Magyar Nobel-díjasok

• 2014-05-22 14:12:15

3. Zsigmondy Richárd

Sorozatunkban a magyar és magyar származású Nobel-díjas tudósokat mutatjuk be olvasóinknak

3. Zsigmondy Richárd

Richard Adolf Zsigmondy (Bécs, 1865. április 1 – Németország, Göttingen, 1929. szeptember 23.) magyar származású osztrák-német kémiai Nobel-díjas (1925) vegyész, a kolloidkémia kiemelkedő alakja. Saját magát osztráknak vallotta, bár származása szerint magyar volt, tudott is magyarul, a magyarságtudatát családja és rokonsága tartotta ébren benne. Édesapja, dr. Adolf Zsigmondy, Bécsbe települt magyar fogorvos volt, sok sebészeti műszer feltalálója, aki gyerekeit a természettudományokkal is megismertette. Édesanyja Irma von Szakmary (Szakmáry Irma) költőnő, a gyerekeit a természet és a művészet szeretetére nevelte. Nagybátyja Zsigmondy Vilmos bányamérnök, az MTA tagja. Bátyja Zsigmondy Emil híres hegymászó.

Felesége Laura Lujza Müller (1903-ban házasodott össze vele), a jénai Wilhelm Müller professzor lánya. Két lányuk született: Annemarie és Käthe.

Már korán a fizika és kémia iránt érdeklődött, Stoeckhardt A kémia iskolája című könyvét tanulmányozta, és otthon, a saját maga által berendezett kis laboratóriumban kísérleteket folytatott a könyv alapján. Szintén érdekelték Roscoe-Schorlemmer és Berzelius könyvei.

Egyetemi tanulmányait E. Ludwig professzornál végezte a Bécsi Orvosi Egyetemen, majd szintén Bécsben, a Műszaki Főiskolán (Technische Hochshule) folytatta. 1887-ben Münchenbe ment, és szerves kémiát tanult W. von Miller professzornál.

1890-ben szerezte meg doktori címét (doktori disszertációjának címe: Beiträge zur Synthese von Indenderivaten, München). Ezután a fizikus Kundt professzor analitikusa lett Berlinben. Itt kezdte meg a kolloid fémszolok, ezen belül is a kolloid aranyszol kutatását.

1893-ban Grazban a Műszaki Főiskola magántanára lett. Ez alatt az idő alatt kutatást folytatott a rubinüveggel.

1897 és 1907 között a Jénai Egyetem magántanára és a Schott üveggyár tudományos munkatársa volt.

1897-ben folytatta kutatásai a kolloid aranyszol területén. Megállapította, hogy az aranyszol színe a diszperzitásfoktól függ. Eljárásokat dolgozott ki, a Cassius-bíbor néven ismertté vált jelenséget is megmagyarázta. Kutatásait a világhírű jénai gyárban is tudományos munkatársként végezhette, hiszen megállapítása az üveg- és porcelángyártásban is hasznosítható volt.

1900-tól Jénában, magánlaboratóriumában folytatta kutatásait.

1903-ban szerkesztette meg az ultramikroszkópot H. Siedentopffal, aki a Zeiss gyár fizikusa volt. A műszer működése a Tyndall-jelenségen alapult. Ekkor tudta bizonyítani, hogy a kolloid oldatok heterogén rendszerek, és a kolloid rendszerek átmenetet képeznek a szuszpenziók és az oldatok között.

1908-tól a Göttingeni Egyetem Szervetlen Kémiai Intézetének kémiatanára.

1913-ban műszerét tökéletesítette (résultramikrosz-kóp), meghatározta a részecskék térfogategységre eső számát. Kutatásokat folytatott a diszperz rendszerek állandóságával kapcsolatban, vizsgálta a micellák kémiai összetételét. Tanulmányozta a géleket, a védőkolloidokat, melynek során bevezette az aranyszám fogalmát, ami a védőhatás mértékének meghatározására szolgált.

Feltalálta a membránszűrőt (1918) és az ultraszűrőt (1929), melyen baktérium nagyságú részecskéket lehetett egymástól elválasztani.

1925-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat „a kolloid oldatok heterogén természetének bizonyításáért és az ultramikroszkóp feltalálásáért”. A Magyar Természettudományi Közlöny nem adott hírt erről az eseményről. A Nobel-díjjal járó összeget a göttingeni egyetem fejlesztésére fordította. Kutatásait ezután publikálta könyv alakban is, melyben veje segített.

1929 februárjában nyugdíjba vonult, majd néhány hónappal később meghalt.

A Holdon található Zsigmondy-krátert róla nevezték el.

(Forrás: Internet, Wikipedia)