Magyarkirályfalván készült bútorok

Székely Király Istvánt a faluban és a községben csak úgy emlegetik „az asztalos.” Az iparűzésre jogosult szakember mesteri szinten végzi munkáját. A családi ház egyik részében fafeldolgozó műhelyt rendezett be.

Székely Király Istvánt a faluban és a községben csak úgy emlegetik „az asztalos.” Az iparűzésre jogosult szakember mesteri szinten végzi munkáját. A családi ház egyik részében fafeldolgozó műhelyt rendezett be. Az épülethez csatolt egy fedett színt, ahol nagy brikettpréselő gépet helyezett üzembe. A műhelyek a család beltelkén, 100 négyzetméteren terülnek el. Igazi kis ipari egység működik itt. A villamosenergia-fogyasztást három óra méri, a gázfogyasztás mérésére két órát szereltek fel. A családi ház ún. ipari udvarán farönkök várnak feldolgozásra. A megrendelt bútorokhoz a faanyagot az asztalosmester válogatja ki az erdőben munkatársaival, két fiával, Istvánnal, aki szintén asztalosnak tanult, és Zsolttal, aki gáz-vízszerelésben szakosodott, de nem gyakorolja szakmáját, mivel időközben megszerette az édesapja és testvére által végzett munkát. Rengeteg megrendelésük van Magyarországról, Németországból és itthonról. A megrendelők általában nem rajzokkal, hanem a bútorokról készített, reklámlapokból kivágott fotókkal keresik fel a vállalkozókat, azok alapján készítik el a műszaki rajzokat, amelyek alapul szolgálnak a bútor gyártásához.

Amikor felkerestük Székely Király István vállalkozót, az ebédlőben egy nagy ovális, faragott lábú asztal körül ült a család: István, Zsolt, a kisebbik testvér, Andrea és a háziasszony, Magdolna. Az asztalt nyolc kárpitozott, faragott szék vette körül, jutott hely számunkra is. Elmondták, hogy mindennap együtt reggeliznek, ebédelnek, vacsoráznak, mindenkinek megvan a teendője. Magdolna asszony lánya, Andrea segítségével főz, mosogat. Egyébként Andrea Dicsőszentmártonban tanul. Közben megragadta figyelmemet az ebédlő berendezése: a motívumokkal ellátott komód, a tálaló. A házigazda észrevehette meglepetésemet, mert mondta is, hogy a bútor nem új, már öt éve készítették. Ha a nyolc széket és az asztalt meg szeretném vásárolni, melyik lenne a legkisebb ár, amit kialkudhatnék? – kérdeztem. 3000 euró – hangzott a válasz.

A kőrisfa nemcsak drága, fel kell számolni a hozzáadott értéket is. Ezenkívül jó gépekre, szerszámokra van szükség, és tehetségre, fantáziára is. A giccset nem szeretik a külföldiek, így hát nagy figyelmet kell fordítani a díszítőmotívumok kiválasztására és kivitelezésére – mondotta az asztalosmester.

Végül megtudtuk azt is, hogy a fejlesztést bankhitel nélkül végezték, pályázatokat sem nyújtottak be. Önerőből fejlődtek fel erre a szintre. Ennek az a titka, hogy a család minden tagja egyazon cél érdekében dolgozik.