Másképpen gondolkodni

A népbetegségnek számító 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának okát keresik a pécsi kutatók, prof. dr. Wittmann István, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi Kara II. Számú Belgyógyászati Klinikájának és Nephrológiai Centrumának intézetvezető egyetemi tanárával az élen. Korábbi oktatási dékánhelyettesként ő indította el az egyetemen a német nyelvű orvosképzést. Tantárgyát, a diabetológiát három nyelven: magyarul, angolul és németül tanítják az orvostanhallgatóknak. A belgyógyászi szakvizsga mellett diabetológus minősítéssel és nefrológus (vesegyógyász) szakvizsgával rendelkezik. 

Akadémiai doktori értekezésében az oxidatív és karbonil stressz hatását vizsgálta cukor- és vesebetegségben. Az oktatás, gyógyítás, kutatás mellett nagy hangsúlyt fektet a tudomány népszerűsítésre is. A cukorbetegség előzményeiről és szövődményeiről tartott előadást októberben a marosvásárhelyi orvostanhallgatóknak az RMOGYKE meghívására. Az előadásokat követően türelmesen és szívesen válaszolt a feltett kérdésekre.

 

Sokirányú tapasztalattal 

– Belgyógyászként miért szakosodott a cukorbetegségre?

– 1989-ben olvastam egy érdekes cikket arról, hogy a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei úgy működnek, mint az idegrendszer sejtjei. Ez engem annyira megfogott, hogy eldöntöttem, ezzel a szervvel, ezzel a sejttel, ezzel a betegséggel szeretnék foglalkozni. 

– Az oktatáson kívül a mindennapi gyakorlatban a gyógyító munka vagy a kutatás vonzása az erősebb?

– Tulajdonképpen hálás vagyok a gondviselésnek, mert először a pécsi I. Számú 

Belklinikán a gyomor- és béltraktus betegségeivel, a gasztroenterológiával kezdtem foglalkozni. Utána a klinikai farmakológiával, azaz a gyógyszerek hatásával, felszívódásával, majd egy nagyon kedves tanárom hatására a vérképző szervek betegségeibe, a hematológiába is „belekóstoltam”. Később elkerültem az Egyesült Államokba, ahol az alkoholos májkárosodást vizsgáltam. Nagyon örülök annak, hogy sok irányban szerezhettem tapasztalatot. Ezért tartom szépnek a belgyógyászatot, és nem irigylem a mai fiatal végzős orvosokat, akik kezdettől fogva beállnak egy szűk szakterületre, és csak azzal foglalkoznak.

– A belgyógyászaton belül diabetológából és nefrológiából is jeles minősítéssel szakvizsgázott. Miért összpontosít a cukorbetegség 2-es típusára?

– Mindkét fajta cukorbetegséggel foglalkozom, de kimondottan a 2-es típusú érdekel azon egyszerű gyakorlati okból, hogy a cukorbetegek 95 százalékát érinti. Nagyon pontosan ismerem a számokat, ugyanis kutatásaink során feldolgoztuk az egészségbiztosítási pénztár adatbázisát. 727.000 ismert 2-es típusú cukorbeteg van Magyarországon, ami más országokhoz képest egy átlagos arányt jelent. 

– A Magyar Távirati Irodától (MTI) érkezett hírben olvastam, hogy a kórosan elhízottak számát tekintve Magyarország világviszonylatban a harmadik helyen áll, gondolom, ez is hatással van a cukorbetegek számára. 

– Minél elhízottabb valaki, annál nagyobb a valószínűsége, hogy kialakul a 2-es típusú cukorbetegség. Érdekes módon 2009-ben értük el a legmagasabb szintet, azóta a betegek száma nem növekszik. 

 

A tünetek, amelyekre figyelni kell

– Tudjuk, hogy az 1-es típusú cukorbetegségben a szervezet egyáltalán nem termel inzulint. A 2-es típusúnál a hasnyálmirigy által termelt hormon, az inzulin nem elegendő ahhoz, hogy vércukorszint-csökkentő hatását a szükséges mértékben ki tudja fejteni. Mondják, hogy sokan későn veszik észre a betegséget. Milyen jelekre kellene jobban odafigyelni?

– Ha a szervezet nem termel elegendő inzulint, amivel a normális vércukorszintet biztosítani tudja, a cukor kikerül a vizeletbe, ami gyakori vizelést, nagyobb mennyiségű vizeletet okoz. Ezt érzékeli a szervezet, a beteg gyakran szomjas, ezért sok vizet iszik. Mivel az elveszített cukor elveszített energiamennyiséget jelent, az elhízott cukorbeteg fogyni kezd, emiatt a szervezet több táplálékot igényel, és az érintett személy többet eszik. A sok vizelet, a többszöri ivás, a fogyás és a több evés mellett gyengül az immunrendszer, és hajlamossá teszi a beteget a fertőzésekre. 

