Miközben a nyolcadik osztályt végzett diákok képességeit akarják felmérni a megfigyelőkamerával gondosan felszerelt osztálytermekben, kiderül, hogy a román tétel megalkotói az akadémikusok számára sem egyértelmű (?) kérdés elé állították az általános iskolák végzőseit.
Miközben a nyolcadik osztályt végzett diákok képességeit akarják felmérni a megfigyelőkamerával gondosan felszerelt osztálytermekben, kiderül, hogy a román tétel megalkotói az akadémikusok számára sem egyértelmű (?) kérdés elé állították az általános iskolák végzőseit.
„Ami engem zavar, az a lapozás nehézsége”. Így szólt a mondat, amelytől az országos hisztériakampány beindult, s a szülők kérvényekkel ostorozták az oktatásügyi minisztériumot. A vizsgázóknak azt kellett megállapítaniuk, hogy a főmondathoz milyen mellékmondat csatlakozik. Mivel a lehetséges válaszok között a tesztben mind a két változat szerepelt, s a diákok egy része az alanyi, a másik része az állítmányi mellékmondatra tippelt. Aki valamennyire is tájékozott a mondattan rejtelmeiben, egyértelműen az első változatra szavazna. A diákokat azonban a lenni ige szerepére figyelmeztették hónapokon át, s ezért sokan az állítmányi mellékmondatot jelölték be. A kérdésre egyébként hat pont járt, s a tétel egységes volt a többségi és nemzetiségekhez tartozó vizsgázók számára is. Így hát joggal tehetjük fel a kérdést: az akadémikusok számára is fejtörést jelentő mondat rejtelmeiben hogyan igazodhat el az a diák, akinek nem a román az anyanyelve. S ezen túl válaszolnia kellett még olyan kérdésekre is, amelyekre a kitűnőnél valamivel gyengébb román diák sem volt képes a javító tanárok szerint. Állítólag az iskolák által javasolt tíz változatból választották ki az idei kérdéssort. A tételalkotóknak azonban továbbra sincs fogalmuk arról, hogy egyes városszéli és vidéki iskolákban – az enyhén fogyatékostól a súlyos viselkedészavaros diákig – milyen gyermekanyaggal dolgoznak a pedagógusok. A román szót alig halló kisebbségi tanulókról nem is beszélve. A valós helyzetet figyelmen kívül hagyva olyan fantáziatételeket állítottak össze, amelyre az újságírók előtt dadogó tanügyminiszter sem tudott válaszolni. A történtek alapján éppen ideje lenne, hogy a kisebbségi iskolákban zajló román oktatás ne az archaizmusokra, a nyelvjárások megismertetésére, a bonyolult összefüggések felismerésére összpontosítson, hanem arra, hogy a diákot képességei szerint az ország nyelvének a használatára tanítsák meg. Törvény már van erre, a sajátos tantervek elkészültek, éppen ideje, hogy az ősszel kezdődő tanévtől bevezessék azokat. A követelményrendszert pedig a gyermekek szellemi képességeihez kellene már végre igazítani. Hogy ne a vizsgára sem engedett diákokat letagadva kelljen a statisztikákat meghamisítani – válaszolnám, ha az inkriminált mondat alapján megkérdeznék, hogy mi zavar engem. A könyvek lapozásáról ugyanis elmondhatom, hogy továbbra is legkedvesebb esti időtöltéseim közé tartozik.
