Marosszéki dalmaraton Jobbágyfalván

*Kisebb-nagyobb dalkarok, csoportok és egyéni fellépők is érkeztek a dalmaratonra  
Fotók: Ábrahám Szilárd

Százak énekével ünnepelték a magyar kultúrát

Marosszéki dalmaraton néven egyedi programot szervezett a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) Maros szervezete a magyar kultúra napja alkalmából múlt csütörtökön. Jobbágyfalván a Tündér Ilona vendégházban 24 órán át váltották egymást az egyéni és csoportos fellépők zenével, szavalattal, de főleg énekléssel.

A rendezvényen részt vettek a jobbágyfalvi Nagy Ferenc és a Marosszéki Harmónia férfikórusok, a holtmarosi dalkör, a mezőbergenyei Kincsásók, a nyárádszeredai Bocskai Dalkar női kara, az udvarhelyszéki Napkorona népzenekör, a marosvásárhelyi Fagyöngy citeracsoport, Kásler Magda népdalénekes, míg az istvánházi Fülöp Tibor István katonadalokkal, Kovács Mihály Levente kuruc nótákkal lépett fel. Örvendetesen szép számban érkeztek a gyermek és ifjúsági fellépők is: a nyárádszeredai Deák Farkas Általános Iskola részéről a Kistücskök, a nyárádremetei Dr. Nyulas Ferenc iskolából a Gyöngyszemek énekegyüttes, továbbá a csíkfalvi iskola felső tagozatos diákcsapata, a nyárádselyei elemi iskola Bekecsalji Csillagok csoportja, a Nyárádmenti Pillancsok nagy- és kiscsoportja, a Vásárhelyi Pillancsok, a nyárádszentlászlói Györfi Jolán Boglárka, egyedi előadóként a mezőpaniti Bodó Csaba Loránd, a Marosvásárhelyi Filharmónia énekese operettslágerekkel is megörvendeztette a jelenlévőket, míg a házigazda Szász Csaba Levente mondókái is mosolyt csaltak az arcokra.

A fellépők között folyamatosan egy kéttucatnyi személyből álló csapat (a Magvetők) énekelt, nótázgatott zenészek társaságában, köztük Kibédtől Székelykálig, Holtmarostól Nyárádselyéig Marosszék számos településéről érkező énekszerető egyének, sőt Bihar megyei vendégek is voltak.

A kulturális maratont internetes csatornán élőben lehetett követni.

„Él és összeköt bennünket”

A rendezvény január 22-én reggel nyolc órakor kezdődött a Himnusz elszavalásával és himnuszaink eléneklésével, és másnap reggel 8 órakor zárult ugyancsak a himnuszok éneklésével. Megnyitóbeszédében a szervező RMGE Maros szervezet elnöke kiemelte: mint a társadalom szilárd alapja, a gazdák úgy gondolták, hogy a magyar kultúra napját idén népdalokkal, mesékkel tudják megélni egy huszonnégy órás maraton keretében, és ezzel példát tudnak adni a fiataloknak, hogy azok „lássák meg: nem halt ki az a hagyomány, ami megtartott minket évszázadokon, évezredeken át” – mondta el Fazakas Miklós, aki szerint ez egy elgondoltató pillanat lehet: érdemes-e itt élni a jelen körülmények között, vagy a világ olyan más tájain kell-e keresni a boldogulást, ahol ez a környezet és szellemiség már nem létezik.

Csíkfalva község polgármestere örömét fejezte ki, hogy itt szervezték meg ezt a rendezvényt, amely „szép példája annak, hogy a magyar kultúra él és összeköt bennünket”. Varga Ervin azt kívánta, hogy az esemény mindenkit feltöltsön, és emlékeztessen, hogy mekkora kincs számunkra a kultúránk.

Az előadás-sorozatot Ritziu Ilka Krisztina művésznő nyitotta meg rövid egyéni kulturális előadással, ismertetve a magyar kultúra napjának kialakulását és különböző mai ünneplési formáit is.

