A liberális kongresszust megelőző belháború csatái közt kinevezett új pénzügyminiszterről már első nyilatkozataiból kiderült, hogy szakmailag nem áll a helyzet magaslatán. De annak alapján, amit hétfőn mondott, az is csodaszámba megy, hogy szabadlábon van.
Hosszú lenne felsorolni minden okot, amelyek miatt a járványhelyzet idáig fajult, hogy az egészségügyi rendszer az összeomlás határán áll, és az ország már nemzetközi segítséget is kért a válság kezelésére. És ebben a helyzetben jutott eszébe ennek a szakinak arról nyilatkozgatni, hogy szerinte méltánytalan az egészségbiztosítási hozzájárulás rendszere. Azt fájlalja, hogy a nagy keresetűek ugyanúgy a bruttó bérük tíz százalékára rúgó egészségbiztosítást fizetnek, mint azok, akiket a kapcsolatrendszerük nem áldott meg jól felhizlalt állami bércédulával, mint őt. És azt szeretné, ha a nagypénzesek kisebb hozzájárulást fizetnének.
A már magában kényszerzubbonyért kiáltó időzítés után már meg sem lepődünk azon, hogy a morgolódó főpénzügyér nem veszi a fáradságot nyilatkozata gazdasági vonatkozásainak felmérésére. Az egészségügyi rendszer ugyanis nem képes működni az adófizetők hozzájárulásaiból. A mostani helyzet a járvány miatt nem irányadó, de már évek óta úgy növekszik az egészségbiztosítási alap deficitje, hogy attól a meredek görbékhez szokott kínai statisztikusok is megnyalnák mind a tíz ujjukat. 2016-ban 286 millió lej volt a hiány, 2019-ben már 9,5 milliárd. Mert a szoci kormány számolás és gondolkodás nélkül emelte a béreket, gondolván: majd megy az örökkévalóságig, hogy kipótolják a hézagot a költségvetésből. És akkor egy ilyen egyenleg mellett jön a liberális pénzügyér, hogy csökkenteni kellene a nagy keresetűek hozzájárulását. Normális ember az alap egyenlegének helyreállításával kezdené a rendrakást... Az ügyben az egy pozitívum, hogy a miniszter nem sűrűn találkozik elmegyógyásszal, mert a morgolódóban való kezelése is rontaná a mérleget.
Békeidőkben amúgy tényleg megérdemelne egy komoly vitát ez a kérdéskör, mert az oktatásihoz hasonlóan ezt a rendszert is úgy agyonreformálta minden közelébe kerülő politikus, hogy a mezei halandó már megszámolni sem bírja a megépítésre beígért meg felújított kórházakat, de az ellátás színvonala sok helyen nem kevés kívánnivalót hagy maga után. Jó lenne egyszer pontosan látni, hogy mennyit fizetünk, és azért mit kapunk, de erre egyhamar nem lesz válasz, mert nálunk az ígéretekből túlkínálat van, a felelősség viszont hiánycikk.
