaj de jó magyarázata. Mindent az aszályra lehet fogni. Ez már politika, és ha javasolhatom, ne merüljünk el benne. Jobb a strand.
A nyár amúgy kellemes lesz annak, akinek a tenger vagy a hegyek nyújtanak kikapcsolódást, enyhülést, lazítást. Egyébként az infláció tovább növekedhet, ha nem vagyunk odahaza, de őszre új gazdasági csodát ígérnek. Addig is álljunk a párakapuba, hogy gondolataink ne forrjanak fel koponyánkban. Csak józanul.
