2020. május 30., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Bezártak az iskolák

Hétfőn jelentette be Ludovic Orban, hogy március 11-től 22-ig bezárják az iskolákat, óvodákat és bölcsődéket. Indokolt esetben meghosszabbítható az intézmények bezárása. Az ügyvivő kormányfő az egészségügyi és az oktatási miniszterrel tartott sajtótájékoztatót, miután ülésezett az Országos Katasztrófavédelmi Bizottsággal. A döntés egyaránt vonatkozik az állami és a magánintézményekre.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy valóban ennyire súlyos a helyzet? A rendelet értelmében az elmaradt tanórákat be kell pótolni, de azt nem tudni, hogy hogyan és mikor.

A kialakult helyzetről beszélgettünk Mátéfi Istvánnal, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatójával, valamint az intézmény több diákjával.


Mátéfi István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója: Jobb a megelőzés


– Véleményem szerint, ha óvatosak szeretnének lenni, akkor ez a döntés helyes. Az én szemléletem alapján egy kritikus helyzetet sokkal jobb megelőzni, mint utólag kezelni. Ha figyelembe vesszük, hogy világviszonylatban mekkora pánikot keltett a koronavírus, hogy miként alakul az olaszországi helyzet, akkor a döntés jó. Reméljük, hogy ez a 10 nap pozitívan fogja befolyásolni a jelenlegi helyzetet. Mint matematikus, úgy számolom, hogy sajnos hosszabb időre lesz szükség ahhoz, hogy a helyzet megoldódjon. 

Természetesen feltevődik a kérdés, hogy mi történik azzal a tananyaggal, amit a diákok ebben az időszakban kellett volna elsajátítsanak. Hétfőn este még a miniszter asszony sem tudott válaszolni erre a kérdésre. Véleményem szerint a legkényesebb része a problémának, hogy hogyan sikerül bepótolni azt a tananyagot, ami az érettségire vagy a 8. osztály végi vizsgákra szükséges. Hiszen a végzős diákok előtt júniusban egy hatalmas próbatétel áll. Ez azonban még a jövő titka, egyelőre még nincs amiért ezzel foglalkozni. 


Luca Dalma, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum 9. osztályos tanulója: Mostanra komolyra fordult a helyzet


– A koronavírus először Kínában ütötte fel a fejét, és az európaiak nem voltak annyira megijedve. Az itteni fiatalok ekkor még csak nevettek a vicces képeken, amelyeket különböző közösségi oldalakra tettek fel. Azonban mostanra már komoly a helyzet nálunk is. Olyannyira, hogy a diákok egymásnak elmondják, hogy tartanak a járványveszélytől. Amennyire tudom, én próbálom nyugtatni őket, viszont jobban belegondolva, valamelyest tényleg ijesztő a helyzet. Arra gondolok, hogy volt olyan osztály, amelyiknek a fele nem ment iskolába, mert influenzás volt, mégsem engedték haza a másik felét. Tehát én, ennek tükrében, felteszem magamnak a kérdést, hogy most akkor miért is kell bezárni az iskolákat? Hiszen az is köztudott, hogy egyszerű influenzában is halnak meg emberek. Meglátásom szerint valamilyen szinten el van túlozva ez a koronavírusügy, ugyanakkor azért örvendek, hogy  kaptunk egy kis „potyavakációt”. A bepótlások még mindig kétségesek, és mindenki abban reménykedik, hogy hátha azt is megússzuk.

Összességében nem mondhatnám, hogy félek. Én bízom magamban, és remélem, hogy nem olyan rossz az immunrendszerem, valamint reménykedem abban is, hogy igaz a híresztelés, hogy a fiatalok esetében könnyebb lefolyású a betegség. Ugyanakkor azonban jobban féltem a nagyszüleimet és a számomra fontos embereket, akik idősebbek, gyengébb az immunrendszerük, és ezáltal jobban ki vannak téve a betegségnek. Én mindenképpen jobban félek attól, hogy valamelyik ismerősöm, valamelyik számomra fontos ember vagy az egyik barátom elkapja, az számomra sokkal rosszabb lenne, mintha én kapnám el a betegséget.


Miholcsa Mátyás Botond 11. osztályos tanuló: Mikor kell „visszafizessük” a vakációt?


– Nem tagadom, hogy mindenképpen jólesik a diákoknak ez a kis szabadság, kérdéses az, hogy ezt a vakációt mi, diákok hogyan és mikor kell majd „visszafizessük”. Hiszen nincs arról biztos információnk, hogy mikor kell majd bejönni az iskolába pótolni az elmaradt órákat. Az is kérdéses, hogy mennyire hatásos ez a lépés, és hogy egyáltalán mit lehetne tenni ebben a helyzetben. Volt egy olyan szabályozás is, hogy az 1000 fő fö-lötti rendezvényeket beszüntetik, valószínűleg az iskolák bezárása is ilyen alapon történik. Viszont ez nem fogja meggátolni a diákokat abban, hogy találkozzanak, és véleményem szerint a fertőzésveszély egészen addig nem fog elmúlni, ameddig nem köszönt be a meleg időjárás.

