Médeia – a drámatörténet legérdekesebb karaktere

Euripidész majd’ 2500 éve írt és még mindig igencsak időszerű drámáját mutatja be soron következő premierjeként a marosvásárhelyi Spectrum Színház. A tematikájában, kérdésfelvetésében, karakteríveiben igencsak modern – és ez igen sokat elárul szerzőjéről – antik görög drámát, a Médeia című alkotást és címadó hősnőjének történetét az elmúlt évszázadok alatt sokan feldolgozták, a főtéren székelő társulat ezúttal az eredeti változatot részesítette előnyben, a premier ekképpen vásárhelyi ősbemutató. A műről és az előadásról szerda délelőtt tartottak sajtótájékoztatót a Spectrum Rózsák tere 13. szám alatti székhelyén. A résztvevőket Medve Zsuzsa sajtófelelős üdvözölte, és elmondta, az idei évad második bemutatójáról van szó. 

– A legújabb produkció Euripidész drámája, a Médeia, amelynek cselekménye a drámatörténet legtöbbször feldolgozott tematikája, leginkább azért, mert a főhősnő mindmáig nagyon vitatott karakter. Legtöbbünknek elsőre a megtestesült gonoszság jut eszébe róla, de a mi produkciónk másfajta megközelítésben tárgyalja ezt a történetet.

– Rég foglalkoztat a téma, nem véletlenül Médeia a legvitatottabb női alak a drámatörténetben – tette hozzá Török Viola, az előadás rendezője. – Euripidész nagyon komplex figurát teremtett. Én azt mondanám, hogy örök életű modern női karakter – magában hordozza azt a harcos női princípiumot, amelynek egy kegyetlen világban kell túlélnie. A mai nők sokszor egyedül, társ nélkül gyerekeket nevelnek, és nem találkoznak túl gyakran a világ empátiájával. A Krisztus előtt 431-ben bemutatott drámában Euripidész is ugyanezt elemzi: vannak bizonyos szerepek, amiket a nőktől elvárunk, és nem tetszik, amikor ki akarnak törni belőle. Médeia igazi tragikus hősnővé válik, mert nem tűri a beskatulyázást. Ő az igazságkereső, aki nem hagyja bosszú nélkül a rajta esett sérelmet, a lelkiismeretére hallgat akkor is, amikor az isteneket keresi, és önmaga szolgáltat igazságot. Stratégiájában nagy szerepet kap a bosszú, eljut a gyermekgyilkosságig, amely azt sugallja, hogy abban a világban, amelyben az igazság nem érvényesül, nem érdemes gyerekeket nevelni. Ezt a felismerést járjuk körül – tényleg nincsen ebben a világban olyan földi hatalom, amely igazságot szolgáltatna? A mű alaptörténete tulajdonképpen egy szerelmi csalódás, amelyből erkölcsi kérdések fakadnak, a hősnő pedig folyamatosan fölteszi ezeket a kérdéseket a világnak és a nézőknek. Vannak történetek, amelyekre soha nem derül fény, és úgy érzem, hogy Euripidész itt hagy nekünk egy kiskaput – ez pedig a titok, amelyet máig sem tudunk: az, hogy valóban megölte-e a gyerekeit vagy sem. Ez a hősnő szemszögéből méltányos: a világ nem érdemli meg, hogy felfedje ezt a titkot. A mi feldolgozásunkban azonban Méde-iából nem gyilkos szörnyeteg lesz: az én olvasatomban a főhős nagyon keményen tükröt tart a részvétlen társadalomnak és a mindenkori politikának is. A mai világban nincsenek tragikus hősnők, hiszen az ő jellemzőjük az, hogy szembemennek a világgal. A kérdés, hogy ha senkitől nem fogadjuk el a kritikát, akkor tragikus hőssé válunk? Médeia örök idegenné válik ebben a történetben, mindenki fél a nagy igazságkeresésétől, emiatt is marad egyedül. Nagyon összetett személyiség, a szenvedély számára nagyon fontos, ugyanakkor az eszét is tudja használni, olyannyira, hogy a király is fél tőle. Az elismerés, a megalkuvás, az alkalmazkodási készség, a kultúra és a hagyomány tematikája is jelen van a darabban és előadásban. Tudnak-e az emberek egymáson segíteni? – ez a mű, az előadás és a mai világ egyik legnagyobb kérdése. A zenei világunk az erdélyi népzene világát idézi, hiszen a főhőst akár úgy is lehet értelmezni, mint egy erdélyi, nagyvilágba szakadt nő tragédiája, aki azzal küzd, hogy befogadják őt anélkül, hogy feladja a saját kultú-ráját.

