Maros megye hangja

Aki követi a magyarországi és romániai televízió-csatornák zenei tehetségkutató műsorait, láthatta, hogy több próbálkozás után legutóbb a Románia hangja (Vocea României) produkcióban kiválóan szerepelt Vízi Imre, aki különleges hangjával nyerte el a mentorok tetszését és bekerült az élő adásba. A tehetségkutató műsorokról, zenei pályafutásáról beszélgettünk az előadóval.

Aki követi a magyarországi és romániai televízió-csatornák zenei tehetségkutató műsorait, láthatta, hogy több próbálkozás után legutóbb a Románia hangja (Vocea României) produkcióban kiválóan szerepelt Vízi Imre, aki különleges hangjával nyerte el a mentorok tetszését és bekerült az élő adásba. A tehetségkutató műsorokról, zenei pályafutásáról beszélgettünk az előadóval. 

– Hogyan kezdődött zenei karriered?

– Sepsiszentgyörgyön születtem, Bátoson nevelkedtem, majd Szászrégenben és Marosvásárhelyen laktam. Zenei pályafutásom akkor kezdődött, amikor megismertem Szabó Elődöt, a szászrégeni Titán zenekar frontemberét, aki egy papírdarabra leírt nekem néhány gitárakkordot, és én lejátszottam. Azóta többször is felléptem az együttessel, énekeltem és gitároztam is. Azonkívül egyéni zenei fellépéseket is vállaltam.

– Először a Csillag születik tehetségkutatón próbálkoztál. Milyen volt ott a hangulat, hogyan fogadtak mint erdélyi magyart, számított-e az azt követő időszakban, hogy ott is megmutatkoztál?

– Voltam Médiabefutón, Megasztáron és a Csillag születik című műsorban. Most a Románia hangjában próbálkozom, ahol nagyon jól érzem magam, s valószínű ez lesz életem utolsó tehetségkutató versenye. – A Csillag születikre nem én jelentkeztem. Barátom, Jocó szilveszter után felhívott és megkért, hogy menjek vele. Először nem akartam benevezni, de végül mégis úgy döntöttem, hogy gitárral kísérem az előadását. Az ottani szereplés nagyon jó tapasztalat volt számomra szakmailag és emberileg. Ott ő volt a főszereplő, én csak a kísérőzenész. Azért jobb most a Románia hangjában, mert énekesként is felfigyelhetnek rám az emberek. Sőt, akik akkor csak zenészként ismertek meg, most meglepetéssel tapasztalják, hogy énekelek is.

– Összehasonlítva az ott tapasztaltakat, milyen részt venni egy hasonló romániai produkcióban?

– Mind a magyarországi, mind a romániai showműsorban profi csapat áll a szereplők mögött. Mindent megadtak, megadnak, amire szükségünk van. Nekem azért valahogy jobban tetszik a bukaresti műsor. Valahogy melegebb lelkűek, nyitottabbak a Románia hangja stábja, mentorai. Budapesten távolságtartóbbak, hűvösebbek voltak velem szemben. A magyarországiak a nyugati stílusú üzleti kapcsolatokra alapoznak.

– A popvilágban helyet kereső erdélyi magyar furcsa helyzetben van. Ha a területi hovatartozást nézzük, akkor egyértelműen Bukarest lehet a kapu az ismertség felé, ha a kulturális kötelékeket, akkor Budapest. Az előbbi fővárosban kisebbségiek vagyunk, az utóbbiban (lehet, hogy) románok, jobb esetben külföldiek. Mi a véleményed erről? Ennek a tudatában hogyan lehet hosszú távú karriert építeni?

– Egy művésznek nem szabad beskatulyáznia magát. Én azoknak zenélek, akik szeretik azt, amit csinálok. Nem érdekel, hogy a hallgatóság román, magyar, ha szereti a zenémet és örömöt szerzek neki ezzel, akkor érdemes szívvel-lélekkel muzsikálni. A zene a tudatalattira hat, mielőtt bármilyen nyelvű szöveg kísérné, ezért egyetemes, nincs nemzetisége. Azt szeretném, hogy az egész világ megismerjen, elismerjen, elfogadja a zenémet.

– Nyilván megismertél mindkét produkcióban olyan embereket, akik segítenek a pályádon. Kik maradtak melletted a budapesti show után, és kik azok, akikkel úgy érzed, hogy a romániai Voice-ban is közös jövőt építhetsz? Miért?

– A budapestiekkel már nem tartom a közeli kapcsolatot. Levelezek ugyan Hajós Andrással, Puzsér Róberttel, Pokorny Liával, mert velük összebarátkoztam. De mostanában nemigen volt időm levelet írni. Elküldöm nekik a videoklipemet, mert kíváncsi vagyok a véleményükre. Bukarestben már kaptam ajánlatot zeneszerzésre, zenélésre, ami kecsegtető. Emiatt valószínűleg többet fogok Bukarestben tartózkodni, csak az a baj, hogy már hiányzik Marosvásárhely. Vidékiként szükségem van a nyugalomra, még szokatlan az a nyüzsgés, ami körülvesz.

– A tehetségkutató show-k előnye, hogy a média révén a figyelem középpontjába helyezi azokat, akiket addig kevésbé ismertek. Ameddig üzletet látnak az illetőben, addig támogatják, futtatják, aztán egyszer csak kihátrálnak az illető mögül, jön a következő évi előadás újabb „kliensekkel”. A kérdés az: ha elengedik a kezed, mi lesz tovább? Van-e valamilyen elképzelésed, hogy a menedzsmentet és értelemszerűen az anyagiakat illetően hogyan folytatod a pályádat, ha a támogatás már nem lesz mögötted?

– Annak, aki egy ilyen tehetségkutatóra jelentkezik, tudnia kell, hogy egy showműsor részévé válik. Tőle függ, hogy megjegyzik-e a nézők, marad-e vagy sem. Egy ilyen előadás jó ugródeszka, de utána jön a kemény munka. Igencsak rá kell húzni, hogy értelme legyen az egész előadásbeli szereplésnek. Ez ilyen egyszerű, se több, se kevesebb.

– A jelenlegi állás szerint ki nyeri meg a Románia hangját?

– Nem tudom, nem lehet megjósolni, hiszen a közönség szavazata miatt még minket és a stábot is érhetik meglepetések.

– Miért támogassanak a rajongók?

– Azért, mert nekik énekelek, és ha tetszik a produkció, tartsanak ki mellettem.