Közel másfél éve, a program útnak indítása óta napi rendszerességgel halljuk a politikusi hőskölteményeket a helyreállítási alapból végrehajtandó beruházásokkal kapcsolatban. Legutóbb a minapi kormánycserekor ígértek meg mindent ezekből a pénzekből. És mint mifelénk lenni szokott, a gyakorlat a közelében sem jár az ígéreteknek, a rendelkezésre álló pénznek eddig egy töredékét tudta az ország hasznosítani.
Az egyik mérvadó gazdasági lap adatai szerint a tavaly egész év folyamán 200 millió lej került a gazdasági körforgásba ebből a forrásból. Aztán a lehívási tempó gyorsult, mert az idei első negyedévben már 400 millió lej jött, és ezzel a teljes összeg 600 millióra ugrott, de ha ezt ahhoz hasonlítjuk, hogy 2026 augusztusáig 130 milliárd lejt kellene elvileg megszerezni és elkölteni, akkor három évvel és két hónappal a határidő előtt fél százalékos a lehívási arány. Nemrég ugyanez a lap más pénzügyminisztériumi adatokat is közzétett, amelyek szerint eddig 340 millió eurót sikerült lehívni, ami 1,3 százaléka lenne az ország rendelkezésére álló, elvileg 27 milliárd eurós keretnek. Ami nem biztos, hogy annyi lesz, mert a pénzeket részletekben utalják, és ehhez az országnak feltételeket is kell teljesítenie.
De bárhogy nézzük, a politikusok diadalittas nyilatkozataihoz képest a valóságban a lehívási arány oly halvány, hogy ahhoz képest a lepkeszellentés egy fülsiketítő mennydörgés.
És ez még csak az érem egyik oldala. Mert kitűnő dolog, hogy ha a pandémiát követő gazdasági krízis orvoslására eurómilliárdokat lehet elérni, de abból előrelépés csak akkor lesz, ha azokat a pénzeket valóban hasznos beruházásokra költik el, amelyek nyomán hosszú távon is fennmaradó vállalkozások és azokban munkahelyek jönnek létre, amik együtt további hasznot termelnek ott is, ahol elköltődnek ezek az alapok, és általában véve az államkasszának is. Már csak abból kiindulva, hogy a teljes alapok több mint fele hitel, amit a kamataival együtt a következő generációnak kell visszafizetnie. A statisztikai adatokban halvány utalás nincs arra, hogy milyen célokra és mekkora potenciális haszonnal fektették be azokat az elköltött pénzeket, azonban a honi realitásokat ismerve kár rózsaszín álomfelhőbe ringatnunk magunkat.
Jövőre választási szuperesztendő, és minimális kockázattal lehet nagy tétben is fogadni rá, hogy a kampányok egyik slágertémája a helyreállítási alapok milliárdjai lesznek, amikből sivatagi homokszárítótól a kacsalábon forgó kastélyig és láncos toronyóráig ismét mindent megígérnek a szavazatainkra hajtó politikusok. De az még szerencsés is lehet a jövőre nézve, ha legalább a kölcsönből érkező alapokat nem lesznek képesek elkölteni maguk és haverjaik gazdagodására.
