2020. július 4., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Emlékezés

(1941. február 20., Kibéd – 2020. április 30., Brassó)

Kibéden született a II. világégés idején. Édesapja Madaras Lázár, édesanyja Orbán Ilona. A háború az ő családjukat sem kíméli. Édesapja a 2. székely tüzérosztály (Székely Határvédelmi Erők kötelékéhez tartozó) honvédjeként harcol. 1944 végén már a Magyarország területén folyó harcokban vesz részt. Monokon esik román hadifogságba, ahonnan a román fennhatóság alatt álló barcaföldvári (románul Feldioara, Brassó megye) fogolytáborba hurcolják. Felesége három gyermekével próbálja túlélni a borzalmakat, és emberfeletti erőfeszítéseket tesz férje megmentéséért, aki végül 1945-ben térhet haza (ennek megrázó története egy későbbi írás tárgya). 

Lázár az iskola első osztályát Kibéden végzi, többi tanulmányait 1947-től a Zsil völgyi Lupényban, majd Petrozsényban folytatja. Közgazdászdiplomát a Bukaresti Közgazdasági Akadémián szerez 1964-ben. Megnősül, két fiúgyermek édesapja. 

Végzettségének és szaktudásának megfelelően fontos beosztásokban dolgozik. Adottságai, sokoldalú érdeklődési szemlélete, tehetsége, a mindig jobbra törekvés ösztönzi, nem hagyja a középszerűségben megrekedni. Munkája mellett állandóan képezi magát, tanul, hogy később taníthasson. Tartalmas életet él. Magas célokat tűz maga elé, elérésükhöz megszerzi a szükséges szaktudást, tapasztalatot. Nyelveket tanul, az ENSZ Romániai Demográfiai Intézeténél 2 éves egyetemi tanulmány, majd tanfolyam elvégzése után sikeresen vizsgázik, és ENSZ-szakértő címet szerez. Közben folytatja egyetemi tanulmányait, újságírásból diplomázik. A Brassói Lapok munkatársa, majd főszerkesztője 1978–1990 között. 1990-ben sajtómenedzseri diplomát szerez az Egyesült Államok Kaliforniai Állami Egyetemén.

1989 decemberében kezdődik politikai karrierje. Első lépésként a brassói RMDSZ elnökévé választják. 2006-ig, nyugdíjba vonulásáig az RMDSZ „katonája”. Politikai szerepet vállal, fontos funkciókat tölt be a magyarság érdekének védelmében. 1990-ben lett az RMDSZ parlamenti képviselője. Az ENSZ-szakértői tudás, ötvözve a közgazdászi szaktudással „lehetővé tették, hogy sok más kutató mellett magam is hozzájáruljak az erdélyi városok létét alapvetően megváltoztató belső (romániai) vándormozgalom (migráció) tanulmányozásához. Az iparosítás hatására Erdély gazdaságilag fejlettebb városai mágnesként vonzották magukhoz a Kárpátokon túli régiók elsősorban falusi lakosságát. E folyamat hatására Erdély városainak etnikai összetétele is drámaian változott meg… A két világháború között és után a magyar lakosság aránya drámai ütemben szorult vissza. S bár a jelenséget közvetlenül tapasztalhattuk, a mindennapi életben tabunak számított. A tudományos kutatások cáfolhatatlan eredményeit azonban nem lehetett letagadni, ezért a folyamatot az iparosítás, az urbanizáció nem szándékos, elkerülhetetlen kísérőjelenségeként kezelték. Ennek ellenére a folyamat feltárása nem volt felesleges, mert tényként épült be az értelmiségiek tudatába, s 1989 után a kisebbségi jogok érvényesítéséért folytatott küzdelemben az RMDSZ politikai érvrendszerének részévé vált”. 

Képviselői mandátuma alatt számos törvény kidolgozásában vett részt, melyet az RMDSZ kezdeményezett. „Ezek közé tartozott a helyi pénzügyi törvény is. Jelentőségét az adja, hogy ez biztosítja a számunkra létfontosságú önrendelkezés, decentralizáció tényleges megvalósításához szükséges pénzügyi feltételeket. Arra hivatott, hogy a községi, városi és megyei közigazgatás számára önálló pénzforrásokat biztosítson, és megteremtse azok felhasználásához szükséges jogi keretet.” 

