Ünneplőben az Ugron-kastély

Mezőzáh

Bazsarózsa-fesztivál Mezőzáhon 

Virágkompozícióval díszített erkély, sürgés-forgás, kézművesek sátrai, hagyományos étkek standjai sorakoztak a mezőzáhi Ugron-kastély udvarán. Az elhagyatottságra, kongó ürességre utalt csodálatos épület két napra újra életre kelt, benépesült azokkal, akik kíváncsiak voltak rá, illetve az építtető Ugron István személyére és az Ugron család történetére. A bazsarózsa-fesztivál révén a kastély újra a figyelem középpontjába került, méltó is arra, hogy turisztikai látványosságként a rendezvény egyik attrakciójaként szerepeljen a kínálatban. A fesztivál másik főszereplője a sztyeppei bazsarózsás, ami egyedülálló Erdély-szerte. 

A bazsarózsa-fesztiválra második alkalommal került sor, ami a tavalyi sikertörténet folytatása, de idén bővebb és változatosabb kínálattal álltak elő a szervezők. 

A kétnapos rendezvény első napján, szombaton délelőtt kedvező, csodálatos időben kezdték el a programokat az Ugron kastélyban és az udvarán. Ekkor értünk mi is oda. A szervezők bejelentették, hogy a délutánra tervezett koncerteket a Ferenc pápa halála és temetése miatt hirdetett nemzeti gyásznap miatt elhalasztották. 

A szervezők célja az volt, hogy Mezőzáh mindkét nevezetességét – az Ugron-kastélyt és a bazsarózsa-rezervátumot – megismertessék és vonzóvá tegyék. 

– A település e két nevezetessége köré szerveztük a fesztivált, hogy a turisták természetes környezetben minőségi időt töltsenek. A tavalyihoz képest az idei program sokkal változatosabb. A két látványosságot fizikailag is „összekötöttük”, mégpedig egy elektromoskerékpár-túrával, ami a kastélytól indult, érintette a Bozsor-tanyai Paulownia-ültetvényt, s a bazsarózsa-rezervátumnál ért véget. Ez a táv körülbelül 18-20 km volt, amire előzetesen lehetett bejelentkezni. A kastélyban két vezetett túra is volt, az egyik román, a másik magyar nyelven, hogy az érdeklődők tudomást szerezzenek Erdélynek ezen épített örökségéről – mondta Florin Moldovan, a fesztivál főszervezője. 

Szántó Lóránt, a Visit Maros Egyesület elnöke elmondta, hiánypótló rendezvény a mezőzáhi fesztivál, eddig nem használták ki az itteni potenciált, holott itt erős turisztikai pont fejlődhet ki. 

Balmos, túrós lepény és csuhé dísztárgyak

Örvendetes, hogy a kastély udvarán termelők, kézművesek vettek részt, a kereskedőket mellőzték, hogy ne bóvlikat, hanem a helyi értékeket népszerűsítsék. A bazsarózsa-rezervátum gondnokának, Marcu Sâncrăianunak a leszármazottjai az egyik standnál üstben balmost készítettek, ugyanott hevített korongon túrós lepényt sütöttek, a török gözleméhez hasonlót. Láthattunk rebarbara- és levendulatermékeket, szárított gyümölcsöket, natúr ételízesítőket. Ott láttuk felsorakozni a mezőbándi díjazott borokat, amelyekben az a rendkívüli, hogy a Pig Band sertésfarm tulajdonosa, maga Szabó János és Horváth Árpád volt alpolgármester állítja elő őket. A standon is ő ismertette a borokat. Ott voltak a pálinka mesterei, a kürtőskalácsosok, a sajtkészítők, a méhészek. Aztán voltak gyöngyösök, népi viseletet felvonultatók, s ott volt a kendi Nagy Margit néni, akit régóta ismerünk, s aki gyönyörű csuhévirágokat, dísztárgyakat, virágkosarakat hozott el. Ez a stand azért is különleges, mert Margit néni  kézimunkái a fővárosban, sőt az ország határain túl is keresettek. Voltak virágtermelők, az iskolások saját rajzaikat mutatták be. A kastély mögötti részen felütötték a lacikonyhát, lehetett falatozni, iszogatni. Számos gyerekfoglalkozás volt, úgyhogy senki sem unatkozott. 

Demeter Vilmos szobrászművészre emlékeztek

A kastély halljában a méltatlanul keveset emlegetett és lassan feledésbe merülő Demeter Vilmos szobrászművészre emlékeztek, aki 1936-ban Mezőzáhon született és 2016-ban Konstancán hunyt el. Monumentális alkotásairól készült fotókat állítottak ki, köztük a costinești-i Obeliszket, amely az üdülőtelep emblémájává vált. Ez a kiállítás azért is fontos, mert kevesen tudják, hogy az alkotó ebben a faluban született, Bukarestben a Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolán végzett, és Konstancán telepedett le. A tengerparton több településen láthatók kivételes szépségű munkái. A román köztudatban Wilhelm néven emlegetik. 

