Még mindig sok a kövér gyerek

Négy gyerekből egy kövér, hallom a tv mindennapos rémhírei között, most már sokadszorra. Aggódnak a szakemberek a helytelen táplálkozás miatt, a gyorséttermek felhozatala, a péktermékek, az édességek túlzott fogyasztása miatt. Fel is sorolják a káros élelmiszereket, a sok E betűvel ellátott becsomagolt ennivalót, taglalják a szervezetre gyakorolt negatív hatásukat, de a mozgásról kevés szó esik. Tény, hogy sok a kövér vagy túlsúlyos ember manapság, és ez a gyerekek esetében még szembetűnőbb. Amit eszel, az vagy – tartja a keleti mondás. De mi nem éppen Keleten élünk, s most már ott sem annyira aranyszabály a régi mondás. Rohanó világunkban megváltoztak az étkezési szokások a családban is, s ma már népbetegségként beszélünk a kövérségről. Mondom, beszélünk, de nem sokat teszünk a megelőzése érdekében, s ez nem pusztán az emberi akaraterő hiánya, sokkal inkább a vásárló környezetében színesen tálalt, vonzó és egészségtelen árukészlet okozza. Nem is taglalom (hiszen már örökzöld téma), milyen gyakori a függőséget okozó ízfokozók, festékek, emulgeálószerek, tartósítók, térfogatnövelők előfordulása az élelmiszerekben, melyek vonzóak, finomak, színesek, és olyannyira eltájolják nyelvünk ízlelőbimbóit, hogy a természetes ízeket elfelejtjük, a természetes élelmiszereket (alig fordulnak elő) már nem szeretjük, és sokat eszünk, unalmunkban is rágunk, bánatunkban, örömünkben nassolunk. Mi tagadás, táposok vagyunk, hiszen minden, amit a polcokról leemelünk egy üzletben, (olvashatatlan) apró betűkkel ellátott műeledel. 

Az élelmiszer-halmozással ellentétben viszont keveset mozgunk, s ez főleg a gyermekek életvitelében sorsdöntő. Ha korosztályonként osztályozzuk a mozgásukat, megállapíthatjuk, hogy a legtöbbet hatéves korukig mozognak a gyerekek. A szakkönyvek azt tartják, hogy 6 éves korig nem szabad mozgásában korlátozni a gyereket, tehát hagyni kell, hogy annyit mozogjon, amennyi neki jólesik. Az iskola elemi osztályaiban is még elég sok mozgáslehetőség adatik, de már a felsőbb osztályok agyonzsúfolt órarendje nagymértékben visszaszorítja a gyereket a mozgástól. A napi 6-7, sőt alkalomadtán 8 óra után fáradtan érkeznek haza, de a szülő a haladás érdekében délutánra még bekapcsol egy magánórát vagy valamilyen különfoglalkozást (kivéve azt, aki valamilyen sportra vagy táncra járatja a gyerekét). Másnapra is készülni kell persze a következő 6-7 órára, házi feladattal és tanulással, ami legkevesebb 4 óra. Az otthoni programba beletartozik a tévé és az internet-navigáció, ami szintén időigényes (gyereknek is, felnőttnek is minimálisan egy óra). Hol marad idő akkor a mozgásra, az ember legfontosabb szükségletének kielégítésére? A tanuló napi mozgásmérlege nagy általánosságban a következő: 8 óra alvás, 11-12 óra ülés, 1-3 óra mozgás. Lemérhetjük, mennyit mozgunk egy nap 24 órájában felnőttként, mennyit gyerekként, mennyi a mozgásigénye egy gyereknek, és mennyi egy felnőttnek. Az sem mindegy, hogy ki mit ért mozgás alatt. Mert ami helyváltoztatást eredményez, az mind mozgás, csakhogy mi már alig változtatjuk a helyünket, ha leülünk, órákig fel sem állunk. Körü-löttünk minden gombnyomásra működik. Autók helyettesítik a lábunkat, autóval visszük a gyereket iskolába, játszóházba, bárhova. Autóval megyünk vásárolni, még a közeli üzletbe is. Az idő másodpercekre be van osztva, közben rohanunk kitűzött céljaink felé, s nem értjük, mitől hízunk, mikor estére holtfáradtan hullunk be az ágyba. A kövérség pedig civilizációs ártalom, betegség, kóros állapot, és komoly következményekkel jár (magas vérnyomás, érrendszeri betegségek, ízületi panaszok stb.), ám ha már benne vagyunk, nagyon nehezen, csak nagy akaraterővel és következetes munkával kászálódunk ki belőle. Érdekes megfigyelni, hogy habár a fitneszipar virágkorát éli, mégis sok a kövér ember. Persze a téma nem kellemes, inkább nem beszélünk róla. A szülők legtöbb esetben nem veszik észre a tanár figyelmeztetését akkor, amikor még szakszerűen segíteni lehet, inkább sarkítanak vagy nehezményezik, ha értésükre adják, hogy gyerekük túlsúlyos, sőt mikor már kövér, akkor is remélik, hogy kinövi majd. Természetesen ki is nőheti, következetes ráfigyeléssel, rendszeres mozgással, kitartó, de nem drasztikus diétával. Ha már megvan a mindennapi kenyerünk, a mindennapi mozgásunkat is teremtsük meg magunknak, hiszen millió lehetőségünk van erre.