Nagy élmény volt

Nagy élményt jelentett mindenkinek az udvarhelyszéki Napkorona népzenekör fellépése, a hatvan személy közel háromnegyed órás éneke és hangszeres játéka mindenki számára maradandó pillanatokat nyújtott. A népzenekör tíz évvel ezelőtt indult a Gagy mentéről, Magyarandrásfalváról, azzal a céllal, hogy újjáélesszék és továbbadják Udvarhelyszék és a szomszédos térségek gazdag népdalkincsét. A népzenekört dr. Fodor Béla etnomuzikológus alapította és vezeti öt körzetben (ebből négy udvarhelyszéki, az ötödik marosszéki, azaz sóváradi), és több mint húsz település énekeseit és zenészeit tömöríti. Nem nevezik magukat népdalénekeseknek, csak a népdal szerelmeseinek, és a dalolás szeretete kapcsolja össze őket. Régen az éneklés természetes része volt egy közösség életének, az emberek a munka során és a lakodalmakban is együtt énekeltek.  

A népdal akkor tud igazán élni, ha közösségben szólal meg, ezért is fontosak az ehhez hasonló események – mondta el csapatismertetőjében Gagyi Ildikó. A népzenekör sóváradi tagja csak a csütörtöki elinduláskor szembesült azzal, hogy milyen rendezvényen is vesznek majd részt, de nagyon örült ennek és az ötletnek is. Sokan távolról jöttek, havazásban, ennek ellenére nagyon jól érezték magukat – emelte ki a Népújságnak, hozzátéve, hogy minden meghívást elfogadnak, nagyon örvendenek minden éneklési lehetőségnek, bár ez részükről anyagi áldozattal is jár, mivel nem egy civil szervezetről van szó, és nem tudnak pályázati forrásokat szerezni, ami a munkájukat segítené.

Nyárádselyéből tucatnyian érkeztek dalolni, nem fellépőként, csak kedvtelésből, hiszen fontosak számukra a hagyományok – mondta el érdeklődésünkre Kacsó Attila. Mindegyikük jól érezte magát, számukra új tapasztalat volt ez a rendezvény, amiért gratulálni tudnak a szervezőknek. A bekecsalji faluban egyre kevesebb lehetőség van a csoportos éneklésre, lakodalom (ahol leginkább közösen szoktak énekelni a falubeliek) az utóbbi három évben csak egy volt, de igyekeznek ezt a hiányt másként pótolni: a településen nagy hagyománya van a névnapozásnak a téli időszakban, ilyenkor a házasemberek és fiatalok együtt sorra kopogtatnak be a hajlékokba, és éneklés mellett köszöntik a névnapjukat ünneplőket. Így próbálják feleleveníteni és éltetni a régi népdalokat, nótákat, hiszen a faluban nincs népdalkör vagy kórus – tette hozzá.

A messzi Bihardiószegről érkezett Jobbágyfalvára Kiss József Géza, akit több régi baráti szál fűz a Nyárádmentéhez, így nem utasította vissza a meghívást. Kíváncsian érkezett, szerette volna tudni, hogy miként szerveznek meg és hogyan zajlik egy ilyen dalmaraton. Nagyon igényes, minőségi rendezvény volt, nagyon jól kapcsolódott a magyar kultúra napjához – fogalmazta meg érdeklődésünkre véleményét a rendezvény végén, míg társa, Kovács Lajos azt értékelte, hogy mennyire kulturáltan, türelmesen várt sorára a sok fellépő a nap során. „Tele van a lelkem hálával, csak gratulálni tudok. Követni kellene ezt nekünk is, nálunk kevés hasonló rendezvényt tartanak” – egészítette ki benyomásait a partiumi férfi.

