MAGÓ RÓBERT-ISTVÁN
Most huszonegy éve, hogy összetört szívvel, visszafojtott könnyekkel, tehetetlenül álltunk betegágyad mellett. Tudtuk, hogy beteg vagy, hogy fáj az életed, láttuk, hogy titkolod, nem mondod senkinek. Panaszszó nélkül, befelé könnyeztél, búcsúzás nélkül csendesen elmentél. Bárhogy is akartál velünk maradni, nem tudtunk rajtad segíteni. Elmentél közülünk, mint lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké megmaradsz. Akármerre nézünk, te vagy előttünk, hangodat halljuk, mindig keresünk. Szomorú az út, melyen hozzád járunk, de még szomorúbb, hogy néma sírodra találunk.
Fájdalommal és megtört szívvel emlékezünk az utolsó pillanatig a gyógyulásban reménykedő
MAGÓ RÓBERT-ISTVÁNRA,
akit február 10-én 21 éve 28 évesen ragadott el a kegyetlen halál. Emlékét fájó szívvel őrzi bánatos édesanyja, édesapja, két öccse, leánytestvére és családjuk. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!
Nyugodj békében, ROBIKA! (22092-I)