A Iaszónt alakító Korpos András, a Tompa Miklós Társulat színésze vendégművészként érkezett a Spectrum Színházhoz: – Egy vizsgadarabban, az Othellóban dolgoztunk először együtt Török Violával, és nagyon szerettem azt a munkát, a rendezés és játszás szintjén nem volt különösebb problémánk. Örvendek, hogy ismét igényt tartott rám, és a Nemzeti Színház is elengedett. Nagyon szeretek máshol is dolgozni, úgy érzem, hogy egy kicsit kevesebb nyomás van rajtam. Minden felkérésnek örvendek, mert meg tudok kóstolni különböző életízeket, olyanokat, amelyeket más közegben élő emberek nem. Ebben a darabban a legfelsőbb tízezer életérzését kóstolgatom. A színészet olyan közeg, amelyben mindent meg lehet élni, ahogyan mondják, az emberi élet csak árnyék, a művészi élet valóságos. Iaszón az én olvasatomban áldozata a mai világnak, nincs saját akarata, sodródik azzal, amit diktál a környezete. Neki csak úgy adatik meg, hogy valahogy létezzen, ha eladja a lelkét. Mégis olyan figura, akit el lehet fogadni, mert azt teszi, amit a trend diktál: megtapos olyanokat, akiket szeret és elfogad olyanokat, akiket nem. A Médeiát játszó Márton Emőke-Katinka elárulta, nem volt egyszerű számára a karakterformálás: 

– Az eddigi szerepeim közül ez a legnehezebb, nagy mélységekig kell lemennem, hogy megtaláljam a főhős identitását, azt az identitást, amellyel azonosulnom kell. A közös pontokat és az eltávolodás folyamatát sem könnyű összehangolni. Még mindig keressük, kutatjuk ezt – olyan összetett személyiségről van szó, akit én is naponta próbálok magamban felidézni. Azért is izgalmas ezzel a karakterrel foglalkozni, mert nincsen gyerekem, és ezért egy picit megfoghatatlan marad számomra a Médeia észjárása. Reméljük, hogy a legjobbakat tudom kihozni belőle. 

Szász Anna is saját szerepéről szólt: – A dajka is összetett figura, aki nemcsak Médeia őrzőangyala, hanem a tömeg visszhangja is, a kapocs az égiek, a földiek és a hősnő között. Ennyi évesen, a világot megjárva én is vallom azt, amit a darabbeli karakterem: hogy a saját útját mindenkinek meg kell járnia. Kárp György színművészt Kreón szerepében láthatjuk ezúttal: 

– A Kreón mint királyi név többször előfordul a görög drámairodalomban. Szophoklésznél zsarnok, itt pedig nem, csak ő is az események áldozata. Nem akar trónviszályt, ezért végül úgy dönt, hogy elkergeti Korinthoszból Médeiát – mondta szerepéről Kárp György, majd az Aigeusz király szerepében bemutatkozó Tatai Sándor szólalt fel: 

– Az én gondom az, hogy az én karakterem csak jót tesz, holott igazán emberivé akkor válik egy karakter, amikor mindkét oldal – a jó és a rossz is – egyszerre megmutatkozik. Nagyon érdekes és fontos ennek a megjelenítése. Amint a beszélgetés folyamán megtudtuk, a Médeiát Marosvásárhelyen eddig nem játszták. A főiskolán 1976-ban bemutatták ugyan, de akkor sem az eredeti verziót láthatta a közönség. A Spectrum a művet a legújabb fordításban mutatja be, ez Rakovszky Zsuzsa munkája – a szöveg könnyen mondható és értelmezhető. Ettől is lesz nagyon mai, modern. És ha kétezer-ötszáz évvel ezelőtt Médeia volt a legérdekesebb női figura, akkor ma még inkább az. Igen érdekes, hogy Euripidész, az antik görög szerző hogyan látta ezt a karaktert, ezt a tematikát – csak az igazán nagyok szoktak egy-egy női figurához ekképpen hozzányúlni.

A Médeia bemutatója november 18-án este 7 órától veszi kezdetét. A soron következő előadásokra november 19-én és november 29-én este 7, december másodikán délután 5, december 6-án este 7, valamint december 10-én délután 5 órakor kerül sor. A produkció rendezője Török Viola, zenéjét jegyezte Kelemen László, a jelmez Takács Tímea munkája, a fény- és hangtechnikáért Incze Róbert felel.