Ami a koronavírust illeti, meglátásom szerint a média mindenképpen pánikot kelt, hiszen amikor az ember bekapcsolja a televíziót, akkor egyebet sem lát, mint híreket a koronavírusról és arról, hogy éppen hány fertőzött ember van Romániában. A hírek ijesztőek, mert a TV-ben úgy adják le, mintha egy posztapokaliptikus film részletei lennének. A  tudományos beszámolók cáfolják, hogy ennyire drasztikus lenne a helyzet. Közölték azt is, hogy több beteg már meggyógyult, de egyelőre még nem volt annyi adat, hogy biztosra lehessen tudni azt, hogy mi is történt ezekkel az emberekkel. 


Nagy Attila, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákja: Nehezen valósítható meg az online oktatás


– A koronavírus kapcsán elég sok kérdés és téma felmerül. A legújabb rendelet szerint bezárják az iskolákat egészen március 22-ig, ez több szempontból érinti nemcsak a diákságot, hanem az egész romániai gazdaságot. Másfél hétről beszélünk, ezt az időszakot ki lehetne és ki kellene használni tanórákkal. Ez kimondottan fontos lenne a diákok és a tanárok számára. A versenyekre és a különböző felvételikre, vizsgákra, nyelvvizsgákra való felkészülést is akadályozza ez a vakáció. Én most angol nyelvvizsgára készülök, és sokan mások is készülnek különféle megmérettetésekre, ez a szünet pedig mindenképpen lassítani és nehezíteni fogja a felkészülés folyamatát, mert nem vehetjük igénybe az iskola egész intézményét ebben az időszakban. Az órák pótlásáról még nem lehet semmit tudni, valamilyen módon biztos, hogy meg lesz oldva, kérdés, hogy minek fog ez a rovására menni. Én bízom abban, hogy aki szeretne tanulni és készülni versenyekre, az meg fogja találni a módját, tehát szerintem, akinek van elég akarata, azt nem akadályozza ez a helyzet annyira.

Szóba került az online oktatás is, hogy az interneten keresztül legyenek megtartva az órák, vagy esetlegesen így pótoljuk be, Messengeren, Skype-on vagy ezekhez hasonló online felületeken. Ennek az a hátránya, hogy nem mindenki engedheti meg magának azt, hogy táblagépet, laptopot vagy egyéb eszközt használjon. Az is probléma lehet, főleg a vidéki iskoláknál, hogy nem mindenhol van internetkapcsolat. Tehát összessé- gében szerintem ez országszinten semmiképpen nem megvalósítható. Ellenben, ha pár éven belül elkezdenék kialakítani az infrastruktúrát, akkor nagyon is használható tervről beszélhetnénk. 

Természetesen diákszemszögből is nézem a helyzetet, és mint diák örülök a vakációnak. Hiszen lesz szabadidőnk, otthon tudunk ülni, de személy szerint én nem szeretném annyira elengedni magamat, hiszen következik a tavaszi vakáció, ami szintén két és fél hét, és ezt az extravakációt valahogy jó lenne tényleg tanulásra fordítani, ha már úgyis következik a tényleges vakáció. Ezenfelül jó lenne olyan dolgokra koncentrálni, amelyek tényleg fontosak, mint például a tananyag pótlása.

Szerintem még fontos a felsoroltakon kívül arról is beszélni, hogy sok diákcsoportosulásnak a rendezvényét is törölték, vagy a március 15-i felvonulás sem valósulhat meg, amit nagyon sajnálok.

Ennek ellenére fontos megtenni ezeket az óvintézkedéseket, mert nem tudhatjuk, hogy mennyire veszélyes ez a vírus. Nyilván van pánikkeltés része a dolgoknak, ez is hozzátartozik, valamint a figyelemfelkeltés is, de véleményem szerint a legtöbb ember tud válogatni az információk közül. Ami mindenképpen egy pozitív része a vírushisztériának, hogy felhívja a figyelmet a környezetbarát és higiénikus életmódra. Fontos továbbá, hogy figyeljük a híreket, és megbízható forrásokból tájékozódjunk, valamint ne dőljünk be az álhíreknek. Amennyiben pedig valamilyen problémánk van, forduljunk orvoshoz, kérjünk segítséget, és figyeljünk mind magunkra, mind a környezetünkre.

Úgy veszem észre, hogy a diákok nagy többsége viccelődik, mi is poénkodunk bizonyos kontextusokban. Az az igazság, hogy a diákság nagy része annyira nem fél, viszont az óvintézkedések láttán bennünk is van egy kicsi izgatottság, hogy vajon mi lesz ebből, mert nem lenne jó egy ilyen világszintű betegséget elkapni. Az elején, amikor kirobbant ez az egész, viccelődve kezeltük, hogy ide úgysem ér el, de ahogy láttuk, hogy begyűrüzik, elkezdtük mi is komolyabban venni a dolgokat. Azt vettem észre, hogy viccelődés ide vagy oda, most mindenki jobban figyel magára és a környezetében lévő emberekre. Személy szerint nekem a fő félelmem az, hogy egy idősebb hozzátartozóm elkapja a vírust, hiszen az öregebbek jobban ki vannak téve a betegségnek.