 

A saját felismerés 

 – A professzor úr nagyon népszerű lett Magyarországon, amikor nyilvánosságot látott az a felismerés, hogy munkatársaival kimutatták a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának egyik okát. Megkérem, mondja el, hogyan, milyen eredményre jutottak.

– A betegséget tanulmányozva engem elsősorban az izgatott, hogy az inzulinérzéketlenség vagy inzulinrezisztencia számos szervben megjelenik: májban, vesében, vázizomban, zsírban. Ráadásul ezt az állapotot meg lehet szüntetni, fel lehet függeszteni. Ez úgy történik, hogy a 2-es típusú cukorbetegség felfedezését követően egy-két hétig intenzív inzulinkezelést adunk a betegnek, ennek hatására a páciens hosszú ideig nem szorul inzulinbevitelre. Az okokat keresve irányult a figyelmünk az inzulinérzéketlenség lényegére, ami azt jelenti, hogy az inzulin hatására a sejtek nem veszik fel a vérből a cukrot. Ez úgy kellene történjen, hogy az inzulin hozzákötődik a sejt felszínén levő receptorához, és ennek hatására a sejten belül megindul egy úgynevezett jelátviteli folyamat, ami megnyitja sejtfalat, és azon át a cukor a vérből a sejtbe áramlik, és a vér cukorszintje csökken. A 2-es típusú cukorbetegeknél ez a folyamat károsodik. Ha az inzulinérzéketlenség nem lenne felfüggeszthető, azt gondolhatnánk, hogy az örökítő anyag, a DNS károsodott, ami így ki van zárva. Mivel nem lehet egy-két óra alatt felfüggeszteni, nem egy gyorsan változó molekuláról van szó, tehát az a molekula egy fehérje lehet, aminek a változása néhány órától egy-két napig terjed. Rájöttem, hogy a szakirodalomban komoly adatok vannak arra, hogy az oxidatív stressz hatására bizonyos kóros aminosavak termelődnek. Ezek a tirozinnak nevezett aminosavhoz hasonlóak, ami kulcsfontosságú abban, hogy az inzulinjel a sejten belül normálisan terjedjen. Ebből következtettem arra, hogy a tirozinhoz hasonló kóros aminosavak beépülnek az egészséges aminosavak helyére a fehérjékbe, és addig, amíg a kóros aminosavat tartalmazó fehérje él, károsítja az inzulin jelének az átvitelét. Úgy néz ki, hogy erről van szó, de tágabb értelemben, mert ezt a jelátviteli mechanizmust nemcsak az inzulin használja, gyakorlatilag nincsen olyan hormon, olyan életműködés, amibe valahol bele ne szólna. Ezért azt gondoljuk, hogy az érelmeszesedéshez, vesekárosodáshoz és sok minden máshoz is köze van. 

– Milyen következménye lehet e bonyolult hiba megfejtésének?

– Amíg sokat eszünk, a cukorbetegséget nem lehet megszüntetni. Ha abbahagyjuk a túlzott energiabevitelt, ha lefogyunk, a 2-es típusú cukorbetegség korai stádiumában, ameddig az inzulintermelés véglegesen el nem vész, segíteni lehet, hogy leálljon a folyamat. Sajnos az emberek nagy része nem képes erre, aminek megvan az oka, ugyanis a testsúlyt szabályozó leptin nevű hormon ugyanezt a jelátvitelt használja. Ha ez károsodik, a központi idegrendszerben nem szűnik meg az éhségérzet, és a túlevés ennek a vetülete lesz. Ezért gondoltam, hogy azt, amire rájöttünk, érdemes lenne szabadalmaztatni, a kóros aminosavak hatását ugyanis egészséges aminosavpótlással vissza lehet fordítani. 

 

Pótolni az egészséges aminosavat

– Sikerült a hogyanra is megtalálni a választ? 

– Kiderült, hogy az egészséges aminosavszint nagyon sok állapotban majdnem a felére csökken, például vesekárosodásban vagy vérmérgezésben. Az egészséges aminosav a vesében termelődik, félig esszenciális aminosavként, amit fele arányban be tudunk vinni az étellel is. Ha a vese nem termeli, egyszerre jelentkezik az egészséges aminosav hiánya és a kórosnak a túltermelése. Feltételezhetően ebben a szakaszban nyílik lehetőség az aminosav pótlására. Erre jelenleg humán vizsgálatokat tervezünk, ami a cukorbetegek esetében óriási összeget jelentene. Emiatt egy olyan betegségmodellt kerestünk, ami sokkal könnyebben megfogható. A vérmérgezésben hasonló folyamat játszódik le, mivel a betegeknek felborul a cukoranyagcseréje. Hatalmas mértékű kóros aminosav-termelést mértünk náluk, és a felére lecsökkent az egészséges aminosav mennyisége. Ezért azt gondoltuk, hogy ezeknél a betegeknél kezdjük el a vizsgálatot. Egy hétig tervezzük adni az egészséges aminosavat, ezalatt megfigyeljük a szénhidrátanyagcsere-zavart, a betegek túlélését és néhány, klinikai szempontból releváns adat változását.