1996-ban Brassó Megye Tanácsának (pénzügyekért felelős) alelnöke lesz. Munkaköri feladatait tisztességgel végzi, és jövőbe mutató terveket valósít meg. Tapasztalatait kamatoztatva innovatív megoldásokat keres és talál az önkormányzatiság fejlesztéséhez. „Kiderült, hogy az (új pénzügyi) törvény alkalmazása során a legnagyobb gondot a polgármesterek, alpolgármesterek, tanácsosok közigazgatási szakmai ismereteinek a hiánya okozza. A szükséges ismereteket pedig csakis szakemberek bevonásával, alaposan megszervezett tanfolyamokon lehet elsajátítani.” Az ehhez szükséges alapot (pénz, szakértők stb…) a Cenk Alapítványon (melynek alapítója és elnöke) keresztül valósítja meg. „Az európai Phare-program keretében pályázat útján szereztünk pénzalapot olyan tanfolyamok szervezésére, amelyek során 31 magyar polgármester, polgármester-helyettes, könyvelő ismerhette meg a helyi költségvetés kidolgozására és végrehajtására vonatkozó ismereteket. 1998 – újabb Phare-program keretében szerveztük meg a miniszteri felelősségre vonatkozó törvénytervezet országos nyilvános vitáját. Ennek dokumentumait a képviselőház illetékes szakbizottsága ülésén előterjesztettük, lehetőséget biztosítva ezáltal, hogy a benne foglalt javaslatok egy részét beépítsék a parlament elé szavazásra bocsátandó törvénytervezetbe.”

Alelnöki tisztsége idején (a sikerek ellenére vagy azok miatt) a román nacionalista nézetek jeles képviselői minden alkalmat megragadnak, hogy támadják. Ennek a fejezetnek jelentős eseménysorozatai 1996–2001 között zajlanak, és a barcaföldvári (Feldioara) fogolytáborban/haláltáborban elpusztított foglyok tiszteletére szánt emlékmű állításával kapcsolatosak. Madaras Lázár közvetlen érintettként is (hiszen az édesapja által elszenvedett, szabadulása után elbeszélt megalázások, kínok ismeretében) mindent elkövet, hogy az emlékhely létrejöhessen. A tanács elé államok közi nemzetközi egyezmények ide vonatkozó szabályozásaival alátámasztott javaslatot terjeszt, melynek értelmében a megyei tanács költségén, az ő tulajdonát képező emlékművet állíthassanak a fogolytáborban elhunyt magyar foglyok emlékére. Megszületett a tanácshatározat. A megyei tanács elfogadta, de a Barcaföldvári Polgármesteri Hivatal, illetve a polgármester nem adott rá építkezési engedélyt. Ekkor Hídvég község (az akkori lelkész, Ungvári Barna András kezdeményezésére) kérte az engedélyt és vállalta az emlékmű felállítását, de ez is elutasításra került. Elkezdődött az évekig tartó hercehurca, megoldáskeresés, nemzetközi fórumok, az Orosz Föderáció bukaresti nagykövetségének bevonása stb… 1998-ban az Orosz Föderáció minden engedélyeztetés nélkül a táborban elhunyt 21 orosz fogolynak sírkertet építtethetett. És ez lett a megoldás kulcsa. Erre a mintára (a föderáció közbenjárására) a román külügyminisztérium, az általa nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettsége értelmében, az emlékhely megvalósítását azonnali hatállyal jóváhagyta. „Ekkor volt döntő jelentőségű az Ungvári Barna András lelkipásztor által vezetett hídvégi magyar közösség szerepe: néhány hónap kemény munkájával a mocsaras talajon kőből felépített szigetszerű alapot hoztak létre. Erre került 2000-ben az elpusztultak emlékét művészi igénnyel megtestesítő hatalmas sziklatömb (héttonnás).” A helyi polgármester viszont ezt leromboltatta. A törvény adta lehetőséggel élve a Brassói RMDSZ feljelenti a polgármestert sírgyalázás miatt, és követeli, hogy a Földvári Polgármesteri Hivatal költségén állítsa vissza az emlékművet, és akkor ejtik ellene a vádat. Mindent megígér, de egy év kell ahhoz, hogy az ígéret megvalósuljon. A végleges avatásra 2001. augusztus 4-én kerül sor. Kitartással, összefogással, nagy küzdelem árán sokak álma teljesült. Tisztesség tétetett. 

„Ökumenikus istentisztelet keretében szentelték fel, a magyar kormány képviselőinek jelenlétében. Az Orosz Föderáció képviselői külön felszentelési szertartással járultak hozzá az ünnepi tiszteletadáshoz. Az avatóünnepség a hídvégi református templomban folytatódott, ahol Ungvári Barna András lelkész mellett én is szót kaptam” – írja Madaras Lázár. 

Ezen események zajlása közben a helyi román sajtó többször is beszámol az ún. „temetőcirkuszról”, helyeselve a földvári polgármester hazafias magatartását az emlékmű felállításával szemben. Magyarellenes hangulatot szítottak Brassóban és Földváron. A képviselőházban egy PUNR-képviselő felröppenti a hírt, miszerint az RMDSZ Erdélyben magyar kormányt hoz létre, melyben Madaras Lázár, Brassó Megye Tanácsának alelnöke fontos funkció betöltését vállalt. Ennek is nagy sajtóvisszhangja volt. Ezekkel és hasonló elképesztő vádakkal szemben mindig készenlétben kellett lennie mind Lázárnak, mind más magyar (RMDSZ-es) politikai tisztségviselőnek, mind a szervezetnek. 

