Mezősámsond

A exporttilalom miatt aggódnak a gazdák

Hiányozni fog a piacról a húsvéti bárány? 

Szép napos időben fogadott Cotoară Petru Bogdan a mezősámsondi farmján, ahol 550 juhot tart. A család évtizedek óta juhtenyésztéssel foglalkozik, ő beleszületett a juhászkodásba. Az állomány fele a legelőn volt, a másik fele a tágas karámban. A legtöbb juh ellett már, így az állomány megkétszereződött, jó volt nézni a kisebb-nagyobb bárányokat, ahogyan ugrándoztak, élvezték a szabad mozgást.

Csakhogy jön  húsvét, amikor hagyományosan bárányhús kerül az ünnepi asztalra. Ebből a karámból azonban egy sem kerül a hazai piacra, valamennyit exportra szánják.

– Az idei év elég jónak mutatkozik, a bárányok szépek, egy részük húsvétig eléri a 25 kilogrammot. Idén húsvétra körülbelül 200 bárány nő meg akkorára, hogy eladható legyen. A juhok egy része csak most ellik. Ezeket a kis bárányokat csak később lehet értékesíteni – mondta a juhász. 

Kérdésünkre, hogy hol adja el a bárányokat, a juhász elárulta, hogy kizárólag exportra neveli az állatokat.

– Öt-hat éve egy bárányt sem értékesítettem a piacon. Megvannak a nagybani felvásárlók – hozzánk egy konstancai felvásárló jön, egyszerre, nagy tételben vásárolja meg a bárányokat –, s az arab országokba szállítják őket. A juhtenyésztők legnagyobb problémáját idén az alacsony értékesítési árak jelentik. Ha nem kapnak legalább 20 lejt kilogrammonként az élő állatokért, akkor az eladási ár nem fedezi a bárányokkal járó költséget, s nem éri meg foglalkozni velük. A piacon csak 16-17 lejt adnak kilogrammonként, ez nagyon kevés. A felvásárló próbálja lenyomni az árat, olcsón megvásárolni, miközben a mészárszékben 45 lejt kérnek egy kiló bárányhúsért, sőt, még többet is. Ők megengedhetik maguknak! Csakhogy nekünk, gazdáknak nem éri meg ilyen alacsony áron eladni az állatokat, mert nagyon magasak a költségeink, minden megdrágult, s itt főleg az üzemanyagra gondolok. Ehhez az állományhoz legkevesebb 20 hektár földet kell megművelni ahhoz, hogy meglegyen a kellő mennyiségű takarmány, a széna, a lucerna, a kukorica – mondta a juhász. 

A juhos gazdák attól tartanak, hogy húsvét körül leállítják az exportot, és a bárányok a nyakukon maradnak, ahogy tavaly húsvét után is történt, s az állományt addig kellett – pluszköltséggel, ráfizetéssel – tartani, amíg feloldották a tilalmat. A sámsondi gazdának decemberben sikerült túladnia a bárányokon. 

Múlt héten felröppent a híresztelés, hogy leállították az élő bárányok és juhok exportját. Az információt közleményében cáfolta az Országos  Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatóság. Leszögezte, nincs exporttilalom, Romániából továbbra is kivihető élő bárány, kecske és juh az arab országokba. Az  Európai Unió országaiba továbbra is exportálható vágott bárány és juh. A tilalom kizárólag Arad és Bihar megyére vonatkozik, ahol március elején a kiskérődzőket érintő pestis ütötte fel a fejét. 

Épül a ravatalozó

A református temetőben épül a ravatalozó, amely az egyház tulajdonát képezi. Az építkezést a hívek adományából és támogatásokból valósítják meg. Az önkormányzat 50 ezer lejt, míg az RMDSZ a szolidaritási alapból ugyancsak 50 ezer lejt folyósított erre a célra. Az épület benti részének alapterülete 50, míg a fedett teraszos része 80 négyzetméter. Az épület falai állnak, a tető egy részét is felhúzták már. 

Hűséges olvasónk: Fekete Gyula

A köztiszteletben álló, nyugalmazott matematikatanárt, Fekete Gyulát látogattuk meg, aki mindig újságelőfizető volt, saját bevallása szerint, amióta az „eszét tudja”, újságot olvas. A Népújság megjelenése óta hűséges olvasónk, tudósításokat is küldött és jelentetett meg a lap hasábjain. 

A híreket általában a rádióban hallgatja meg, de mivel ebben a korban már baj van a hallásával, ha egy-egy szó kimarad, nem érti meg jól a szöveget, ezért a lapban keresi meg az információkat.  