 

Folytatódik a szabadalmaztatás

– Hogyan lehet az aminosavat előállítani?

– Szerencsénk volt, hogy egy magyarországi gyógyszergyár fantáziát látott az eredményeinkben, és legyártotta az első vizsgálati készítményt. Rendelkezünk ugyanis az európai és az ausztrál szabadalommal, és folyamatban van az Egyesült Államokban, Kanadában és Kínában is a szabadalmaztatás, bár egyelőre kemény csatákat vívunk. 

– Mikor kezdődhetnek el a humán kísérletek?

– Jelenleg a vizsgálati anyag összeállításán dolgozunk, ami rendkívül bonyolult. Háromnegyed részével készültünk el, és ha befejeződött, benyújtjuk a megfelelő hatóságokhoz. Az egyetemtől, a kartól kapott támogatás segítségével megvan már a vizsgálóhely, és a kollégáim azzal támogatnak, hogy a vizsgálatot tudományos érdeklődésből ingyen elvégzik. Magyarország ilyen szempontból egy nagyszerű hely. 

– Az egészséges aminosav-bevitel elképzeléseik szerint egyszer kell megtörténjen, vagy esetleg ismételni kell?

– Amíg a vizsgálatok nem zajlottak le, nem tudok erre a kérdésre válaszolni. Azt gondolom, hogy a vérmérgezés egy heveny betegség, ezért a pozitív végeredmény nagyon fontos lépés lesz. Tervezzük ugyanakkor a következőt is. Az egyetem és a kar anyagi támogatásával foghatunk hozzá a tervezett vizsgálati dokumentáció megírásához, amelyben a 2-es típusú cukorbetegséghez hasonló krónikus állapotot céloznánk meg, és ha ezek egymásra épülve pozitív eredmény hoznának, akkor talán egyszer kapunk egy… 

– …Nobel-díjat.

– No nem, de egy olyan támogatást, amellyel a cukorbetegeket lehetne vizsgálni, aminek a kifutása négy-öt év, és több száz, több ezer betegről van szó. Ennek az anyagi alapja sajnos nehezen teremthető meg. 

 

Minden lépés azt igazolta, hogy lehet 

– Mennyi ideje tart a kutatás?

– Tíz éve, és ez idő alatt a témából négyen védték meg a PhD-doktori dolgozatukat. 

Bár lépésről lépésre haladtunk, érdekes volt a kutatás minden pillanata, mert eddig minden lépés azt igazolta, hogy lehet. Ezen túl, mint minden kutatásban, benne van a bukás és benne van a siker lehetősége is. 

– Ezek szerint a fiatal korosztályhoz tartozó 2-es típusú cukorbetegek reménykedhetnek?

– Bízom benne, hogy segíteni fog, és hozzá kell tennem, hogy a gyógyszerezés tekintetében az utóbbi években óriási a fejlődés, amiről a marosvásárhelyi előadásom is szólt. Új gyógyszercsoportok jelentek meg. Az egyik a vesében hat, meggátolva, hogy a vese visszaszívja a vizeletbe került cukrot, amit a gyógyszer hatására kiürít, ezáltal javul a vércukorszint, csökken a testsúly és a vérnyomás. A másik egy bonyolultabb hatású fehérjetulajdonságú hormon, ami serkenti az inzulintermelő sejtek működését, sőt a számukat is próbálja visszaállítani. Olyan jellegű hatása van, mint a glükagon nevű hormonnak, ami egyszerre a testsúlyt, a vércukrot, valamint a szív-érrendszeri és a vesekockázatot is jelentősen csökkenti. Miközben átütőnek érezzük ezeket az új gyógyszereket, a maradék kockázatra is gondolni kell, ami nagyon komoly problémát jelent. Ennek a további csökkentését szeretnénk a saját szabadalmunkkal elérni. 

Bár kifejtette, hogy nem szeret erről beszélni, hadd írjuk le, hogy Wittmann István professzor 1960. május elsején született Sztálinvárosban, ahogy Dunaújvárost egykor nevezték, és a helybeli Münich Ferenc Gimnáziumban tanult. Mivel templomba járó orvos édesapja másképpen gondolkozott, mint ahogy azt a város légköre sugallta, megtanulta, hogy nonkonform módon is lehet gondolkodni. Ez sokat segített a kutatómunkában, abban, hogy megértse a másik embert, és bevallása szerint a mi kisebbségi sorsunk átérzésében is.