Átlagban félévenkénti kormányváltásokkal számolva, hacsak valami nem változik, a hatalmat birtokló koalíciónak éppen nyolc kabinettel sikerülhet végigvinni a kormányzás nehéz terhét a jelenlegi parlamenti cikluson.
Átlagban félévenkénti kormányváltásokkal számolva, hacsak valami nem változik, a hatalmat birtokló koalíciónak éppen nyolc kabinettel sikerülhet végigvinni a kormányzás nehéz terhét a jelenlegi parlamenti cikluson. És még ezek ígértek a választásokkor nyugodt közéleti légkört, meg felelős kormányzást!
Ehhez képest ma már a harmadik kormányuk felállítását célzó elnöki konzultációk kezdődnek. Az ilyen helyzetekben kulcsszerepet kapó elnök, mint mondta, gyors megoldásban érdekelt, megelőzendő a válság negatív gazdasági következményeit, és azért, hogy a bizonytalanság ne fajuljon instabilitássá. Nem kis baj van annak a szemmértékével, aki itt az utóbbi bő esztendőben stabil kormányzatot vélt látni, ami pedig a negatív gazdasági következmények megelőzését illetné, arról is legfeljebb álmodni lehet. Mert az elsősorban azt feltételezné, hogy holnaptól egy hozzáértő és felelős kormány veszi át az ország irányítását, márpedig a jelenlegi politikai felhozatalból ilyenre nincs esély. Annak a képzeletbeli kormánynak is sok idejét és energiáját venné igénybe a két legutóbbi kabinet gazdaságpolitikai ámokfutásának kijavítása. Ám erre a leghalványabb esély is csak előre hozott választások nyomán adódhatna, mert a jelenlegi parlamenti erőviszonyok mellett a szociáldemokraták, akik már többszörösen bizonyították, hogy képtelenek értelmesen kormányozni, gyakorlatilag megkerülhetetlenek. De még előre hozott választás esetén sincs semmilyen biztosíték a jelenleginél sokkal jobb parlament felállítására, amiből kikerekedhetne egy ilyen képzeletbeli kormány.
Maradunk még jó ideig az állandó cirkuszokkal, mert a politikai válságcsináláshoz és válságkezeléshez aztán értenek a minket irányítók, mindennél jobban. A mostani krízissel is elszalasztottak egy esetleges jó lehetőséget. Először a történelemben felkereste szép hazánkat a japán kormányfő, aki diplomáciai körúton van a környező országokban. Igen tekintélyes üzletemberi kísérettel, mert a körút hátterében az áll, hogy a japánok a régióban egyre erősödő kínai gazdasági befolyást szeretnék ellensúlyozni. Be is volt tervezve a látogatás során egy miniszterelnöki eszmecsere, csakhogy mire a felkelő nap országából ideért a delegáció, már nem talált kormányfőt, akivel tárgyalhatott volna. Így maradt a programban az elnöki hivatalban kötelező protokollkör, meg egy mosolyvizit a kormánypalotában ténfergő ideiglenes ügyvivőknél. És egy generációra vélhetően ki is húzták országunkat a komolyan veendők listájáról ezek az üzletemberek. Persze arra sincs garancia, hogy sikerült volna valamilyen zseniális üzletet kötni velük ez alkalommal, mert ahhoz ész, tervek és tőke kellenek, ami errefele hiánycikk, de legalább a lehetőség megvolt.