A fesztivált a Visit Maros Egyesület, a Mezőzáhi Polgármesteri Hivatal és a Manifest pentru Patrimoniu Egyesület közösen szervezte. A rendezvény létrejöttét a Maros Megyei Tanács és több vállalkozás támogatta.

Történelmi múlt, legendák

Az ünnepi díszbe öltözött kastély jelenleg a Maros Megyei Tanács tulajdonában van, a Maros Megyei Múzeum adminisztrálja. Az intézménynek köszönhető, hogy állagmegőrző munkálatokat végeztek, kijavították a tetőt, a homlokzatot, az erkélyt, amely beomlott volna, ha nem lépnek közbe. A kastély eladását körülbelül két éve hirdették meg, a kikiáltási ár 2 millió euró. Komoly érdeklődő egyelőre nincs. A kastélyt és az építtetőjét Ugron Győző, az AntePortum Egyesület képviselője ismertette. 

Sajnos a kastélyban csak egy fél emeletet, a központi folyosót lehetett meglátogatni, a termek üresen állnak. Az államosítást követően a kastély több funkciót is betöltött, 2012-ig árvaház működött benne. Az eredeti bútorzat, az értékek, könyvek, gyűjtemények megsemmisültek. Egy fotel és egy asztal maradt meg, amelyet a tordai múzeumban őriznek. 

Mezőzáhot a Wass és a Bánffy család birtokolta. Az Ugronok Székelyföldről származnak, házasság révén kerültek a Mezőségre az 1700-as években, amikor Ugron István feleségül vette Bánffy Annát. Ugron István dédunokája, ifj. Ugron István építtette a kastélyt. Érdekes életutat járt be, diplomataként a világ minden kontinensén megfordult, többek között New Yorkban, Egyiptomban, Ázsiában és számos európai országban. Amikor a kastély építése 1908-ban elkezdődött, akkor Varsóban volt konzul, amikor 1912-ben az építkezés befejeződött, akkor Belgrádban teljesített diplomáciai szolgálatot. Külföldi diplomatakarrierje az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásáig tartott. 1918-ban került Mezőzáhra, de nem szűnt meg a közösségi és politikai tevékenysége, ugyanis az Országos Magyar Párt elnökeként, az EME elnökeként és az erdélyi református egyház főgondnokaként tovább dolgozott.

A kastéllyal kapcsolatban számos legenda kering. Az egyik legenda szerint Ugron István egy francia Loire menti grófkisasszonyba volt szerelmes, állítólag neki építtette, hogy elkápráztassa őt. Ezért is mondják, hogy a kastély a Loire menti kastélyok építészeti stílusát követi. A másik legenda, hogy Ugron István II. Miklós orosz cárnak a lányába volt szerelmes, őt akarta a kastéllyal meghódítani. Úgy tartják, hogy amikor az orosz cár lányát várták Mezőzáhon, pénzérmékkel rakták ki az utat az állomástól egészen a kastélyig. Mégpedig élükre állítva, hogy a cár arcára senki rá ne lépjen. A cár családját kivégezték, a frigy meghiúsult. Ugron István 1946-ban hunyt el Kolozsváron egy idősotthonban.

A kastély fiatal, az erdélyi kastélyokhoz képest nagyobb, számos stílusirányzatot ötvöz, a román stílust, a gótikát, illetve reneszánsz elemeket tartalmaz. Az év szerkezetét követi, 365 ablaka, 52 szobája és 4 tornya van. (Meg lehet számolni!) 

Ugron Istvánnak nem voltak gyermekei, az oldalági rokonok pedig a jogi feltételek szerint nem igényelhették, hogy a kastélyt nekik visszaszolgáltassák. 

Egyirányú út a bazsarózsáshoz

A fesztivál alatt nagyon sokan voltak kíváncsiak a vörös virágokat rejtő rezervátumra. Mivel a hely távol esik a falutól, és a helyszínre kövezett keskeny mezei út vezet, a szervezőknek meg kellett oldani a gépkocsiforgalom zökkenőmentességét. Ezt úgy sikerült, hogy egyirányúsították a forgalmat, a falu központjából lehetett feljutni, míg a Bota-dülőnél egy földúton kellett leereszkedni a főútra. Ezzel megoldódott a torlódás, a szembe menő gépkocsik leszorítása a keskeny útról. A forgalmat rendőrök irányították, s betartatták az egyirányú közlekedést. A parkolást is megoldották, nem az út szélén álltak az autók, mint évekkel ezelőtt.

