A belpolitikai eseményeket figyelve eszembe jutott, hogy Gabriel Liiceanu nemrég Bolojant Mózesnek nevezte. Szerinte, ahogyan Mózes kivezette a választott népet Egyiptomból, Ilie Bolojan kivezeti Romániát a deficit rabszolgaságából. Vajon arra gondolt, hogy a létszámcsökkentéssel, a héaemelésekkel, az anyák és a veteránok megadóztatásával?
Csakhogy az ígéret földjén nem tej és méz folyik, hanem a sürgősségi rendeletek áradata, amelyekkel költségvetési apokalipszist idézett elő.
Természetesen nem aratott elsöprő sikert a hozsannázással. Stelian Tănase például nem ért ezzel egyet, és Liiceanut egyszerű pártaktivistának nevezi. De Theodor Paleologu sem érti Gabriel Liiceanu teológiai dimenzióját.
A botrányok enyhítése érdekében megejtett hétvégi cotroceni-i találkozót követően Nicușor Dan elnök és a kormánykoalíció pártjainak vezetői köréből megérkezett a válasz: „a koalíció folytatódik”. Tegyük hozzá, ahogy eddig: botrányról botrányra, lemondásról szóló fenyegetőzésekkel, zsarolással.
Itt lépnek színre a „szuverenisták” is, akik a szélsőséges hiedelmekből akarnak káoszt, illetve azok, akik folyamatosan lopni akarnak. De van egy harmadik kategória is: azok, akiket átver a negatív retorika, nem tudják megkülönböztetni az igazságot a valóságtól.
Romániának a kormánykoalíció által kijelölt úton kellene haladnia, mivel senki sem akar előre hozott választásokat – amelyek gazdaságilag katasztrófával járnának, politikailag pedig a szuverenitáspártiak érdekeit szolgálnák. A 2028-as választásokig együtt kellene maradniuk, hogy az ország ne Simion és cimboráinak irányítása alá kerüljön.
A szuverenitáspártiakkal a probléma nem az, hogy az európai intézmények, a globalizáció ellen vannak, vagy az öngyilkos elszigetelődés hívei; ezek a pártok sem tudnának, nem is akarnak a polgárok szolgálatába állni. Kétszínűek és képmutatóak, fogalmuk sincs, hogyan oldják meg az ország gazdasági, társadalmi problémáit.
Egyesek úgy vélik, Ilie Bolojan nemcsak tudja, hogyan oldja meg a többmilliárdos hiány kényes problémáját, de eltökélt a szükséges intézkedések végrehajtásában is. (Ha a fene fenét eszik is!) Lemondással fenyegetőzik a kormányfő, amit nem lehet komolyan venni. Bolojannak erkölcsi kötelessége nem feladni, hanem egyebek mellett meglátni, mit lehet tenni a bírák nyugdíjának és a nyugdíjkorhatár kényes problémájának megoldása érdekében.
Vasárnap Nicușor Dan is azt mondta: „Beszéljünk kevesebbet a lemondásokról”. Szerinte a pártok közötti nézeteltérések ellenére a kormány működik, és a meghozott intézkedések a stabilitás jelét küldik a külső partnerek és a pénzügyi piacok felé. Kifejtette, hogy a tervezett költségvetési kiigazítás biztosítja az állam normális működését a hiány 8,4%-ra történő növelésével és további 25 milliárd lej kiadással, és a politikai konszenzus ezekről az intézkedésekről már körvonalazódik.
Alexandru Nazare pénzügyminiszter szombaton pontosított a költségvetés-kiigazítással kapcsolatban, jelezve, hogy a hitelügyintézők nem kapják meg a kért 80 milliárd lejt, de az intézmények működéséhez szükséges források biztosítottak lesznek. Ugyanakkor 150 milliárd lejt fenntartanak beruházásokra.
Vasárnap este az egyik kereskedelmi tévé arról értekezett, hogy a magát „jó gazdának” nevező miniszterelnök elbaltázott egy 16 millió eurós projektet, kárt okozva a Nagyváradi Polgármesteri Hivatalnak.
Erről jut eszünkbe az AFP jelentése, miszerint vasárnap halálra ítélték Tang Renjian volt kínai mezőgazdasági minisztert. A Jilin tartománybeli csangcsuni népi bíróság szerint Tang 2007 és 2024 között bankjegyek és áru formájában fogadott el kenőpénzt, összesen több mint 268 millió jüan (körülbelül 32 millió euró) értékben. A közlemény szerint ezek a cselekmények „rendkívül súlyos károkat okoztak az államnak és a népnek, így indokolttá tették a halálbüntetést”. Ezzel szemben mi történik nálunk?
Semmi.
A következő napok központi témája a költségvetési kiigazítás lesz, amelyet elengedhetetlennek tartanak Románia hitelességének megerősítéséhez. Az elnök emlékeztetett arra, hogy Románia 7%-os hiánnyal kezdte a tavaszt, ami megakadályozta bizonyos kiadások fedezését. Jelenleg az új kiigazítás 8,4%-os korrigált hiányt és a kiadások mintegy 25 milliárd lejnyi többletét jelentené. „Általánosságban elmondható, hogy a politikai megállapodás már körvonalazódott” – tette hozzá.
A folyamatos cirkusz ellenére azt mondta, a koalíciós vezetők közötti viták civilizált keretek között zajlanak.
Ezt cáfolja a munkaügyi miniszter, aki szerint a kormány Bolojan nélkül is működik.
Mi jöhet még?