Gazdasági, pénzügyi szakismereteinek köszönhetően 2000–2005 között kulcsszerepe volt Dél-Erdély (beleértve Székelyföldet is) fakitermelő és fafeldolgozó gyárainak privatizációjában, miközben sikeres versenyvizsga után (2000-től) vezérigazgatója lett a Brafor Rt.-nek.

2005-ben elvégzi a párizsi Ecole Nationale d’ Administration Publique prefektusi képzésre vonatkozó tanfolyamát. Rengeteget tanult és dolgozott. 2006-ban magas rangú közalkalmazott címet mondhatott magáénak (INA/Bukarest).

Politikai pályafutása alatt munkájával hozzájárult az RMDSZ sikereihez, megbízhatóságának, szavahihetőségének erősítéséhez. Igyekezett minden kapott megbízásnak maradéktalanul eleget tenni. Helytállásának egyik, de nem egyetlen példaértékű cselekedete az, amikor 2005-ben elvállalta Mehedinţi megye prefektusi funkcióját. A történelemben egyedülálló eset, hogy a színromán megyének (RMDSZ-es), magyar vezetője legyen. Nehéz feladat volt. (Ekkor már egészségi problémái is voltak.) Meg kellett küzdeni a helyi pártok tiltakozásával, melyek elfogadhatatlannak minősítették ezt a politikailag elrendelt helyzetet. Madaras Lázár olyan szakmai tudással rendelkezett, mely alkalmassá tette arra, hogy az ellene tanúsított ellenségeskedéseket rövid idő alatt feloldja, és az általa tervezett, sikeresen megvalósult fejlesztési eredmények után a megye elismerését is kivívja. Ennek ékes bizonyítéka az, hogy amikor 2006-ban, orvosi javaslatra beadja lemondását, a miniszter több alakalommal is elutasítja ennek elfogadását éppen azoknak a javaslatára, akik kinevezése ellen a legjobban tiltakoztak. A munkája iránt tanúsított elismerést igazolta az is, hogy halála után egy nappal, 2020. május 1-jén az RTS – Radioteleviziunea Severin TV-csatorna híradója riportot közölt róla, és megszólaltatott embereket, volt munkatársakat, akik elismerően nyilatkoztak Madaras Lázár prefektusi munkájáról. (E hírre véletlenül találtam rá, miközben kerestem Madaras Lázár haláláról szóló hivatalos közléseket a médiában.)

Sokoldalú tevékenységét színesítette civilszervezeti munkája is. A brassói Népi Egyetem (később Szabadegyetem, majd 1980-tól Művelődési Tudományos Egyetem) magyar tagozatának egyik vezetőjeként, előadójaként is tevékenykedett. Az akkori cenzúra által ez volt az egyedüli megengedett tudományos-művelődési jellegű előadássorozat. Helyi és országos hírű előadók meghívásával nemcsak a megyeszékhelyen, hanem a környező városokban, településeken évekig működtek az előadások. A szervezésben nagy szerepe volt a Brassói Lapoknak. Az előadások Brassóban 1994-ig éltek.

1993-ban elindítja az általa vezetett Cenk Alapítványt, és 1998-ig működteti a Brassói Magyar Cenk Rádiót Kiss Éva Mária vezetésével. 1994-ben – szintén Kiss Éva Máriával – létrehozta Erdély első 24 órában magyar nyelven sugárzó rádióját, a Siculus Rádiót. 

Támogatója volt a Brassói Magyar Dalárdának.

A Cenk Alapítványon keresztül több mint 30 kirándulást szervez bel- és külföldre, a magyar történelem eseményeihez, neves személyiségeihez fűződő emlékhelyek megismertetésére, hozzájárulva ezzel a köztudatban való megőrzésükhöz.

Több forrásból származó információkból tudom, hogy bárki fordulhatott segítségért hozzá (akár anyagiakat is beleértve), Kibédről, vagy máshonnan, azonnal és önzetlenül segített. Kibéd községgé válása után az ő kapcsolatai révén sikerült a Brassói Vasúti Igazgatóságtól olcsón beszerezni a Küküllőn átvezető főhíd és több határrészi híd építéséhez szükséges és megfelelő acélos vasvázakat, elemeket (teljes vagonaljak bontásából). Létfontosságú problémák oldódtak meg ezzel a falu új vezetősége és lakossága számára.

A felsorolás nem teljes. Sok fontos adat vár még ismertetésre, de gondolom, ebből is láthatja az olvasó, felbecsülheti, ki is volt Ő, milyen tartalommal telt meg élete 79 éve. 

Madaras Lázárról elmondható, hogy Madách szavai szerint cselekedett.

„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”

Nyugodj békében, Madaras Lázár, drága barátom!

Borbély Emma, a Kibédi Seprődi János Művelődési Egyesület elnöke