„Tegyünk úgy, mintha dolgoznánk” – gondolták a kormánykoalíció román pártjai, és széles mosollyal a tévékamerák előtt megszavazták a parlamenti képviselők speciális nyugdíjainak eltörlését. Szem nem marad szárazon ily nemes gesztus láttán, azonban ennek a valódi értéke körülbelül akkora, mint amennyire egy elefántot szokott zavarni a szúnyogcsípés.
Már ha áthatolna a szúnyog fullánkja a behemót bőrén, de nem megy az olyan könnyen. Majd ez a szabálymódosítás is elakad az alkotmánybíróság talárosain, mint ahogy az utóbbi években minden hasonlóan „tisztességes” juttatás esetén történt. Ott nem lesz forgatócsoport a hírtévéktől, amikor ezt bejelentik.
No, de ha véletlenül sem lékelnék meg e kezdeményezés bárkáját valami „ártatlan” formai hibával, amibe a paragrafushuszárok könnyedén beleakadhatnának, ez a – csak közellátók számára látványos – gesztus azért jelentéktelen, mert a honatyák és -anyák speciális nyugdíjának kérdése anyagilag egy vicc, méltányosság szempontjából meg semmit nem orvosol a nyugdíjrendszer visszásságaiból.
Ha a munkaügyi tárca minap közzétett adatai pontosak, akkor jelenleg 9500 személy részesül különnyugdíjban e szép hazában. Ennek a csipet csapatnak havi átlagban 9600 lejt cipel haza a postás, ami már nem speciális fizetésnek sem rossz, nyugdíjnak viszont egyenesen fejedelmi. Legalábbis onnan nézve, hogy ez több mint hatszorosa a 4,9 millió fős nyugdíjastábor átlag 1500 lejes juttatásának. És azok a speciálisan pofátlan nagy számok az átlagot is alaposan fölfele srófolják, mert 2,7 millió nyugdíjas az átlagnál alacsonyabb, minimálbér körüli havi juttatásból kell megéljen. A speciális nyugdíjakra a múlt esztendőben mintegy 10 milliárd lejt fordítottak, ennek a 2%-át sem éri el a parlamenti képviselők és szenátorok különnyugdíjainak összege. Az igazi nyertesei ennek játéknak az ügyészek és bírák, akik a speciális nyugdíjkeret szinte 75%-át kapják. Nem csoda, ha a rendszer minden módosítási kísérletének körömszakadtáig ellenállnak.
A számokból jól látszik, hogy ha az összesen évi 85 milliárdos nyugdíjkeret jelentős részét képező speciális nyugdíjakat, úgy ahogy vannak, megszüntetnék, már csak az abból megspórolt pénzből is szépen lehetne javítani az átlagos vagy az az alatti szintű juttatásban részesülő nyugdíjasok helyzetén, annak a rétegnek ezekben az időkben ez szinte kinccsel felérő érték lenne. Nem azok a szépfiúk ebben a parlamenti vígszínházban, akik a törvényhozói különnyugdíjakkal vívnak Cervantes főhősét megszégyenítő szélmalomharcot, hanem azok, akik a jelenlegi, egyeseknek zsáknyit, de sokaknak maroknyit sem juttató átverős nyugdíjrendszert egy, a befizetéseket és a szociális hálót figyelembe vevő méltányos rendszerré alakítják. Úgy igazán határozott lendülettel ennek a kérdésnek senki nem ugrott neki az utóbbi két parlamenti ciklusban, amióta a speciális nyugdíjak ismét divatba jöttek, tehát reménykedni abban, hogy a helyzet változik, aligha lehet.
