A nyári, kataszteri hivatal elleni hekkertámadás története szeptemberre kapott egy új, sokkal kellemetlenebb fejezetet. A napokban kiderült, parlamenti meghallgatások zajlanak az ügyben, és ezek során a hírszerző szolgálat illetékese közölte: már 2021-ben jelezték, hogy komoly biztonsági problémák vannak a kataszteri hivatal informatikai rendszereiben. Kritikus sérülékenységeket találtak, értesítették az intézményt, és az akkori kormányzati vezetést is, az illetékes minisztertől egészen a kormányfőig. Válaszra sem méltatták őket, nyilván a hibákat sem javították ki. Öt évvel később pedig jött a hekker, és sok kérdés is maradt nyitva a nyomában.
A most nyilvánosságot kapott hírből egyértelmű, hogy a nyáron az illetékesek hazudtak, azt állítva, hogy a kataszteri nyilvántartást váratlanul érte egy különösen ravasz kibertámadás. Lehet, hogy nekik váratlan volt, hiszen mint most kiderült, napokig észre sem vettek semmit miközben a hekker már javában dolgozott a rendszerben. Ráadásul nem egy mellékes állami honlapról beszélünk. A kataszteri és telekkönyvi nyilvántartás az ingatlanforgalom egyik alapja. Tulajdonjogok, terhek, jelzálogok, adásvételek kapcsolódnak hozzá. Ha ez a rendszer kiesik, fontos ügyletek, bejegyzések, hitelfolyamatok akadnak el, ami egy sor intézménynek jelentős károkat okoz.
Nem sok ennél kritikusabb infrastruktúra van, és a biztonság szempontjából ez még vet fel kényelmetlen kérdést. A kataszteri hivatal rendszerét feltörő hekkerről már rég tudjuk, hogy pénzt akart. De mi történne egy olyan esetben, amikor az állam intézményeinek valamely kritikus rendszerét nem egy anyagi haszonszerzéssel motivált támadó törné fel, hanem egy állami hátterű hekkertámadás következne be? Egy állami hátterű támadónak nem feltétlenül az a célja, hogy váltságdíjat kérjen. Lehet, hogy hónapokon át észrevétlenül feltérképez rendszereket, hozzáféréseket épít ki, majd egy politikai vagy katonai válság pillanatában nem egyetlen hivatalt bénít meg, hanem egyszerre többet. Katasztert, adóhatóságot, közigazgatási nyilvántartásokat, kommunikációs vagy más létfontosságú rendszereket. Nem is kell mindent megsemmisítenie. Elég, ha néhány napra senki nem tudja biztosan, melyik adat hiteles, melyik rendszer működik, és mire lehet még támaszkodni. Ebben az értelemben a nyári hekkertámadás akaratlanul is egyfajta stresszteszt volt, és azt árulta el, hogy szép hazánk kibervédelme a padlón sincs, hanem jóval mélyebben. Hiszen az állam saját hírszerzése öt évvel korábban megmutatta, hol van a rés a falon, és azt otthagyták békében, amíg valaki be nem tört rajta.
És van ennek az ügynek egy sokkal személyesebb, az adófizetőket közvetlenül érintő oldala is. A kataszteri hivatal rendszerei neveket, személyi azonosító adatokat, címeket, elérhetőségeket és ingatlantulajdonra vonatkozó információkat kezelnek és tárolnak. Hónapokkal a támadás után sem tudjuk pontosan, hogy mihez férhetett hozzá a hekker, ami a hétköznapi ember szempontjából többszörösen visszás helyzet. Az adólejeiből ő fizeti az államot, fizeti az informatikai rendszereket, finanszírozza a hírszerzést, amely észleli a veszélyt, majd végül fizeti a helyreállítást is, amikor az előrejelzett veszélyből valódi támadás lesz. Közben legfeljebb reménykedhet abban, hogy saját személyes adatai nem kerültek valaki más birtokába, aki visszaélhet azokkal, szintén az ő kárára. És abban is csak reménykedhetünk, de csak nagyon halványan, hogy a még zajló vizsgálódás végén találnak valakit, aki ezért az egészért a felelősséget is vállalja.
