Sokan állítják, hogy semmi sem változott a hétvégi referendum, illetve az azt megelőző agresszív kampány után.
Sokan állítják, hogy semmi sem változott a hétvégi referendum, illetve az azt megelőző agresszív kampány után. Az embereknek nem volt szavazókedve, így tehát nem lesz alkotmánymódosítás, mert a kétnapos – amúgy nem kis pénzbe került – népszavazás az Országos Választási Iroda által közölt részvételi eredmények alapján érvénytelen.
Persze, ahogy ilyenkor szokás mifelénk, mindenki másban keresi a hibát. Kirobbanó energiával folyik az egymásra mutogatás.
A család alkotmányos meghatározásának módosítását kezdeményező Koalíció a Családért szervezet elnöke, Mihai Gheorghiu szerint kizárólag a politikai pártok és a sajtó a hibásak, mert félretájékoztatták az állampolgárokat. Viszont úgy gondolja, hogy bár céljuk nem teljesült, és nem sikerült módosítani az alkotmányt, ez a szavazás „fennmarad a társadalom, a nemzet történelmében”.
Urnazárás után a politikai pártok is magukra találtak, és kihasználták az alkalmat egymás besározására, illetve valamiféle politikai tőke szerzésére. A liberálisok vezére – aki alatt igencsak inog az elnöki szék – mindenkori vesszőparipáját lovagolta meg, és nagy hangon követelte a kormány, illetve a kormánypárt elnökének lemondását. Észre sem vette, hogy miközben arról filozofált, hogy a távolmaradással a választók a PSD elnökének adtak egy pofont, saját pártjának legerősebb személyiségei az ő fejét követelik. Ugyanis egybehangzó véleményük szerint, amelyet a közösségi oldalakon tártak a nyilvánosság elé, az elnök „újabb kalandba és újabb politikai kudarcba taszította a pártot”, ami miatt a liberálisok elveszítették szavazótáboruk 70 százalékát.
A másik ellenzéki párt, amely folyamatosan meg akarja menteni Romániát, örömmel nyugtázta a referendum bukását. A zsebpárt elnöke valamilyen, csupán általa ismert logika szerint azt a következtetést vonta le, hogy akik nem mentek el szavazni, azok rájuk adták a voksukat.
A vezető kormánypárt helyettes főtitkára meg arra hivatkozott, hogy pártja nem vállalta fel a referendumot – egyébként a Koalíció a Családért szervezet erre szólította fel a politikai pártokat –, így máshol kellene keresni a kudarc okát. Ő maga az államelnököt nevezte az egyik bojkottálónak, aki kevéssel urnazárás előtt, mint-egy méla undorral élt szavazati jogával.
Maradt tehát minden a régiben? Talán mégsem. Hiszen a rendszerváltás óta soha nem volt ilyen alacsony a részvételi arány. Ez azt is jelentheti, hogy az embe-reket nem lehet már olyan könnyen manipulálni. Intő jel lehetne a politikusok számára, hiszen a következő két évben választások lesznek, amelyeknek számukra sokkal nagyobb lesz a tétje, mint a hétvégi referendumnak. Elgondolkozhatnak rajta, és bár önös érdekből, magyarán a szavazatok fejében, a választókért is tehetnének valamit még a kampány előtt. Mert a szavazataik nélkül semmit sem érnek.