Az utat megérte megtenni, hiszen páratlan szépségű bazsarózsamező látványa fogadott. A sztyeppei bazsarózsa a Kaukázus és a Fekete-tenger északi környékéről származó növényritkaság, egyetlen erdélyi élőhelye ez, de Romániában Dobrudzsa déli részén is megtalálható. A rezervátum 3,5 hektáros, ahol hozzávetőlegesen 30-50 ezer tő virágzik. Egyesek állítják, hogy a záhi rezervátum világviszonylatban egyedinek számít azáltal, hogy ez a fajta (Paeonia tenuifolia) csak itt él meg 450-500 méter tengerszint feletti magasságban. 

Mi teljében kaptuk el a virágzást, ami minden idényben körülbelül 2-3 hétig tart, többnyire április végétől május közepéig, egy növény 3-4 napig tartja a szép piros virágait. Ahhoz, hogy a növény kifejlődjön és virágozzon, 5-7 év is eltelik. A gondnokok idén nagyon jól kialakították az ösvényeket, szalagokat húztak ki, hogy a látogatók még véletlenül se tapossák le a növényeket, de mégis közel kerüljenek a bokrokhoz, hiszen közeli fotókat készítenek a virágokról, a virágokkal, mert a közösségi oldalakon mutatósak és kelendőek a szép képek. 

Lehet, hogy csak nekem tűnt úgy, de évekkel ezelőtt nagyobb és virágosabb bokrok lepték el a rezervátum lejtőjét. Ezt a jelenséget a csapadékszegény időjárásnak, a tavaszi fagyoknak tulajdonítom. Ha tévedek, állításomat meg lehet cáfolni. 

A rezervátumról tudni kell, hogy 1932-ben Alexandru Borza botanikus hozta létre 2,5 hektáros területen. Akkor kevesebb bazsarózsatő volt, azonban a folyamatos gondoskodásnak köszönhetően az 1950-es években már 10 ezer sztyeppei bazsarózsatövet tartottak számon. 

A második világháború idején a mezőzáhi Marcu Sâncrăianu vette át a rezervátum gondnokságát, és hat évtizeden át látta el a feladatot, folyamatosan ültette, szaporította és védte a bazsarózsákat, s közben egy hektárral 3,5 hektárra növelte a védett terület felületét. A segédje, Octavian Călugăr vette át a rezervátum kezelését, majd 2017-től Ciprian Cenan a bazsarózsás adminisztrátora. Nagyon aktív, a közösségi oldalon folyamatosan tudnivalókat közöl, legutóbb azt tette közzé, hogy a tavalyi fesztivál adományaiból és a helyi önkormányzat támogatásával videokamerákat sikerült beszerezni, s ezzel az alsó parcella felügyeletét biztosítani. A továbbiakban a felső parcella bekamerázását is meg szeretnék oldani. 

Hétmillió eurós projekt a kis falvak közművesítésére 

 A bazsarózsa-fesztiválon Alexandru Iurian polgármesterrel (fotó) is beszélgettünk, aki 2008 óta vezeti a település sorsát. Beszámolt arról, hogy sok sikeres uniós pályázatuk volt, finanszírozásokat nyertek a Vidéki Beruházásokat Finanszírozó Ügynökségnél, nemrégiben az országos helyreállítási terv keretében nyertek egy 7 millió eurós pályázatot, ami lehetővé teszi a víz- és csatornarendszer kiépítését a község azon falvaiban, ahol eddig nem építették ki a hálózatot. A Saligny program keretében az összes utcát leaszfaltozzák a községközpontban és azokban a kicsi falvakban is, ahol már elkészült a közművesítés.

A község összes iskoláit felújították, új bútorzattal, okostáblával, szaktermekkel látták el, akárcsak az óvodát. A napközibe 40 gyermek, az új óvodába szintén 40 gyermek van beíratva. 

A legutóbbi népszámláláskor 3162 lakója volt a községnek. A polgármester reméli, hogy ez a létszám nem fog csökkenni, hiszen az utóbbi években többen vásárolnak ingatlant, és telepednek le a faluban. 

Kérdésünkre, hogy kinek a tulajdonában vannak a záhi halastavak, a polgármester elmondta, hogy az Eurologistic Group kolozsvári cég a tulajdonos, amely 7 éve foglalkozik a halgazdasággal. A község területén 150 hektár vízfelülettel rendelkezik, de ha hozzászámoljuk a méhesi és sályi tavakat is, akkor összesen 500 hektáros vízfelületet adminisztrál. 

A faluban augusztusban tartják a halvásárt, amelynek 50 éves múltja van.