Baj van, nagy baj. Akkora, hogy egy liberális parlamenti képviselőt a gutaütés kerülget, és habzó szájjal követeli a „probléma” megoldását.
Baj van, nagy baj. Akkora, hogy egy liberális parlamenti képviselőt a gutaütés kerülget, és habzó szájjal követeli a „probléma” megoldását. A „probléma” pedig nem más, mint egy kétnyelvű megyenévtábla Maros és Fehér megye határán. A képviselő szemét – lévén Fehér megyei – szörnyen bántja a magyar felirat. Szerintünk azért, mert magyar, amit zsigerből elutasít, szerinte pedig azért, mert Fehér megyében a magyar lakosság számaránya nem éri el a húsz százalékot, így a tábla „törvénytelen”. És persze az azonnali eltávolítását követeli, ha nem veszik le a törvényes határidőn belül, ő maga teszi meg.
Dühös, mert szerinte „egyesek soha nem tudnak nyugton ülni”. Az „egyesek” természetesen a magyarok, ebben az esetben a Maros Megyei Tanács, mert a táblát az ő utasításukra tették ki. A képviselő pedig tajtékzik ekkora „törvénytelenség” láttán. Hiába, az a fránya húsz százalék…
Hozzászoktunk már a hasonló támadásokhoz a nemzet- és „törvényféltők” részéről. Ahhoz is, hogy saját szájízük szerint „értelmezik” a jogszabályokat. Ugyanis, ha már itt tartunk, a vonatkozó törvény azt mondja, hogy ki kell tenni a kétnyelvű feliratokat ott, ahol a kisebbség aránya eléri a húsz százalékot, de azt nem, hogy húsz százalék alatt törvénytelenségnek minősül.
Történik mindez a 21. században, a gyulafehérvári nagy egyesülés századik évében. Az említett képviselőben is túlteng a hazafiság és
a „törvénytisztelet”, és kihasználva az alkalmat, ontja magából a magyargyűlöletet. Vagy talán ez is része a centenáriumi előkészületeknek?
Egyébként a szóban forgó képviselő nemcsak erről az akciójáról ismert. Ő volt az, aki a parlamentben botrányt kavart, amikor éppen pártja bizalmatlansági indítványáról szavazott a két ház, ő egy „punga” élelmiszerrel érkezett, a parlamenti pulpitusra pakolt tejet, kenyeret, olajat, tojást, tiltakozva a magas árak ellen.
Ennél is nevetségesebb és szánalmasabb volt az az eset, amikor – ebéd és vacsora között – éhségsztrájkolt a képviselőház elnökének irodája előtt. Hogy mindenki megértse: nem a hiányzó autópályák, az egészségügy állapota, az oktatás helyzete, a szegénység, az elmaradottság fájt neki annyira, hogy ilyen drasztikus tettre szánta el magát. Nem. A tiltakozás oka az volt, hogy Gyulafehérváron nincs egy 1918-as emlékmű. Ezért kezdett éhségsztrájkba a „munkahelyén”, a parlament folyosóján, a „nemzetáruló” „diktátor” ajtaja előtt. Ami aztán nevetségesen ért véget, mert ebéd után kezdett el „éhezni”, de mire feljöttek a csillagok, abbahagyta az éhségsztrájkot, és bizonyára jól bevacsorázott.
Most a magyar felirat miatt háborodott fel. Talán csupán ennyire futja a képességeiből. Ennek ellenére bizonyára fennmarad a neve, na nem azért, mert valami szenzációsat tett az országért, a nemzetért, hanem mert ő volt az a képviselő, aki ebéd és vacsora között éhségsztrájkolt.
