Mikor energiaválságtól meg azon túl is romló gazdasági kilátásoktól hangos a közbeszéd, a gyanútlan halandó azt várná, hogy az állam megfontoltan költekezzék. A szűkmarkúság tetten is érhető a költségvetés beruházási adataiban, és arról is szót ejtettünk a napokban, hogy az energiaszolgáltatóknak nem fizették ki a kompenzációs összegeket. No, de ha állami cég felső vezetőjének kell végkielégítésre, akkor mehetnek eurószázezrek is szemrebbenés nélkül.
Az állami áramszolgáltató vezérigazgató nagyasszonyát a múlt héten menesztették. Első blikkre azt mondhatnánk, teljes joggal, hiszen 2020-ban még nyereséges volt a vállalat, tavaly viszont már félmilliárd lejes veszteséggel zárta az esztendőt, és a beruházások teljesítése sem haladt az elvárt iramban. Meg kell hagyni, egy állami cég teljesítményénél, főleg, ha az krízisidőkben szociális intézkedésekben is érintett, nem a nyereség az elsődleges szempont, de még ezt figyelembe véve is elmondható, hogy az eredmények alapján jogosan meneszthették volna akár a teljes felső vezetést. Ám ehelyett összesen másfél millió lejes prémiumot nyomtak a cég négy vezetőjének a számlájára, azzal az indokkal, hogy a vállalat 70 százalékban teljesítette a 2021-es céljait. Ilyen logikával, ha nulla százalékos eredményt mutattak volna fel, akkor valószínűleg fejenként másfél millió lett volna a prémium, dollárban.
Habár a prémiumosztás alapján a gazda, vagyis az állam azért nem lehetett olyan elégedetlen a vezetőséggel, mégis lapátra tették a főfejest. És most jön a poén: hivatalosan indoklás nélkül rúgták ki, így, mivel a felmondáshoz nem társult semmilyen elmarasztalás, szegényke jogosult a végkielégítésre, hadd legyen, ami megédesítse krokodilkönnyeit. Amelynek összege 400 ezer euró, és a nagyon rossz hír az, hogy ennek felét mi fizetjük, mert a vállalat 49 százalékát az állam, vagyis az adófizetők birtokolják. A hölgyet 2019 februárjában nevezték ki a posztjára, négyéves mandátummal, tehát jövő februárban járt volna le a szerződése. Valakinek nagyon jó szolgálatot tehetett az energetikai tárcát birtokló liberális bagázsban, mert ez az elbocsátás a gyakorlatban így egy négyszázezer eurós prémiumot jelent, ami már jobb helyeken is szép összeg. A nyakunkat tehetjük rá bátran, hogy a hölgy ezután sem minimálbéres állásban fogja tengetni napjait valahol a versenyszféra pénztelen bugyraiban, mert olyan önéletrajza van, hogy szinte térden állva kéne a lábtörlőjén könyörögjön a Nobel-díj-osztó társulat, hogy ugyan szánja már meg őket, és engedje magát megsérteni egy ilyen útszéli díjacskával. Már az utódja is megvan, akit egy másik állami energetikai cégtől helyeznek át ideiglenesen három hónapos megbízatással. Egy poén már itt is körvonalazódik, mert az új illető jogász végzettségű, lehet, hogy a következő vastag végkielégítés előtt még demonstrálják, hogyan lehet paragrafusokból áramot gerjeszteni. Olcsón, ha kérhetnénk…
