Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
December 21-én, a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján az 1989-es forradalom hőseire emlékeztek Marosvásárhelyen. A megemlékezést a prefektúra, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és a marosvásárhelyi katonai parancsnokság szervezte, a katonai tiszteletadást követően az ortodox, a katolikus, a református és az unitárius egyház képviselői mondtak imát az elhunyt hősökért. A hatóságok és a forradalmárszervezetek képviselőin kívül az elhunytak hozzátartozói hozták el a kegyelet virágait a Győzelem téri emlékműhöz. Veszteségük és fájdalmuk egy életen át kíséri őket.
Hat fiatallal végeztek a golyók
Bár a forradalom emléke évről évre halványul, a felnövő generációk egyre közömbösebbek, mégis tudniuk kell, hogy 1989. december 21-én az Imatexben kezdődött a marosvásárhelyi forradalom, onnan indult el a kommunista diktatúrát megdöntő tiltakozó menet. Aztán a többi vállalat is sorra csatlakozott, s dolgozóik a főtérre vonultak. Viorel Ganea forradalomár elmondta, hogy Marosvásárhelyen a kommunista rezsim teljes apparátusát kivonultatta ellenük, elhallgatásukat követelve. A tömeg nem engedett a követeléseknek, s nem hagyta el a teret, viszont valakik a békés tüntetőkbe lőttek. A gyilkos golyók hat fiatal életét oltották ki. Az áldozatok: a 21 éves Adrian Hidoș, a 25 éves Hegyi Lajos, a 33 éves Pajka Károly, a 30 éves Ilie Muntean, a 33 éves Bodoni Sándor és a 38 éves Tamás Ernő. Gyilkosaikat, a parancsot elrendelőket ma sem nevezték meg.
– A forradalom győzött, a diktátor uralmát megdöntöttük. A világ szeme rajtunk volt, s elkezdődött a tranzíció a diktatúrából a demokráciába. Vitathatatlan, hogy az életminőség jelentősen javult, szabad a véleménynyilvánítás, szabadon lehet közlekedni, az új évtől a schengeni övezetben is, de az állampolgárok többet várnak. A politikum és az állampolgárok közötti egyre nagyobb szakadék felfedte az intézményeink és a demokrácia sebezhetőségét – mondta a forradalmár, aki kifejtette: a forradalmárszervezetek és az elhunytak hozzátartozói azt szeretnék, ha az 1990-ben emelt, fából készült emlékművet egy impozánsabb és áldozatukhoz méltóbb emlékműre cserélnék, amihez a hatóságok támogatását kérte.
Hamar Benjámin, a Marosvásárhely Mártírváros Egyesület elnöke elmondta, hogy 35 évvel ezelőtt a Maros megyeiek Tőkés Lászlóval és Temesvárral szolidarizáltak a Ceauşescu-diktatúra ellen. Az utcára vonulók közül – a hat halálos áldozaton kívül – 21 embert súlyosan megsebesítettek a golyók, és 73 fogvatartottat megkínoztak.
– Ceauşescu agyonlövése után egy igazi és valós változásról álmodtunk, jobb életben reménykedtünk. Az emberek azt hitték, hogy egy jogállamban boldogabban fognak élni. Minden összeomlott, rablás, hazugság, csalás uralta az egész országot. A gyárakat, üzemeket átvették, tönkretették, csődbe vitték, lebontották, majd eladták az ócskavasba. Az emberek munkahely nélkül maradtak, és exporttermékké váltak. Ma már nem gyártunk semmit. Importtermékek vásárlásából élünk, amelyeket nagy hitelekkel fedezünk. Milliók dolgoznak a határokon túl, jobb életet remélve. Sok család igazi drámát él át. Gyermekek, szülők, unokák, házastársak élnek elszakítva. A nómenklaturisták és leszármazottjaik vezetik most is az országot. 35 év után sem tudjuk, hogy ki lőtte meg az áldozatokat, senkit sem vontak felelősségre. A hatóságok mellőznek. A pártok hasznot húztak belőlünk, most meg csúfot űznek, mert céljaikat elérték. De a hősök vére kiált. A ’89-es decemberi hősök feljogosítottak, hogy kimondjuk az igazságot! – fogalmazott Hamar Benjámin.
A közös ima után a hatóságok és a forradalmárszervezetek képviselői elhelyezték a kegyelet koszorúit. A hozzátartozók virágcsokrokat vittek a gyilkos tett színhelyét jelző emlékműhöz.