Megérett az átszervezésre a romániai rezidensképzés

Kevesebb, mint egy hónap választja el a leendő orvosokat

a november 18-án az ország hat egyetemi központjában sorra kerülő rezidensvizsgától. Az Egészségügyi Minisztérium idén több mint 4300 helyet (ebből 408 a marosvásárhelyi egyetemi központban) és mintegy háromszáz posztot hirdetett meg. A szakmebeliek régóta hangoztatják, hogy meg kellene szüntetni a rezidensvizsgát, és helyette, a külföldi gyakorlathoz hasonlóan, lehetővé kellene tenni a kórházmenedzsereknek, hogy személyes interjú alapján alkalmazzák a fiatal orvosokat. A témáról Gogolák H. Andrea Réka rezidens orvossal, az Erdélyi Rezidens Orvosok Szövetségének az elnökével beszélgettünk.

– A napokban a Maros Megyei Sürgősségi Kórház menedzsere azt nyilatkozta, hogy valójában nem az alacsony bérezés az oka az orvoselvándorlásnak, hanem az, hogy jóval több diák végez, mint ahány szakemberre a kórházakban szükség van…

– Régen az elvándorlás legfőbb oka az alacsony bérezés volt, viszont ma, annak ellenére, hogy még mindig távol állunk a nyugati bérektől, itthon is jobb a helyzet ezen a téren. Az tény, hogy túl sok diák végez, viszont inkább az a gond, hogy a rezidensek be vannak zsúfolva az egyetemi központokba, mivel a rezidensképzés Romániában csupán ott zajlik. A fiatalok elvégzik az egyetemet, utána lejár a rezidensképzés, és szakvizsga után nem jut mindenkinek hely abban az egyetemi városban, ahol a rezidensképzés zajlott. Ez Vásárhelyre is jellemző. Kellemetlen, hogy több mint tíz év után (6 év egyetem + 3-5 év rezidensképzés) valaki el kell költözzön, és valahol a nulláról kezdje az életét, miután esetleg családot alapított. Külföldön, már Magyarországon is, a rezidensképzés nemcsak egyetemi központokban zajlik, hanem kisebb városokban is. Legfennebb bizonyos időre, egy-két hónapra el kell menniük a rezidenseknek egy-egy egyetemi központba, de nem kell ott lenniük végig. Tehát egyetem után mehetnek bárhová. Ez lenne az ideális Romániában is, hogy legalább a megyeközponti kórházaknál tölthessék a rezidens orvosi éveket a fiatalok, mert a legtöbb helyen ezek a kórházak is elég jól felszereltek.

– Dr. Vass Levente parlamenti képviselő több ízben is szóvá tette, hogy el kellene törölni a rezidensvizsgát…

– A másik hátrány Romániában maga a rezidensvizsga. Külföldön ez sem létezik, interjú alapján történik az alkalmazás. A rezidensvizsga nehéz, jegy alapján zajlik a szakválasztás, ha valaki nem ér el magas pontszámot, vagy éppen kevés hely van meghirdetve az adott szakterületen, akkor kompromisszumot kell kössön, másik szakot választ, vagy a következő évben újra megpróbálhatja. Ez esetben egy évet kell várni, hat év egyetem után, miközben valójában ez sem jelent garanciát, hogy az illető az óhajtott szakon képezheti magát. Ezen a vizsgán változtatni kellene, mert egyrészt nem is méri fel igazából a leendő orvosnak a képességeit, azt, hogy az adott szakterülettel mennyire kompatibilis. Valójában a megtanult információk visszaadása történik a vizsga által, semmiféle gyakorlati része nincsen. Egy napon múlik minden, amikor lehet, hogy az illető izgul, és elronthatja a rácstesztet. Igazából legtöbb esetben nem a 6-os (pontosabban az országosan elért legnagyobb jegy 60%-a) átmenő jegy elérése, hanem az jelent gondot a fiataloknak, hogy nem tudják azt választani, amit szeretnének.

Nagyon sokan nem abban az egyetemi központban választanak helyet, mint ahol a rezidensképzést szeretnék végezni, mert csak ott van azon a szakterületen hely, amit tanulni szeretnének. A másik gond a rendszerrel, hogy igazából az egyetem alatt nem tudja felmérni valaki, hogy valójában miből is áll az adott szakterület, amit választ. Erre akkor jön rá, amikor nap mint nap bejár a kórházba, és szembesül a páciensekkel, a környezettel. És ha úgy érzi, mégsem felel meg neki, nem igazán van lehetőség arra, hogy egy másik szakterületre átnyergeljen, így csupán az a lehetőség marad, hogy újra vizsgázik. Külföldön ezen a téren is nagyobb a mozgástér, az illető beadja a felmondását, mint bármelyik más munkahelyen, és elmegy interjúra egy másik kórházba, más szakterületre. Elavult a romániai rezidensképzés, megérett az átszervezésre. Szintén előny külföldön a képzés minősége. Teljesen más felszereltségű kórházakban dolgoznak, rendszeresen továbbképzésre küldik a rezidenseket, amire itthon nincsen lehetőség. Ha egy szakkönyvre van szüksége, vagy továbbképzésen, konferencián szeretne részt venni, a saját fizetéséből kell fizetnie, bizonyos kórházakban a szabadságnapokat kell felhasználnia a részvételre. Az is szempont, hogy külföldön általában abban a kórházban tud majd szakorvosként elhelyezkedni, ahol a rezidensképzést végzi. Itt, Vásárhelyen erre nem igazán van lehetőség. Itthon túl sok rezidens van az egyetemi kórházakban, így nem biztos, hogy lehetőség van a szakma gyakorlati részének alapos elsajátítására.

