Magyar Kupa

A Zalaegerszeg írt történelmet az első diadalával

A Zalaegerszeg hosszabbításban 2-0-ra legyőzte a másodosztályú Budafokot a labdarúgó Magyar Kupa szerdai döntőjében a Puskás Arénában. Az élvonalbeli Zalaegerszeg az első perctől ráerőltette akaratát a másodosztályú riválisára, így egyértelmű fölényben futballozott, Gundel-Takácsnak már a mérkőzés elején akadt dolga bőven a budafoki kapuban. Tíz perc után azonban kiszabadult a szorításból a piros-fekete gárda, amely elvétve lövésig is eljutott. A huszadik percben már csak a keresztléc mentette meg a zalaiakat a bekapott góltól, majd a kipattanó után kialakult veszélyes szituációban kétszer is a védők tisztáztak a gólvonal előtt. A labdaszerzések után kifejezetten bátran meginduló Budafok a szünetig hátralévő időben is lendületesebben, elszántabban és veszélyesebben játszott, de ígéretes akcióit nem sikerült gólra váltania, mert az utolsó kulcspasszokba rendre hiba csúszott, pedig nemegyszer a ZTE védelmi vonala mögé kerültek a szélsők. A térfélcserét követően sem változott a játék képe, az alacsonyabb osztályú fővárosiak támadóbb szellemben futballoztak, ennek nyomán leginkább a zalaegerszegi védelemnek volt dolga. Az idő előrehaladtával viszont kiegyenlítetté vált a találkozó, a csapatok egyre kevesebb kockázatot vállaltak, inkább a biztonságra helyezték a hangsúlyt. A hajrához közeledve a ZTE próbálta átvenni az irányítást, de a Budafok szervezett védekezésével megakadályozta a helyzetek kialakulását, így következhetett a hosszabbítás.

A ráadásban többször is percekre beszorult az elfáradó Budafok, de hősies és önfeláldozó védekezéssel tartotta a gól nélküli döntetlent. A nehéz időszakot átvészelve az utolsó 15 percre rendezte sorait a fővárosi csapat, ám amikor már úgy tűnt, kihúzza a 11-esekig, akkor Németh Dániel egy eladott labdából megindulva éles szögből leadott lövésével eldöntötte a kupa sorsát. A kegyelemdöfést Szalay Szabolcs keresztlécről hálóba vágódó szabadrúgása adta meg a remekül küzdő riválisnak. A sorozat 113 éves történetében a 83. finálén a 19. győztest avatták, ugyanis a kék-fehérek először hódították el a trófeát, miután egyetlen korábbi fináléjukat 2010-ben elvesztették. A Budafoki MTE szintén először nyerhetett volna, eddigi legjobb szereplése a 2017-es elődöntő volt még harmadosztályú együttesként.

Jegyzőkönyv

Magyar Kupa, döntő: ZTE FC – Budafoki MTE 2-0 (0-0, 0-0, 0-0), hosszabbítás után.

Budapest, Puskás Aréna, 24.152 néző, vezette: Vad II.

Gólszerzők: Németh D. (117.), Szalay Sz. (122.).

Sárga lap: Huszti (94.), illetve Beke (24.), Csonka (72.), Németh M. (110.), Jagodics (120.).

ZTE FC: Demjén – Gergényi (98. Bedi), Mocsi, Kálnoki-Kis, Csóka – Sankovic (112. Kovács B.), Tajti (120. Lesjak) – Szendrei, Mim (46. Huszti), Ubochioma (76. Szalay Sz.) – Ikoba (46. Németh D.).

Budafoki MTE: Gundel-Takács – Nándori (106. Vaszicsku), Jagodics, Fótyik – Bíró (89. Fekete), Csonka, Kovács D. (65. Németh M.), Oláh B., Kalmár O. (106. Margitics) – Horváth O. (78. Vasvári), Beke (100. Bakti).

Mestermérleg

Boér Gábor (Zalaegerszeg): „Azt kaptuk, amire számítottunk, azaz nagyon nehéz mérkőzés volt, hiába van osztálykülönbség a csapatok között. Rástresszeltünk a meccsre, kicsit olyan volt, mintha játékosaink önbizalomhiánnyal futballoztak volna, ugyanakkor bebizonyították, hogy óriási sportemberek. Bíztam benne, hogy fel tudjuk őrölni ellenfelünket, látszott a ZTE fizikális fölénye a hosszabbításban. Le a kalappal a Budafok előtt, mert bizony volt szerencsénk is, de tettünk érte, hogy legyen. Örülök, hogy nekünk sikerült feltenni a pontot az i-re. Rendkívül éles volt az ellenfél, Mátyus Jánosról köztudott, hogy jól fel tudja tüzelni a csapatát, nekünk pedig nagyon nem volt könnyű, azt figyelembe véve, hogy a legtöbben kötelező győzelemként könyvelték el ezt a meccset.”

Mátyus János (Budafok): „Egy kupadöntőn nincs tét és nyomás nélküli mérkőzés, még akkor sem, ha az egyik fél alacsonyabban kvalifikált, éppen ezért futballozni és nyerni jöttünk a Puskás Arénába. Küzdelmes találkozó volt. Az első félidőben talán több veszélyes lehetőségünk volt az ellenfelünknél, a másodikban ez kiegyenlítődött, a hosszabbításban pedig a ZTE fölénk nőtt. De csak néhány perc választott el minket attól, hogy eljussunk a 11-esekig, és meglepetést okozzunk. Mindenképpen el akartuk kerülni a hosszabbítást, mert a Zalaegerszeg erőállapotban még az élvonalban is kiemelkedőnek számít. Nem igazságos, hogy NB II-es csapatként nem foglalkoztathatunk légiósokat, míg az élvonalbeli riválisoknál szerepelhetnek ezek a labdarúgók. Ezzel együtt is örökre szép emlék marad ez a történet, bár most nagyon sajog a vereség okozta seb.”