Megerősítette az egyik komoly hitelminősítő szép hazánk osztályzatát. A még épp befektetésre ajánlottból nem sorolták le a bóvli kategóriába, de az osztályzat mellé fűzött negatív kilátások azt jelentik, hogy korai még fellélegezni, a baj nem múlt el.
Egy hasonlattal élve ez olyan volt, mint amikor a halálraítéltet a kivégzőosztag elől viszik vissza a siralomházba, de nem kegyelem, csak az ítéletvégrehajtás elhalasztása okán. Mert ebben az esetben a leminősítés gyakorlatilag egyenértékű lett volna egyfajta kivégzéssel. A bóvli kategóriába sorolt országoknak nem, vagy csak annyira drágán adnak kölcsönöket, hogy az a mi esetünkben nagyon gyorsan drasztikus megszorításokra kényszerítené a mindenkori kormányt. A liberális csapat tudta is, mire megy ki a játék, nem véletlen, hogy pont most jegyeztek a belföldi piacon egy több mint 1,6 milliárd eurós kötvénykibocsátást, mintegy azt óhajtva ezzel jelezni, hogy minden rendben, tudják fedezni a szükségleteiket. Pontosan úgy, ahogyan a lélegeztetőgépre kényszerülő beteg is kap ugyan levegőt, csak épp nincs esélye életben maradni, ha a légszomját is okozó betegségből nem gyógyítják ki. És itt kezdődnek az igazi gondok. Mert az alapvető nyavalyából való kikúrálódáshoz komoly és kitartó gazdaságpolitikai munkára lesz szükség a következő kormány részéről. Még úgy sem biztos, hogy a fájdalmas nadrágszíj-összehúzást el tudjuk kerülni, mert a nyugat-európai államokat, amelyekéhez
ezer szállal kötődik a gazdaságunk, ismét szigorú karanténlépésekre kényszeríti a vírus, azt pedig már a tavaszi bezárkózás során is láthattuk, hogy ez komoly bajokhoz vezet. Ha az újabb bezárkózás kitolódik a téli ünnepekig, annak brutális hatása lesz minimum a kereskedelemre.
Az ilyen pénzpiaci jelzéseknek, mint a hitelminősítői osztályzatok, a gazdasági mellett szokott lenni politikai tartalmuk is. Ha csak szigorúan az államháztartási mutatókat nézzük, nem sok szó érhette volna a ház elejét, ha becsaptak volna a bóvli banánköztársaságok illusztris kompániájába. Hogy mégsem tették most, a törvényhozási választási kampány kezdetén, annak egyik valószínű magyarázata, hogy a nyugati féltekén legalább egy szemernyivel jobban megbíznak ebben a halovány liberális csapatban, mint az országot a három korábbi bő esztendő dacára a tönk szélére kormányzó szocdemekben. De ha így is van, ez a bizalom csak a választások másnapjáig szól.
