Ha egy kabarétársulat székelne a regáti kormánypalotában, egymást érnék a világsikergyanús produkciók. Nem unalmas hely ez a jobb sorsra érdemes ország, csak az a gond, hogy a nevetőgörcs után a számla is fájni fog.
A legújabb mutatvány a helyreállítási alapokhoz kötődik. Az uniós döntéshozók sem teljesítettek rosszul, röpke másfél év alatt reagáltak a koronavírussal egy időben érkező gazdasági krízisre, és megvan a sok száz milliárdos helyreállítási alap, amit ennek a kezelésére szántak. Éticsiga sprinttempójában, de kidolgozták.
Idehaza az utóbbi másfél év politikai élete nagyvonalakban arról szólt, hogy ki hogyan tud közelebb fészkelődni a kormányrúdhoz, de főleg a pénzcsaphoz, amelyen ezek az alapok érkezni fognak. A jófiúknak a műsort idejében sikerült is tető alá hozni, a rendszeridegen elemeket kizárni, szerepek leosztva, jöhet a pénz.
A napokban, kitűnő időzítéssel, át is utalták az uniós kollégák az előleget, 1,8 milliárd eurót. Ott van a számlán, lehet költeni. Illetve mégsem. Mert kiderült, hogy miközben itt másfél éve minden hatalomhoz közeli szereplő arról dalol harmatos szemmel, hogy miként fogják az országot – meg persze a zsebüket – üdvözíteni ebből a sok pénzből, nincs törvényi keret az alapok felhasználásához. Mert a csaphoz közeli helyekért vívott ketrecharcban senkinek nem jutott eszébe holmi fránya jogszabályok megírásával múlatni az értékes időt, hogy amikor jön a pénz, fel lehessen használni. Nem ártott volna valakinek egy kasszakulcsot is készíttetni a sarki műhelyben, miközben a trezor ajtajában gáncsolgatták egymást szorgalmasan. Legalább nem kell sokat agyalni azon, hogy mi is legyen az új kormány egyik sürgős dolga. Rejtő belesápadna az irigységbe annak láttán, hogy mesterművei milyen szánalmas fércmunkának tűnnek ehhez képest.
Kétség ne férjen hozzá, a jófiúk sikeresen megoldják ezt a kihívást is, majd gyorsan írnak egy sürgősségi kormányhatározatot meg minden egyebet, ami kell, hogy a pénz felhasználható legyen. Azon nem fog múlni. Ám ha az újjáépítési alapok felhasználásáról szóló terveket is ilyen alapos hozzáállással és szakértelemmel készítették el, akkor félő, hogy nem ebből a sok milliárdból sikerül majd az ország nagy részén olyan civilizációs vívmányokat elérhetővé tenni, mint a vezetékes víz vagy a tankönyvvel és angolvécével is rendelkező iskola, amiknek a huszonegyedik század negyedéhez közelítve nem kéne csodaszámba menniük egy magát európainak tartó országban. Marad itt forgatókönyvi alapanyag a következő vicctársulatnak is bőven, csak a jegyek lesznek egyre drágábbak az adófizető néző zsebéhez mérve.