A tanár úr közel ötven éven át tanított a sámsondi iskolában. A tanításról mai napig sem mondott le, hiszen a matematika frissen tartja az elmét, s a gyerekek, fiatalok is hiányoznának neki, ha nem fordulnának hozzá egy kis matekezés erejéig. Három tanítónő lánya van, egyik Szabédon, másik Szentkirályon, a harmadik pedig Norvégiában tanít. Szívesen látogatnak haza, kölcsönösen segítik egymást. A kertészkedés megmaradt hobbinak; már csak azért is termeszt zöldségeket, paradicsomot, mert norvég veje nem látott paradicsomot kertben teremni – mondja. 

Fekete Gyula nevéhez fűződik a helyi művelődési élet fellendítése, a híres citeraegyüttes és az asszonykórus megalakítása 1977-ben, amely Szász Mária zenetanár vezetésével az országos Megéneklünk, Románia fesztiválon első díjat nyert.  A falu jelenlegi helyzetével kapcsolatban sajnálatosnak nevezte, hogy elmennek a fiatalok, mert nincs munkalehetőség, s a lakosság elöregedik. 

Tavaszi munkákat végeznek 

A településen 40 szociális segélyre jogosult személy van, akik a köz hasznára különböző munkát kell végezzenek ahhoz, hogy folyósítsák számukra a havi juttatást. Ottjártunkkor tizenhatan éppen a Mezősámsond–Mezőmadaras közötti úton a száraz növényzet eltávolításával, a bozót kiirtásával, fametszéssel foglalkoztak. Ezen a héten a fák törzsét meszelik le a főutak mentén. A szociális segélyben részesülőknek a család létszámától függően kell munkaórákat teljesíteniük. Aki nem dolgozza le a meghatározott munkaórákat, nem kapja meg a segélyt. Vannak olyanok is, akik szép összegeket kapnak, többen 2000 lej körüli összeget, amit bankkártyára utalnak számukra – nyilatkozta Pánczél Szilamér alpolgármester.

Bethlen-emlékplakett a templomkertben 

Évtizedek óta érlelődött a vágy arra, hogy emléket állítsanak Bethlen István (1874–1946) egykori miniszterelnöknek, aki  Gernyeszegen született, Mezősámsondon nevelkedett, itt gazdálkodott,  és ezt a falut tartotta szülőföldjének. Születésének 150. évfordulóján az utókor emlékplakettet állíttatott a templomkertben.  

A falubeliek emlékeznek még a főúri családra, a szülők, id. gróf Bethlen István és széki gróf Teleki Ilona itt kötöttek házasságot. Kastélyukat kifosztották, 1953-ban bontották le, közvetlen közelébe kultúrotthont építettek, a család kriptáját feldúlták. 

– Mezősámsondon semmi látható nyoma nem maradt annak, hogy itt élt a Bethlen család. A hetvenes években járt itthon Bethlen István fia, s akkor már csak a nagyszülők romos kriptáját láthatta a fenyvesben. A romos kriptát lebontották, de a kripta kőből faragott ajtaját sikerült megmenteni, amit lefektetve, sírkeretként a templom bejáratánál helyeztek el, id. Bethlen István és Teleki Ilona síremlékével. Amikor a negyvenes években a miniszterelnök hazalátogatott, az intéző próbálta rendbe tenni a kastélyt. Aztán a kommunista ideológia nem volt összeegyeztethető a magyar arisztokrácia hagyatékával, mindent eltüntettek.  Egy idős bácsi mesélte, hogy gyerekkorában a réten kitömött állatokkal fociztak, dobigálták azokat, közben biztatták a gyerekeket, hogy játszodjatok csak, a többit is hordjátok szét! A bútorokat is széthordták. Egy szekrényt sikerült megmenteni – a polgármesteri hivatalban volt egy ideig –, amit a gyülekezeti házban őrzünk. Restaurálni kell. Fényképeket is őrzött Pánczél János bácsi, de miután ő meghalt, a fia nem találja azokat – mondta Sikó Domokos református lelkipásztor, aki Bethlen Istvánnak egy dédunokájáról, Stefano Bethlenről tud, aki Olaszországban él. Vele a Duna televízió készített riportot Az erdélyi arisztokrácia diszkrét bája című sorozatban. 

Az ötlet kivitelezésének mecénása Hegedűs Ferenc volt, a bronzplakettet Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész készítette. A sámsondiak „ajándékba” kapták az alkotást, amiért köszönettel és hálával tartoznak az adományozóknak. 

Az emlékmű a templomkertben, a millenáris tölgyfák alatt kapott helyet.