– Mennyire népszerűek a pályakezdő orvosok számára a rezidensvizsga nyomán választható posztok, amelyek a képzés lejárta után biztos munkahelyet jelentenek, akár egy kisebb vidéki kórházban?

– A rezidensvizsgát követően helyek és posztok között választhatnak a sikeresen vizsgázók. Aki posztot választ, annak az egyetemi központban zajló rezidensképzést követően biztosítva van a munkahelye egy kisebb városi kórházban. Viszont nagyon kevés a posztok száma. Például Maros megyében idén egyetlen posztot sem láttam meghirdetve.

A Székelyföldről érkezett és oda visszavágyó fiatalok körében népszerűek az általában kisebb vidéki kórházakban meghirdetett posztok. 

– Főként a vidéki kórházak (Maros megyében is) folyamatosan hangoztatják, hogy hiány van bizonyos szakterületeken orvosokból. Melyek azok a szakterületek, amelyek kevésbé népszerűek a rezidensvizsgán jól szereplők körében?

– A szakok között is vannak különbségek. A sürgősségi orvoslás és az intenzív terápia nem annyira népszerű. Nem minden személyiségtípusnak felelnek meg, például a sürgősségi orvoslás állandó pörgéssel jár, a munkaprogram kiszámíthatatlanabb, nem mindenki szereti.

– Melyek a keresett szakterületek, amelyekre jóval többen pályáznak, mint ahány helyet meghirdetnek?

– Ez szinte évente változik, de ami általában szerepel a preferenciák között, az a kardiológia, illetve nagy jegyekkel választják a bőrgyógyászatot, a szemészetet, újabban a radiológiát, a gasztroenterológiát. Volt év, amikor például a neurológiát választották nagy jegyekkel.

– Rendszeresen előfordult, hogy a Studium Alapítvánnyal közösen összehoztátok a leendő rezidenseket például a székelyföldi kózházak vezetőivel, lehetőséget teremtve arra, hogy találkozzon a kereslet a kínálattal. Utólag mennyire bizonyultak eredményesnek ezek a találkozók?

– Igen, ezeket a találkozókat általában évente megszervezik, a kórházmenedzserek eljönnek, bemutatják a kórházakat, elmondják, milyen orvosra lenne szükségük. Ugyanakkor vidéken, kisebb falvakban nagy szükség van családorvosra. Úgy tudom, hogy az elkövetkező öt évben Maros megyében is elég sok családorvos nyugdíjba megy, itt is nagy szükség lesz fiatal szakemberekre. A Studium Alapítvány is próbálja ösztönözni a pályakezdő orvosokat, egyes székelyföldi városokban lakhatási lehetőséget kínálnak számukra, például Szatmáron, Vásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön.

– A szervezetnek mi a feladatköre? Követi-e például, hogy milyen arányban helyezkednek el itthon a szakmájukban, illetve vándorolnak külföldre a fiatal orvosok?

– Egyebek mellett segítettünk a Studium Alapítványnak a rezidensek szaknévsorát tartalmazó kiadvány összeállításában. Én szövetségi elnökként kuratóriumi tag is vagyok, ahol a különböző ösztöndíjak, lakhatási támogatások elbírálása történik. Picit nehezebb a rezidensek pályájának az alakulását követni, hiszen ez már nem diákélet, mindenki dolgozik, arra törekszik, hogy az életútját alakítsa. Konkrét adataink nincsenek, hogy hányan maradnak itthon és hányan mennek külföldre.

– Említetted, hogy az utóbbi években jelentősen emelkedett a rezidensképzésben részt vevők bére…

– Igen. Nyilván szakterülettől is függ, mivel az alapbérhez hozzáadódnak a különféle pótlékok, és ezek értéke változik. Viszont az elsőévesek bére megközelíti a 3800-4000 lejt, a felsőbb éveseké az ügyeletekkel együtt eléri a nettó öt-hatezer lejt. Romániai viszonylatban ez jó fizetésnek számít. Néhány évvel ezelőtt még igen alacsony bér járt a rezidenseknek, 2013-ban például ösztöndíjjal együtt 1800 lejes kezdő fizetést kaptak. Szerintem ez a jelentős béremelés pozitív irányba befolyásolta az itthonmaradási tendenciát, mivel sokan anyagi meggondolásból döntöttek az elvándorlás mellett.