A madárhangok eredetéről

A hangképzés módjai

„A madarak a legkülönbözőbb hangokat adják, az érdes zörejtől a szépen csengő és változatos énekig. Minden hangnak megvan a szorosan meghatározott jelentősége, a madár a fajtársak részére jelzi tartózkodási helyét, hangulatát, szándékát vagy éppen a tulajdonjogát. Kifejezi hangulatállapotát, a fenyegetést, a kéregetést, félelmét, hirdeti körzetének határát, szolgálja a dürgést. Hangadásra a madarak mindent felhasználnak. A galambok szárnyukat csapkodják össze; a gólyák és a futókakukkok csőrükkel kelepelnek; az emésztőcsatornájukat vagy a légzsákjaikat levegővel telítik, majd ezt a levegőt kibocsátják, és zörejes hangot hallatnak. Vannak hangok, amelyek az evezőtollaktól keletkeznek, s e célból ezek a tollak különleges felépítésűek. Akadnak fajok, amelyek evezőtollaikkal csalnak elő hangokat; a sárszalonka a farktollait szólaltatja meg. A harkályok ismert módon még »szerszámot« is igénybe vesznek.

A legtöbb madárhang azonban a gégefőben keletkezik. Ez a szerv nem azonosítható az emlősök hangadó szervével. A madaraknak sajátos képződményük van ott, ahol a légcső a bronchusokba ágazik el, ez az »alsó gégefő«, az úgynevezett »syrinx«, amely a légcső egyes részeiből, vagy a bronchusokból, vagy mindkettőből alakul ki. A levegő áramlása folytán lebegő bőrképződmények és a megfeszíthető vagy lazítható kettős izom adja a valódi hangképeket. A syrinx teljesen hiányzik az újvilági keselyűkből és a gólyákból, a legfejlettebb az énekesmadarakban, amelyek a legtökéletesebben tudnak énekelni. Az éneket rendszerint meg kell tanulni részben vagy teljességében. Néhány faj éneke hangkészletét kiegészíti idegen hangokkal; ezek a hangutánzások közismertek. A varjúfélék és a papagájok »beszélni« is megtanulnak.

Amint a költés ideje közeledik, az összes madár igyekszik a neki megfelelő tájékon körzetét biztosítani. Itt épül később a fészke, itt rendeződnek a táplálékforrások. A madár elfoglalja revírjét (körzetét), és azt fenyegető mozdulatokkal védi. Ha kell, küzdelmet vív csőrrel, lábbal és szárnnyal. A revír tulajdonjogát sok madár énekével jelzi, hirdeti. E körzethez tágas táplálkozási körzet is tartozhat.”

(Uránia, Állatvilág, Madarak: 18-19. oldal, Gondolat Kiadó, Budapest 1978)

Összeállította: Márton Béla