A tanügyi sztrájk és a kormányfőváltással kapcsolatos hírek árnyékában szinte észrevétlen maradt, hogy a napokban a kormány újabb támogatási jegyzéket hagyott jóvá. Termelővállalkozásoknak juttatnak állami támogatást, ami elvileg pozitív dolog, csak az árnyalja a képet, hogy ismét sikerült kitömni pénzzel egy szellemcéget is.
A napokban a gazdasági médiában is nyilvánosságot kapott lista első látásra azt a képet adja, hogy a kormány komoly cégeket támogat fejlesztésre fordított pénzekkel. Az öt cégből négy termelővállalkozás, ezekből kettő széles körben is ismert gyógyszer-, illetve cementgyár, amelyek régóta piacon vannak, több százas vagy ezres nagyságrendű alkalmazotti gárdával. Van két kisebb és kevésbé ismert, de az adatok alapján komolyan vehető cég is, ezek fém- és húsipari vállalkozások, amelyek a maguk rendjén szintén nem tegnap kezdték az üzletet. És, legalábbis ami a listán szereplő nagyobb cégekkel kapcsolatos utóbbi időbeni sajtóhírek alapján követhető, ezek most olyan beruházásokhoz kaptak állami pénzt, amelyekhez saját tőkével is hozzájárulnak, legalább akkora mértékben, mint amennyit innen kaptak. Ez elvileg korrekt munkának tűnik. Persze e támogatások mögött is lehet politikai hátszél, de legalább valóban működő cégek fejlődnek, ami a tulajdonosok mellett a munkahelyhez jutó emberek és az államnak fizetendő majdani juttatások révén az adófizetők számára is hasznot hoz.
Viszont van egy cég, amely számára ez a támogatás valóságos briliáns gazdasági csoda. Szép hazánkban vannak érdekes adószabályok, így fordulhat elő, hogy léteznek ilyenek, mint ez az egyszemélyes autópálya-építő vállalat. Amekkora összegek a sztrádaépítésekben forognak, még el is képzelhető, hogy például komoly szakértői szolgáltatásért valaki ilyen cégformában végzett vállalkozásban egy év alatt közel négyszázezer lejes árbevételt érjen el, amiből a nyereség megközelíti a háromszázezret. No, de amikor egy tavaly megalapított egyszemélyes cég a működése második esztendejében a tavalyi üzleti forgalmának a kétszázszorosát kapja meg állami fejlesztési támogatásként, az olyan, mintha a vállalkozói élet abból állna, hogy az emberfia bírjon elég szaporán félreugrálni a feléje hajigált aranyrudak elől. Mert ha netán egy kupán találja, az fájni fog. Ott is kilóg a lóláb, hogy ez a vállalkozás összegben ugyanakkora nagyságrendű támogatást kapott, mint a rég pályán levő, jól ismert nagy cégek, holott a gazdasági mutatói szellentéssel sem érnek fel azokéihoz. Ilyen fejlődéstörténetek a meséskönyvek lapjaihoz méltóak inkább, persze volt-van a valóságban is néhány vállalkozó, aki kiugró ötleteivel kiugró eredményeket ért el, úgy, hogy minden létező körülmény a legpozitívabban állt össze számára egy adott időpontban. De kies vidékünkön esélyesebb, hogy ez a sztori majd a korrupciós ügyészség egy vádiratából fog visszakacsintani valamikor a jövőben. A sztrádaépítés jó üzlet, de az ősi igazság szerint a jóból is megárt a sok.
