Megnézik, ki van Garibaldi sírjában
Az olasz Caprera szigetén eltemetett Giuseppe Garibaldit exhumálják, az Itáliát egységesítő vörösingesek vezérének leszármazottja ugyanis nem biztos abban, hogy ükapja az eredeti sírban nyugszik.
Az olasz Caprera szigetén eltemetett Giuseppe Garibaldit exhumálják, az Itáliát egységesítő vörösingesek vezérének leszármazottja ugyanis nem biztos abban, hogy ükapja az eredeti sírban nyugszik.
„Szeptemberben kinyitjuk a sírt és megtudjuk, ükapám földi maradványai vannak-e még benne” – nyilatkozta a sajtónak Anita Garibaldi, az önkéntes száműzetésbe Caprerára visszavonult és ott hetvenöt éves korában elhunyt Garibaldi leszármazottja. Anita két éve sürgeti a toszkán szigeten lévő, egyszerű gránitlappal fedett sír kinyitását és a holttest exhumálását, amelyért még aláírásgyűjtést is indított. A holttest azonosításához szükséges DNS-vizsgálathoz a másik még élő ükunoka, Claudio Garibaldi ad mintát. Anita azt állítja, hogy Garibaldit akarata ellenére temették el. A vörösingesek vezére ugyanis azt akarta, hogy égessék el és hamvait szórják szét Itália különböző részein. A sírt hivatalosan 1932-ben nyitották ki utoljára. „A jelen lévő apám szerint a sírban akkor még Garibaldi feküdt, de azóta a sírt többször kinyitották engedély nélkül” – hangoztatta az ükunoka. Itália egységesítésének tavalyi százötvenedik évfordulóján az exhumálást elhalasztották. Az illetékes olasz hatóság most szakértők bevonásával engedélyezte a sír ellenőrzését, hangsúlyozva, hogy Garibaldi azonosítását követően az olasz hőst a nemzeti mauzóleumnak számító római Pantheonban helyezhetnék el a másik olasz országegyesítő, II. Viktor Emánuel király közelében. Silvano Vinceti, az olasz nemzeti örökséget védő bizottság elnöke szerint „Garibaldit a vártnál rosszabb állapotban találhatnák meg, mivel halála után túl későn és rosszul balzsamozták be”. Az 1807-ben Nizzában született Giuseppe Garibaldi Itália 1861-es egységesítése után Caprera szigetén élt, ahol a legenda szerint a neki hálátlan Itáliának hátat fordítva halt meg.
