A mama alszik
Fél hat felé járt az idő. Szürkület uralta a várost. Gizella nagymama a nagyszobában nézte egy darabig a tévét, majd elaludt. Hatalmasakat horkolt, biztosan komoly álmai lehettek. András bement a szobába, s kikapcsolta a tévét. Barátnőjével, Erzsivel behúzódtak a kisszobába.
Fél hat felé járt az idő. Szürkület uralta a várost. Gizella nagymama a nagyszobában nézte egy darabig a tévét, majd elaludt. Hatalmasakat horkolt, biztosan komoly álmai lehettek. András bement a szobába, s kikapcsolta a tévét. Barátnőjével, Erzsivel behúzódtak a kisszobába. Végre kettesben lehettek. Már két éve ismerték egymást, jóban-rosszban kiálltak egymás mellett, mert fülig szerelmesek voltak. Még cigarettát is bevitt Bandi egyet-egyet maguknak, pedig a legény anyja mindig azt mondta, hogy infarktust kap, ha a szobában meglátja cigizni. De tudta, ha egyszer elalszik, akkor egy kis időre nyugta lesz anyjától, mert soha nem öt perceket szokott egyszerre aludni. Bandi mindkettejüknek meggyújtotta a cigit, s jó nagyokat sóhajtottak. A nap pont besütött rájuk, a háznak ezen az oldalán szokott ilyenkor sütni, enyhe meleget árasztva magából. Erzsi nagyon szép nő volt, karcsú és csinos, Bandi örülhetett, hogy ilyen lánnyal hozta össze a sors. Gépírónő volt egy narancslévállalatnál. A keresete kielégítő. Bandi meg éppen munkanélküli közgazdász volt. Miután elszívták a cigit, a srác rögtön vitte kifelé a hamutálat, barátnője meg kinyitotta az ablakot. Mikor visszatért, elővette a fiókból a magyar kártyát, s huszonegyezni kezdtek. Néha Bandi betekintett anyjára, de annak arcán látszott, hogy nagyon mélyen álmodik. Jót játszottak együtt, mire a lány egyszer csak megszólal:
– Nem veszel feleségül?
– Ezt már megbeszéltük! – s nézte komolyan a lapokat.
A lány arcán enyhe sértődöttség suhant át. Nem volt kedve vitázni, de egybe akart már kelni a fiúval. S mivel a lány percekre elhallgatott, a fiú vigasztalni próbálta:
– Csak akkor tudok venni lakást ha lesz pénzem. De nem lehet, hiszen most még munkám sincs.
A lánynak meg pláne nem volt annyi bére, hogy ő is el tudjon szakadni otthonról, a szüleitől.
– Miért nem jó neked így, ahogy most vagyunk? – kérdezte Bandi
– Mert nem vagyunk már gyerekek, sőt ifjúk sem!
Bandi erre olyan arcot vágott, mint aki csodálkozik.
Hüledezett.
– Ezzel nem vagyunk egyedül!
– Ezt én nagyon utálom hallani!
– Raboljak bankot?
A lány elmosolyodott. Miután befejezték a kártyázást, Bandi kiment a konyhába, s hozott egy-egy pohár szódavizet maguknak. A lány már nem bírta tovább érzelmeit visszatartani, s vetkőzni kezdett. Bandi mire visszatért, azt látta, hogy barátnője melltartóban és egy szál bugyiban van. Bandi elkedvetlenedett.
– Mi baj van? – kérdezte Erzsi
– Nem akarok szeretkezni most!
– Én pedig nagyon akartam!
– Öltözz vissza!
Erzsi most megsértődött. Visszavette kék blúzát, szürke farmerét, és arca rezzenéstelenné vált. Bandi a kezébe adta a szódavizet. A lány csak félig itta ki a poharat. Majd eltelt öt perc, s pillanatok alatt egy ruha sem volt rajtuk. Jót szeretkeztek. Ismét rágyújtottak. Közben Gizella kiáltotta:
– András!
A srácnak nagyot dobbant a szíve. Elnyomta a cigarettát, s sietett a nagyszobába.
– Mindjárt itt vagyok! – mondta barátnőjének.
Bement a nagyszobába, s kérdi:
– Mi a baj?
– Nincs semmi baj, csak úgy kiszáradt a torkom.
Bandi hozott egy pohár szódavizet, s miután ivott, Gizella néni újból elaludt. A legény visszament barátnőjéhez.
– Tényleg jó lenne külön költözni! – elegem van az anyámból!
– Na látod! – mondta a lány szívdobogva.
– Ha lesz munkám, minden más lesz!
Erzsi erre elismerő arckifejezést vágott. Átkarolták egymást. Testük forrón tapadt egymáshoz. A lány csókot adott a fiú homlokára.
– A mamád egyáltalán tudja, hogy itt vagyok?
– Talán. Sejtheti. De nem törődik vele.
– Azt hiszem, mennem kell!
– Maradj még! Olyan jó veled! – mondta a fiú.
Hirtelen cseng a telefon. Bandi felveszi, s munkaügyben keresik. Örömében kivilágosodik az egész arca.
– Akkor hétfőn találkozunk!
S lerakta a kagylót.
– Ki az, Andriskám? – riadt fel Gizella néni.
– Munkám akadt! Lesz pénzem! – rikoltotta örömében.
– Az jó! – mondta az öregasszony, s egy könyvet vett a kezébe.
Bandi elmesélt mindent Erzsinek. Ő is nagyon örült, esélyt látott már végre az önálló életre. Gizella néni meghallotta, hogy fia valakivel beszél.
– Kivel beszélsz te? – kérdezte
– Csak a barátnőmmel! Aludj tovább!
Majd erre mind ketten egy jó nagyot nevettek. Bandi többször megcsókolta Erzsit. A lány azért nem volt olyan boldog.
– Jól van már, jól van!
Erzsi is ivott a szódából, mikor kiment a konyhába, s búcsúzott.
– Várd meg, míg elalszik a mamám!
– De miért? – kérdezte a lány szinte nevetve.
– Tudod, milyen kótyagos! Sokat felejt.
S Gizella néni öt perc olvasás után valóban elaludt.
– Most már mehetsz!
És a lány kilépett az ajtón, majd integetve ment lefelé a lépcsőn. András becsukta az ajtót. Ment s lepihent. Gizella néni meg álmából felriad, s azt dadogja:
– Erzsi, Erzsi…
Bandi befut hozzá.
– Mi van Erzsivel?
– Itt volt vagy nem?
– Te csak képzelődsz!
– Akkor csak álmomban láthattam!
Bandi visszament a szobájába, s most ő aludt egyet. Gizella néni meg felkelt, s csinált magának egy feketét. Fel akart rázódni álmosságából. Az est is leszállt, s csak a sarkcsillag szikrázott és tündökölt.
Dinók Zoltán