Neveli a gyerekeket is  

A csíkfalvi általános iskolából énekes és hangszeres csapat érkezett a rendezvényre két felkészítő pedagógussal. A magyar kultúra nem pusztán örökség, hanem élő valóság, amely akkor válik igazán fontossá, amikor a fiatalok is magukénak érzik és aktív részeseivé válnak – fogalmazott a Népújságnak Lokodi Emőke zenetanár, aki különösen fontosnak tartja, hogy a diákok ne csupán tanulják, hanem meg is éljék a magyar zenei kultúrát, és a Marosszéki dalmaraton kiváló alkalom volt erre: nemcsak énekeltek, hanem egy élő, közösségi kezdeményezés részeseivé válhattak. A népdalok és a közös éneklés hidat képeznek múlt és jelen között, és a zene így a diákok számára nem tankönyvi anyaggá, hanem személyes élménnyé válik. A Marosszéki dalmaraton nem csupán fellépést jelentett számunkra, hanem közösségi ünnep is volt, ahol megtapasztalhatták: a magyar kultúra élő, értékes és továbbadható. „Hiszem, hogy az ilyen alkalmak formálják a fiatalokat: nemcsak zenészekké, hanem értékeket tisztelő, nyitott emberekké is” – mondta a tanárnő, aki azt szeretné, hogy diákjai számára a kultúra ne pusztán tananyag legyen, hanem élő, örömteli tapasztalat, és a gyerekek büszkék lehessenek kulturális örökségükre.

A nyárádszeredaiak is nagyon sikeresnek tartják a Marosszéki dalmaratont, amelyen minden korosztály képviseltette magát a 8 évestől a 80 év fölöttiekig, és színes volt mind az előadott művek, mind az előadók szempontjából.

„Mivel igazán gazdag kultúrkinccsel rendelkezünk, egy-két perces átállási szünettel sikerült megvalósítani a 24 órás dalmaratont. Szemtanúi lehettünk találkozásoknak, barátságoknak, örömnek, meghatottságnak, és ami a legfontosabb célja volt a rendezvénynek, a közös éneklésnek. Estére olyan volt a hangulat, hogy a mezőbergenyei Kincsásók csoporttal már mindenki egy emberként énekelt. Nagy öröm volt számomra megélni ezeket a feledhetetlen pillanatokat” – nyilatkozta lapunknak a több gyerekcsoportot is népdaléneklésre oktató nyárádszeredai tanítónő, ének-zene pedagógus, Bocskay Eszter Gizella.

Minden várakozást felülmúlt

Nemcsak a gyerekcsoportokat felkészítő pedagógusok nyilatkoztak elégedetten a maratoni rendezvényről, hanem annak ötletgazdája is. Fazakas Miklós úgy érzi: az elmúlt két-három évtizedben a néptáncot jobban népszerűsítették, mint a népdalt, ezért is tartotta fontosnak az RMGE Maros szervezete ezzel is foglalkozni, hiszen olyan gazdaközösségekben mozognak, ahol az éneklés az élet részét képezi. Kevés fiatalt érdekel manapság a népdaléneklés, de azok sem ismerik a dalokat, ezért is vetették fel egy ilyen maraton megszervezésének ötletét a tavaly, egy mezőgazdasági kiállítást követő éjszakai énekléssorozat nyomán. A helyszínválasztás egyrészt azért esett a Nyárádmentére és Jobbágyfalvára, mert az éneklő közösség nagy része nyárádmenti, az ötletgazda is nyárádmenti, és a kulcsember szerepet betöltő személy is az. Másrészt a jobbágyfalvi Tündér Ilona vendégháznál olyan adottságok vannak, és a hozzáállás is olyan, ami nélkül máshol nagyon nehezen lehetne megszervezni egy ilyen maratont – véli Fazakas Miklós. Ő amúgy álmában sem gondolta, hogy egy ekkora méretű, sikerű és hatású lesz az első dalmaraton – ismerte be, de az ötletét felkarolta egy erős mag, amely a szervezési munka mellett szakmabelieket, énekeseket, pedagógusokat is megszólított. Sok fiatal és gyerek is érkezett énekelni, érdemes tehát az ő oktatásukra is figyelni, és ez pozitív példa lehet azoknak a közösségeknek is, ahol ez ma hiányzik. Az RMGE Maros szervezet ebből kiveszi a részét ezután, a dalmaratonok szervezését pedig mindenképp folytatni fogják, a jövőben is lesz ilyen esemény, hiszen felelősséggel tartoznak ennek a „történetnek” a folytatásáért, jövőjéért – tette hozzá a gazdaszervezet elnöke.