Mint várható volt, elindult a kötelezettségszegési eljárás szép hazánk ellen, miután az államháztartási hiány túllépte az uniós szabályokban megengedett szintet. Az ügyvivő pénzügyminiszter és kijelölt kormányfő azonnal igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy aggodalomra semmi ok. De a közelében sem jár a valóságnak.
Az úriember azt állítja, hogy az utóbbi hónapokban egyeztettek az uniós döntéshozókkal, és szerinte azok megbíznak a kormányban, amelynek lenne hiteles terve a deficit csökkentésére. Az Európai Bizottság korábbi idevágó közleményéből ez a bizalom valahogy nem érződött ki, de ez még belefér a finom füllentések kategóriájába, amivel nincs nagy baj. A bökkenő ott van, hogy akármilyen zseniális költségcsökkentő tervei is lennének a kormánynak, pillanatnyilag épp annyit érnek, mint a papír, amire kinyomtatták őket. Mert jelenleg nincs igazi kormánya az országnak, csak amolyan félkezű ügyvivő kabinet mímeli a munkát a kormánypalotában. Ha meg is kapná a bizalmat a főpénzügyér csapata a parlamenttől, amire azért nem érdemes nagy összegben fogadni, hacsak nincs ablakon kihajítani való pénzünk, a tervekkel akkor sem érnének sokat, mert a pénzügyi szabályok módosításához törvényeken kellene változtatni, ehhez pedig a régi-új liberális kormánynak nincs parlamenti többsége. És ha lenne is, az úgysem szavazna meg költségcsökkentő szabályokat választási esztendőben, mert a balkáni politikusnak a pillanatnyi bizalmi index fontosabb az ország jövőjénél. Tehát az uraknak egyelőre a legkisebb bajuk is nagyobb lesz annál, mint hogy elkezdjenek költségeket faragni, arra már jobb nyerési eséllyel lehet fogadni, hogy épkézláb pénzügyi döntéseket ebben az esztendőben nem fogunk látni. Jó eséllyel kölcsönből fogják megtartani az esztendő második felére beígért osztogatást, mert választási évben senki nem fogja felvállalni a kiadások elhalasztásával járó politikai veszteséget. Ezért a jelenlegi aktív generáció, de ennek gyerekei és unokái is fenntartanak majd egy meleg helyet az utóbbi években kormányzó politikai réteg számára a hálaimáikban, mert az utóbbi években divatba jött dőzsölés törlesztőszámláiba évtizednél is hosszabb ideig kell majd pótolni, jut majd nekik is belőle. Ez az egyik, a kötelezettségszegési eljárással járható bírságnál nagyobb baj ebben a helyzetben.
A másik pedig, hogy minél később látnak neki a dolgok rendbetételének, ami ilyen államháztartási helyzetben nem is kérdés, hogy szükséges, annál fájdalmasabb lesz a nadrágszíj összehúzása idelent, az adófizetői térfélen.
