Állami vállalatok tulajdonrészeivel megalakuló szuverén befektetési és fejlesztési alap jön létre a képviselőház szerdai döntése nyomán.
Állami vállalatok tulajdonrészeivel megalakuló szuverén befektetési és fejlesztési alap jön létre a képviselőház szerdai döntése nyomán. Első hallásra nem is rossz ötlet az ilyen, de a gyakorlatban rengeteg a nehéz kérdés az üggyel kapcsolatban.
Az ötletet még a választások után vetették fel először, kormányzati javaslatként. Ez eltűnt a süllyesztőben, aztán múlt év végén a parlamentben jelent meg újra. Nem kapkodtak vele, a felsőház áprilisban fogadta el, aztán átkerült a tervezet a képviselőházba. Ott sem volt sürgős, egészen eddig a hétig, amikor szerdán érdemi vita nélkül, jobb ügyekhez méltó sietséggel hajszolták át a kormánypártok az elfogadását.
Nem kis változtatásokkal. A szenátusból még kétmilliárd lejes alaptőke-javaslattal ment el a tervezet, a képviselőházból már ennek több mint négyszeresével, kilencmilliárddal jött ki a végleges verzió. Az alapban részt vevő cégek listája is meghízott a két ház közti hosszú úton, a nyereséget termelők mellé felkerültek olyan vállalatok is, amelyek hosszú évek óta akkora veszteséggel dolgoznak, amiért más helyeken ingyenebéd jár. Rácsos ablakú étkezdében csíkos abroszon. Eltűnt viszont olyan fontos részlet, ami legalább színleges átláthatóságot biztosított volna az alap befektetései fölött, mert a szenátusi változat szerint létre kellett volna hozni egy konzultatív testületet is a gazdasági, akadémiai és civil szférák képviselőiből ,hogy részt vegyen a beruházási kritériumok kidolgozásában.
A végleges változat szerint már erre sincs szükség. Mint ahogy néhány nyilatkozatot leszámítva nyomát sem láttuk egy valamirevaló befektetési stratégiának, pedig majd’ kétmilliárd euróból azért már lehetne szép dolgokat összehozni.
Az alap kapcsán a regáti és a brüsszeli hatóságok közt van egy vita, de ez csak arra terjed ki, hogy az ebben részt vevő cégek könyvviteli adatai hogyan szerepelnek az állami költségvetésben, mert ez befolyásolja például az államháztartási hiány kiszámítását, ami jogi és politikai lépéseket vonhat maga után. De úgy látszik, sem az ellenzéket, sem az egyes témákkal a plafonig ugrasztható civileket nem nagyon zavarja az, hogy az ország gazdaságának még megmaradt állami kapacitását ezzel minden kontroll nélkül odaadják a pénzügyminiszter által kinevezendő pár ember kezébe. Akik használhatják azt költségvetési lyukak befoltozására, de akár privát zsebek kibélelésére is. Más országokban is vannak hasonló alapok, a Perzsa-öböl mentén és Norvégiában többnyire az állam olajbevételeit helyezik biztos befektetésekbe. Teleormániában még nem tiszta, hogy ki mibe akarja fektetni az állami vagyont, de valamiért most ez sürgős lett.
