A megújuló energiaforrások diverzifikálása

Az elmúlt öt évben rendre két számjegyű növekedést mutatott a szél- és napenergia-termelés.

A diverzifikált, megújuló energiaforrásokra alapuló energiatermelő rendszerek sokkal nagyobb technológiai lehetőségeket mutatnak, mint amit a szakértők eddig gondoltak – derül ki a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) hétfőn nyilvánosságra hozott, „A Megújulók különbözőségének kihasználása: útmutató a kiegyenlítési kihíváshoz” tanulmánykötetéből.

A nyolc, különböző földrajzi adottságokkal rendelkező régió lehetőségeit vizsgáló műben az IEA megállapítja, hogy a világ átlaghőmérsékletének két Celsius- fokkal történő emelkedésére vonatkozó célok teljesítéséhez 2035-re a föld elektromosáram-termelésének mintegy 45 százalékát kell megújuló energiaforrásokból nyerni.

Az elmúlt öt évben rendre két számjegyű növekedést mutatott a szél- és napenergia-termelés, aminek a jövőben is folytatódnia kell a biztonságosabb, diverzebb és fenntarthatóbb termelési portfólió eléréséhez – írja az IEA. A 2035-ös célszámok teljesítéséhez azonban az elektromos áram 17 százalékát az úgynevezett változó megújuló energiaforrásokból kell nyerni. Ezt csak az elektromos termelőrendszerek rugalmasságának növelésével lehet elérni – írja a szervezet a tanulmánykötetben.

Az IAE a könyvben olyan eljárásokat mutat be, amelyekkel hatékonyabban lehet felmérni a szükséges rugalmasságot, és egyben bizonyítják, hogy a változó energiaforrások miatti kockázatok távolról sem leküzdhetetlenek.

Az energiaügynökség számításai szerint az ellátórendszerek potenciális rugalmassága Japánban a legalacsonyabb (19 százalék), míg Dániában a legmagasabb (63 százalék). A Brit-szigeteken 31 százalékos, az Ibériai-félszigeten 27 százalékos, Mexikóban 29 százalékos, a skandináv árampiacon 48 százalékos, az Egyesült Államok nyugati partvidékén 45 százalékos, míg a kelet-kanadai Új Brunswick áramellátó területen 37 százalékos rugalmasságot mutattak ki az áramszolgáltatási rendszerben.

A különbözőség az eltérő földrajzi adottságokból és a különböző megújuló energiaforrá-sok használatából fakad. Norvégia vízierőművei például rendkívül rugalmas termelési képességekkel rendelkeznek, míg Japán szén- és atomerőművekre alapuló rendszere csak lassabban tud reagálni a kereslet változására.

Richard Jones, az IEA vezérigazgató-helyettese a kötetbemutatón elmondta: miközben egyes területek nyilvánvalóan rugalmasabbak másoknál, valamennyi vizsgált területen nagyobb lehetőségek vannak a változó megújuló energiaforrások kibocsátásának kiegyensúlyozására, mint azt korábban gondoltuk. „Amíg a termelőrendszereket és a piacokat megfelelően összehangolják, a változó megújuló energiaforrások nagyobb aránya is megfelelő termelési biztonságot nyújthat” – érvelt Jones.